Öʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs《Jules Bianchi》

13.rész

Lisa Schumacher
-Olyan jó itt!-sóhajtottam mosolyogva és méginkább a pilóta mellkasához simultam.

-Szívem szerint egész nap itt maradnék életem, de nem fész attól, hogy anyukád bármelyik pillanatban beállít és hív minket reggelizni?

-Az nem lenne olyan egyszerű, mint hiszed.-emelkedtem kicsit ki a forró vízből és hátra néztem a pilótára-Tanultam a tegnapiból és most bezártam a szobaajtót.

-És milyen jól tetted.-húzott vissza magához és lehunyta a szemeit-Minden reggel elfogadnék egy ilyen forró fürdőt veled.-motyogta, majd kinyitotta a szemeit-De mikor sietni kell a pályára, akkor ilyensmire nincs időnk sajnos.

-Hát olyankor tényleg nincs, csak arra, hogy egy pohár vízzel leöntselek, ha visszaalszol.-vigyorogtam és a franciám ölébe férkőztem, hogy lássam az arckifejezését. Nem csalódtam, durcás kisfiúsan nézett rám, miközben átkarolt

-Köszönöm kicsim, de olyan váratlan hidegzuhanyt többé nem kérek.-látszólag lezártuk a témát, de mikor Jules egy grimasz kíséretében rám emelte tekintetét, szinte elnevettem magam.-Azt miért is kaptam Monacóban?

-Mert visszaaludtál amíg fogat mostam és késésben voltunk.-pöcköltem meg az orrát

-De megpróbálhattad volna azt is, hogy megpuszilsz és aranyosan próbálsz ébreszteni, nem pedig nyakonönteni egy pohár vízzel.

-Igaz is, ez eszembe se jutott.-tettem a nagy gondolkodóba esőt, de Jules a derekamtól fogva a mellkasára húzott, így egy elég kényelmetlen pozícióba kerültem. Mocorogni kezdtem, hogy segítsek magamon, Jules viszont morgott egyet, ezzel jelezve a nem tetszését vagy épp a tetszését.

-Ezt lehet nem most kellene, kicsim.-köhintett, én pedig kicsit eltávolodtam tőle-Én bármikor vehető vagyok rá, ha szeretnéd, de tényleg mindjárt jönnek, hogy hívjanak reggelizni.

-Dehát a reggeli várhat.-köröztem mutatóujjammal a szépen kidolgozott kockáin

-Én azt tudom, de se anyukád, se Mick nem süket.-mosolygott és várta, hogy belássam, igaza van

-Jó, oké. De akkor este....-nem tudtam befejezni, mert az ajkaimra tapadt és nem akart engedni

-Este a tied vagyok.-suttogta

Negyed óránkat vette fel, mire rávettük magunkat, hogy elhagyjuk a kellemesen meleg vizet. Míg Jules két perc alatt felöltözött, addig nekem azzal is bajom volt, hogy mit vegyek magamra, de végül az ő ruhái közül állapodtam meg egy póló mellett, ami a combom közepéig ért. Így jártam a 163 centimmel....

A nappaliból beszélgetés szűrődött ki és amint beléptünk, szembe találtuk magunkat a Schumacher család másik ágával. Ralf szokás szerint a kedvenc fotelemben ült, ezzel elragadva tőlem az esélyt, hogy oda üljek. A további három fotelből kettőt elfoglalt anya és Cora, a kanapét pedig a két kis poronty, név szerint David és Mick

-Sziasztok.-köszöntem nekik

-Jó reggelt.-szólalt meg Jules is, de ahogy megfogta a kezem és szorosan mellettem állt, tudtam, hogy erre a találkozásra nem számított

-Ralf, Cora, David, bemutatom nektek a barátomat, ő itt Jules Bianchi.

-Igen, tudom.-lökte el magát a helyétől Ralf és kezet fogott a franciával

-Hogy érted azt, hogy tudod?-kerekedtek el a szemeim és felnéztem nagybácsikámra, aki csak mosolyogva összeborzolta a hajam.

-Néztem a Monacói nagydíjat. Láttalak a Marussia garázsban és nem kellett sok, hogy összetegyem a képet.