CAROLINE [b.2] szünetel

Part 7.

Másnap éjjel egy countryklub felé veszem az irányt, ami röpke egy óra busszal. Arra ébredtem, hogy eszméletlen sokszor cseng a telefonom. Ash hívott, aki meglepő módon itt van a városban, és minden bocsánatkérés, megbánás és rimánkodás közepette a segítségemet kérte.

- Andyről van szó. Kérlek siess, és ha lehet, egyedül gyere! - ez volt hozzám az utolsó mondata, mielőtt bontotta a vonalat. Bele se merek gondolni, mitcsinálhat Andy egy countryklubban hajnali négyórakkor, főleg, hogyha Ashley se tudja megakadályozni.

A bejárathoz érve két nagydarab fickó néz velem és a mellemmel farkasszemet, amin felháborodom, de minden dühöm elszáll, mikor odébb állnak, és beengednek. Meglepődve szedem lefelé a lépcsőfokokat. A hely egy pincében van, ahol modern bútorok, színes világítás, és bárpult is van, tele férfiakkal, nőkkel, és tinikkel. A pince bűzlik az izzadság és a pia egyvelegétől. Minden felé félmeztelen férfiakat és rövidgatya/melltartó kombóban feszülő nőket látni kalapban. A hely egyik távolabbi sarkában kiszúrom Asht és Andyt. Teszek pár lépést a fiúk felé, akik nem vesznek észre. Andy nem néz ki túl jól, és hirtelen azon kapom magam, hogy aggódom érte, és érdekel mi történt vele. Nem. Nem aggódom miatta, és nem is érdekel mit művelt. Megfordulok, még mielőtt Ash észre venne, de aztán nem megyek tovább. A fenébe is, persze hogy érdekel mi történt, és ha már eljöttem, nem megyek haza üres kézzel. Ash épp akkor fordul felém, mikor mellé érek. Kissé kényelmetlenül érzem magam, hiszen én vagyok az egyetlen, aki normálisan fel van öltözve, ezért páran meg is néznek.

- Caroline! - Ash gyorsan magához ölel és hálásan a szemembe néz. - Köszönöm, hogy eljöttél. Nem hívtalak volna, ha nem lenne nagy a baj - magyarázza. Andyre nézek, aki nagyra kerekedett vörös szemekkel néz rám a meglepettségtől, de egyből rendezi a vonásait.

- Minek hívtad őt ide? - üres szemekkel és vöröslő arccal néz rám, a nyelve botladozik beszéd közben. Ash felém fordul, és olyan halkan kezd beszélni, hogy csak én halljam.

- Hülyére itta magát.

- Azt látom - nézek vissza a részeg Andyre, akinek gonosz tekintete lyukat éget a testemre, miközben végigmér.

- Egy csajt itt a pultnál akart meztelenre vetkőztetni, és...

- Nem akarom tudni! - emelem fel a kezem Ashbe folytva a szót. Rosszul esik, amit Andy tett, de csak a kijáratra tudok koncentrálni, hogy eltűnhessek innen.

- El kell vinnünk innen, mielőtt bajt csinál.

- És mégis hova? Hozzám nem... - Ash olyan borjú szemekkel néz rám, amitől ellágyulok. Tudom mire gondol.

- Jó, legyen. De csak addig, amíg ki nem józanodik - kihurcoljuk a kómás Andyt Ash kocsijához, és végig navigálom az utat. Ashel síri csendben hurcoljuk az ajtóig Andyt, aki megállás nélkül csak magába hablatyol. Nem értem mit mondd, ezért nem foglalkozva vele belököm az ajtót, majd a kanapéra ültetjük a feketébe öltözött ördögöt.

- Ne haragudj... - kezdi Ash, de semleges arcomat látva, inkább csendben marad, és egy ölelés után távozik.

- Andy! - megrázom a vállát, mire lustán pislogva, a piától bűzölögve felnéz rám.

- Ah, csessze meg! - felnyög, és a feje visszahanyatlik a kanapéra.

- Nem aludhatsz a kanapén - felelem le se véve róla a szemem.

- Tudom, semmi keresni valóm itt, hiszen... - Andy kómásan körbenéz, mintha keresne valamit. - Hol van Hemmings?

- Fent - válaszolom egyszerűen. Rosszul érzem magam, hogy hadarva magyaráztam el Lukenak a helyzetet, aki látszólag nem is tudta felfogni a szavaim, aztán meg csak úgy elviharoztam.

- Oh. Hát akkor... - próbál felkelni, de amint lábra áll, vissza is dől. - Bassza meg!

- Amikor arra gondoltam, hogy nem jövök haza üres kézzel, nem arra gondoltam, hogy veled! - Andy halkan és rekedten felnevet.

- Sajnálom, cicám - feleli, majd elnyomja az álom. Előkeresek egy takarótz, és betakarom vele Andyt. Egy sóhaj után vissza megyek a szobámba. Luke háttal fekszik nekem, és hallom édes horkolását. Nem fekszek mellé, inkább vissza megyek a nappaliba, és letelepszem az egyik fotelbe, hogy szemmel tartsam az alvó fiút.