CAROLINE [b.2] szünetel

Part 11.

- Biztos vagy benne? - zavartan pislogni kezdek, és hátra lépek, hogy legyen köztünk hely. Most megkérdőjelezte az érzéseimet?

- Igen... - felelem végül. Andy nem néz rám.

- Megváltoztál - suttogja a padlónak.

- Igen - ismétlem és most én nézek félre.

- Nem csak külsőleg.

- Még jó, hogy nem érdekel a véleményed - vágom oda. Andy meglepődik.

- Félre érted, Caroline. Nem rosszindulatból mondtam - toporogni kezdek, és a helyzet, hogy Andyvel kell egy légtérben lennem, lefáraszt.

- Egy erős és szexi nő lettél.

- Ha ezt bóknak szántad, sajnálom de...

- Így látlak téged, Caroline.

- Kár, hogy én még mindig ugyanolyannak látlak téged - felelem.

- Tévedsz - a válasza nyugodt, a teste mégis megfeszül, és ökölbe szorítja a kezét.

- Látod? - az ökle felé biccentek. - A reakciód... Azt hiszed, ha elrejted a hangodban a dühöt, az nem jelentkezik máshol?

- Próbálok változni. Nem tetszik aki vagyok - vallja be, míg ökölbe szorított kezét elengedi.

- Te nem változol, Andy - ezeket a szavakat tiszta szívemből és őszintén ejtem ki az ajkaimon.

- Sikerülni fog - húzza ki magát. Határozottnak tűnik, mégsem hiszem el azt amit mondd.

- Hát... Sok sikert hozzá - felelem és folytatom a takarítást.

- Szeretném új lappal kezdeni a kapcsolatunkat - a felmosó majdnem kiesik a kezemből. Hitetlenkedve nézek Andyre. micsoda? Olyan komolyan mondja, hogy majdnem elhiszem neki, de megfeledkezik arról, hogy nincs köztünk semmilyen kapcsolat.

- Micsoda? - kérdezem. Andy hirtelen zavarba jön, és egy rövid pillanatra a kezébe temeti az arcát.

- Mármint... a baráti kapcsolatunkat - még mindig nem térek magamhoz a meglepettségtől. Feledni jöttem ide, megszabadulni tőle, de ez mégsem jön össze, hiszen Andy teljes alakjában itt áll előttem, és azt mondja, újra akarja kezdeni. Persze csak barátokként.

- Megtisztelnél azzal, hogy adsz mégegy esélyt? - ezt most komolyan kérdezi? A baráti esély nem igazi esély.

- Hallottad, amit mondtam?

- Igen. Csak nem tudom mit mondjak erre.

- Egy szimpla igen is megteszi.

- Pár napja még Luke fejét nyomtad a földhöz - hitetlenkedve rázom a fejem. Ha azt hitte, hogy megbocsátottam neki azt, amit Lukekal tett, téved!

- Ő jött nekem! - védekezik idegesen.

- Jesszus, ez annyira gyerekes! - ingerülten lehunyom a szemem és az orrnyergemet kezdem masszíroni.

- Sajnálom, oké? De tudod mit? - kíváncsian felnézek Andyre, amikor nem folytatja tovább. Azt hittem dühös arcot fog vágni, és hozzá vág valami sértést a fejemhez, majd kiviharzik, de ehelyett elgondolkodva méregeti a felmosóvödröt, miközben karba teszi a kezét.

- Bocsánatot kérek mindenért, amit veletek szemben elkövettem. Főleg veled szemben, Caroline - olyan eltökélten néz rám, hogy egyre kíváncsibb keszek.

- De! - ajaj! - Ahhoz, hogy ezt megtegyem, el kell jönnöd velem valahova. Benne vagy?

- Andy...

- Kérlek, Caroline. Ahhoz, hogy barátok legyünk... együtt kell... lógnunk.

- Lógnunk? - kezdem élvezni a helyzetet, és ez Andynek is feltűnik, mikor elnevetem magam.

- Ja - von vállat. Talán alkalmam nyílik megismerni a változásban lévő, "új,, Andyt, és legalább kiadhatom magamból az összes fájdalmat és haragot, amit miatta érzek és éreztem.

- Na és Luke? - ismét vállat von.

- Mi a legrosszabb, amit tehet?

- Rád küldi a haverjait!? - Andy jót derül a válaszomon.

- Ugyan már, a kisujjammal is elbánok azokkal a díszmajmokkal. Na és ne feledkezzünk meg arról, hogy nekem is van erősítésem.

- Nem tudom. Jó ötlet ez? - nem akarom, hogy Luke aggódjon, és egy újabb összetűzést se akarok.

- Csak pár óráról van szó. Hemmings csak ki bírja addig nélküled. Vagy nem?

- Ne kezd!

- Sajnálom - a homlokát kezdi masszírozni, majd magára eröltet egy mosolyt.

- Na? Valahol el kell kezdeni a barátságot.

- Rendben - sóhajtok. - De csak pár óra - fenyegetőzve mutatok rá az ujjammal.

- Nem fogod megbánni - mosolyodik el féloldalasan. Nagyon remélem.

- Érted jövök záráskor - feleli, majd intve egyet távozik. Figyelem, ahogy elsétál az üzlet előtt, és beszáll az autójába.

- Basszus!

__🍁__

Odakint megcsap a kellemes kora esti levegő, amit csukott szemmel magamba szívok. Félek attól, ami vár rám, és a találkozás utáni következményektől. Nem akarom, hogy Luke halálra aggódja magát, ezért eldöntöm, hogy írok neki egy smst, amiben azt állítom, hogy összefutottam egy régi sulis (lány) társammal, aki meghívott kávézni. Elküldöm az üzenetet és várok. Rosszul érzem magam a hazugságtól.

Rendben, érezd jól magad :) - érkezik a válasz, és legszívesebben le írnám neki az igazat. Hirtelen azon kapom magam, hogy így is teszek, ám ekkor megáll előttem Andy autója.

- Szia - üdvözöl, mikor hozzám lép. Egy pillanatnyi csend után megpillantja a kezemben tartott telefont, benne megnyitva Luke névjegyzékét.

- Írtál neki - jelenti ki, a tekintete megkeményedik.

- Ne idegeskedj, nem árultam el semmit - bólint, majd a kocsihoz sétálva kinyitja nekem az ajtót. Mielőtt beszállok, megigazítom a szoknyámat.

- Az a szoknya nem sokat hagy a képzeletnek - töri meg a csendet Andy, miközben elindulunk. Az útra koncentrál mikor felé nézek.

- Valami bajod van a kinézetemmel? - húzom fel a szemöldökeimet.

- Nem mondtam, hogy baj van a kinézeteddel - feleli még mindig az utat figyelve. - Csak én Luke helyében nem hagytam volna, hogy ebben lépj ki az utcára.

- Már rég nem úgy öltözködöm, ahogy te akarod!

- Miért vagy velem ilyen ellenszenves? - az ablakhoz húzódom, hogy távol legyek tőle, és nem válaszolok. Andy felsóhajt, és morog valamit az orra alatt, amit nem értek. Folyton visszatérnek az emlékek, és egyszerűen nem tudok szabadulni tőlük. Andynek nagyot kell bizonyítania, hogy barátok lehessünk.

- A hangulatingadozásaidtól megfájdul a fejem - jelenti ki mérgesen, és én elszégyellem magam. Akarok adni neki egy esélyt, de mégsem megy.

- Félek, hogy megint kellemetlen meglepetés fog érni - suttogom. A szemem sarkából látom, ahogy Andy felém néz, de nem szól egy szót sem, ahogy én sem. A maradék utat csendben tesszük meg.