Öʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs《Jules Bianchi》

9.rész

~Lisa Schumacher~

A kellemesen hideg víz hatására az összes libabőr meglátszott rajtam. A kerc medencéjének szélén ülve kortyolgattam a limonádét, amit Christine szolgáltatott nekünk. A kristálytiszta víz visszaverte a nap perzselő sugarait, miközben a társaságomban lévő lány épp a kirándulásáról mesélt. Az utóbbi egy órában ezt tettük, meséltünk egymásnak magunkról. A lány teljesen lenyűgözött az egész lényévek. Kevés olyan pozitív felfogású embert volt szerencsém megismerni életem során, mint amilyen ő. Minden bizonnyal ez náluk valami családi vonás.

A türkizkék bikinimben összehúzódva ültem a forró aszfalton. Háttal ültünk a háznak és folyton úgy éreztem, hogy valaki lyukat éget a hátamon a tekintetével. Ennek ellenére viszont figyelemmel követtem Mélanie minden szavát, akinek sovány testén kifogástalanul állt a fekete fürdőruha.

-Oké, én most megyek és kihozok egy-egy száraz törülközőt. Neked kell valami egyéb bentről?-pattan fel mellőlem a lány

-Nem, köszi.-néztem fel rá hunyorítva, mert a nap szinte kiégette a retinámat

-Már ha bent vagyok, akkor elugrok pisilni is. Mindjárt jövök.-lépett bele a papucsaiba és megiramodott a bejárat felé

Magam mellé helyeztem biztonságba a félig tele lévő poharat és kezeimmel babráltam majd az apától kapott karkötővel. A nyugodt pillanatomat egy adag víz törte meg, ami telibe fröcskölt. Ijedten keptam szemeim elé kezeimet, de későn, mert már így is egy ázott macskára hasonlíthattam. Tátott szájjal kaptal fel a fejem a zavaros víz irányába, amiből épp felbukkant az őrült pilóta. Rám szegezte tekintetét, s ahogy meglátta a riadt fejemet egyből egy jóleső nevetésbe kezdett. A vállig érő vízben láttam, ahogy hasát fogja a hosszan tartó nevetéstől. Nem tudtam mást tenni, én is kacarászni kezdtem, ahogy kicsit visszajátszodtam magamban az iméntieket. Jules jókedvűen úszott felém, majd megfogta a térdeimet és csillogó szemekkel nézett fel rám. Vizes haja a szemeibe lógott, ajkai elnyíltak egymástól.

-Még szerencse, hogy nem volt rajtam smink, ugye?-mutattam az arcomra, ami bővel kapott a vízből

-Minek az? Ígyis gyönyörű vagy.-szavai őszintén csengtek és ő még fokozta azzal is, hogy apró puszit nyomott a térdemre, ahol azelőtt a kézfeje pihent. Elpirultam és oldalra fordítottam a fejem, hogy ő ezt még véletlenül se lássa-Én is gondoltam arra, hogy valahova el kéne mennünk ketten. Anya mondta az éttermet, de a te véleményedre is kíváncsi vagyok. Csak őszintén.

-Őszintén?-bólintott-Utálok éttermekbe járni. Túl formális számomra. Értékelem, hogy menni szeretnél valahova, de nem lehetne, hogy elkerüljük az éttermeket?

-Be kell vallanom, hogy most megnyugodtam. Reménykedtem, hogy nem akarsz éttermi vacsorát mert én is írtózok azoktól a helyektől.

-Tehát nem haragszol?-néztem reménykedve az igéző barna szempárba

-Nem, sőt, hálás vagyok.-egyik pillanatról a másikra az arcvonásai megváltoztak, mintha eszébe jutott volna valami-Már tudom is, hogy hova megyünk!-vigyorgott és a lépcsőkhöz baktatva kiszállt a medencéből. A szívem valahol a fülemben dobogott, ahogy felém fordult, miközben felsőtestét egymás után szántották végig a vízcseppek.

-És szabad tudni, hogy hova?-zökkelntettem ki magam az álomvilágomból

-Nem, meglepetés lesz.-kicsintott és az ajtó fele fordult, ahol épp a nővére érkezett ki

-Te hogy kerülsz ide? Lisa most az enyém, ne zaklasd!-harsogta Mélanie és mellénk érkezve megkísérelte a ház fele lökni a pilótát, de mit sem ért el az alacsony termetével Jules mellett