Öʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs《Jules Bianchi》

7.rész

~Lisa Schumacher~

-Szóval az mondjátok, hogy nem vagytok együtt.-könyökölt az asztalra összekulcsolt kezekkel, mire egyszerre kezdtünk heves bólogatásba-Akkor miért mentek kettesben Franciaországba?

-Van néhány hely, amit Jules meg szeretne mutatni nekem, semmi több.

-És neked mik a szándékaid a nővéremmel?-fordult a pilóta fele égető tekintettel. Jules összehúzta magát a széken és a szeme sarkából rám nézett-Hallgatlak...

-Mick az Isten szerelmére, ez nem egy kihallgatás!-csattantam fel-És ha most azonnal nem indulunk el, akkor nem csak a reggelit, de még az első szabadedzést is lekéssük.

-Tudtam, hogy Helenát is hozni kell.-dünnyögte-Ő minden kérdésre kiszedte volna belőletek a választ.

-Már csak pont Helena hiányzott volna ide.

-Az a Helena, aki...-nézett felém Jules felvont szemöldökkel

-Igen Jules, az a Helena, aki már napok óta menyasszonyiruhás képekkel zaklak téged.-sóhajtottam mélyet és magamhoz vettem a fekete válltáskámat-Induljunk, most én vezetek.

-Akkor tényleg induljunk, mert veled az út plusz fél óra.-vicceskedett Mick, de én csak egyszerűen bokán rúgtam-Jajj anyám, ez fájt.-síránkozott, de én csak egy elégedett mosollyal kiléptem mellette. Jules hamar mellém csoszogott halkan nevetve, miközben Mick pár méterrel mögöttünk botorkázott a sérült lábával

-Ez szép volt.-jegyezte meg a mellettem haladó

-Így tanulja meg, hogy velem nem szórakozhat. Szívja a vérem eleget amíg otthon vagyunk, itt nyugodt szeretnék maradni

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ - █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

-Szóval, ha jól értettem, akkor ti kettem most a ferrarihoz pártoltok és Lisa, te majd vársz rám az edzés után a garázsunkban?

-Pontosan. Megvárom amíg befejezed az interjúkat és utána ebédelhetünk együtt. Mick úgysem akar velünk tartani.

-Ezt egy szóval se mondtam.-jegyezte meg hitetlenkedve a szöszi

-Mondom én helyetted is.-legyintettem és ezzel a téma lezártnak is volt tekintve

-Gyors családi megbeszélés, imádom.-nevet a francia és egy puszit nyom az arcomra-Találkozunk később. Sziasztok.-int és meg is indul a Marussia utazó palotája fele

-Szia.-szólok utána és alsó ajkamat harapdálva fordulok vissza Mick fele, aki elkerekedett szemekkel nézett hol rám, hol a távolodó pilótára-Mehetünk?-sietek el mellette, de hamar a nyomomba ér

-Ez mégis mi a rosszseb volt?-mered maga elé és nekem úgy tűnik, hogy a kérdést is saját magának tette fel-Lisa, ez mi a franc volt?

-Miről beszélsz?-mutattam az értetlent, ami el kell mondanom, egész jól sikerült

-Megpuszilt!-akadt ki-Ha nem lettem volna itt, akkor a nyelvét is ledugja a torkodon?-hangoskodott, mire meglöktem

-Ne kiabálj már te Isten áldása!-fegyelmeztem a kis prücsköt, aki alaposan feltekerte a hangerőt-Egy puszit adott az arcomra, nem megerőszakolt a Paddock közepén! Olyan vagy mint Helena, egérből elefántot csinálsz.-fújtattam és ismét megindultam a pirosak boxa fele. Mick durcásan csapta mellettem lábait minden lépésével és már azon is elgondolkodtam, hogy véletlenül hozzávágom a táskámat, de a tömeg miatt inkább nem tettem. Óvatosan szlalomoztunk az emberek között lehajtott fejjel, ami sajnos szemet szúrt az egyik riporternek és magas térdemeléssel közeledett felénk