Öʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs《Jules Bianchi》

12.rész

Lisa Schumacher
Minden félelmem ellenére anya nem változott sárkánnyá és Mick sem bunkózott Jules-el. Az ebéd kellemesen telt, és inkább abból állt, hogy jóanyám megismerje a páromat. Igazából ezzel töltöttük az első napunkat otthon. A két hímneműnk vacsora után lecsatlakozott tőlünk és a nappaliban üldögélve tanulmányozták a pályák rajzait, Mick kérésére. Ezidő alatt én beálltam mosogatni anya mellé, mert az utazgatások miatt nem volt esélyem kivenni a részem a házimunkából.

-Őszintén megmondom neked kislányom, imádom ezt a gyereket. Olyan, mintha titeket a sors egymásnak tartogatott volna.

-Meg kell hagyni, ez kicsit nyálas. Nem?

-Milyen nő vagy te? Allergiád van a romantikára? Lisa, minden pillanatot meg kell élned.

-Dehát azt teszem, csak közben nem csöpög minden szavam.

-Lehet épp ezt szereti benned Jules, hogy nem vagy olyan tipikus csaj

-Kössz szépen. Nem akarok megváltozni és ő sem akar megváltoztatni, úgyhogy ezzel a témáról le is szállhatnánk.

-Ha azt szeretnéd.-vont vállat és hátranézett a nappali felé-Csak tudnám mi érdekeset látnak azokon a lapokon.

-Tudod, hogy a kis prücsök imádja az ilyensmiket. A téma megvan köztük, legalább kicsit összebarátkoznak.

-Ennyire biztos vagy, hogy tudod miről beszélnek?

-Igen anya, egy álomról, ami közös bennük. Annyi a különbség, hogy az egyik már részben elérte és benne van a Forma1 zajos világában, a másik pedig lassacskán közeledik felé.

-Ha egyáltalán bejut. Nem lesz az olyan könnyű. Félek, hogy a Schumacher név fog nála dönteni.

-Egy név még senkit nem juttatott fel nagyok közé. Tehetség és elszántság is kell, ami neki megvan.

-És a lelkesedés? Mit gondolsz, jól fogja érezni magát egy olyan világban, ahol folyamatosan apátokkal hasonlítják össze?-zárta el a vizet és törölni kezdte az elmosottakat

-Nem, nem érezné jól magát.-láttam be-A saját útját kell járja és nem szabad a nevébe kapaszkodnia. Azt kell szem előtt tartania hogy mindenkivel egyenlő esélyei vannak.

-Nekem pedig tudnom kéne, hogy a lányom mehetne filozófusnak.

-Azt várjad csak.-nevettem, de a vidám pillanatnak rövid élete volt-Apával valami változás?-komolyodtam le és immár suttogtam. Anya nagy levegőt vett, pár másodpercig benntartotta, majd kifújta és felém fordult. A konyhapultra támaszkodtam és úgy néztem édesanyamra, aki szomorúan csóválta a  fejét-Semmi?

-Semmi. Még semmi.-simított végig  a vállamon és a nappali fele mutatott-Menjetek nyugodtan, pihenjetek le. Hosszú út volt és biztos fáradtak vagytok. Elpakolok én.

-Aludj jól anya.

-Ti is drágám.-intett mosolyogva, én pedig a nappaliba sétaltam

Elköszöntünk az öcsémtől is és kézenfogva közelítettük meg a szobámat.

-Imádom az öcsédet.-jelentette ki a francia, miután becsukta maga után az ajtót

-Ilyent se hallok sűrűn. Mivel nyerte el a szimpátiádat?-kotorásztam a fiókomban valami pizsama után

-Olyan mint te, csak fiúban. És amúgy tetszik az elszántsága és az erdeklődése. Rendesen megszégyenített a gyerek. Olyan infókat tudott a palyákról, amiket én álmomban sem gondoltam volna. Olyan, mint egy kis szótár vagy hasonló.