CAROLINE [b.2] szünetel

Part 14.

Amikor kinyitom a szemem, Andy a kanapé felé kezd hátrálni, közben leveszi a pólóját és hozzám dobja. A fekete anyagot bámulom, ami a lábam előtt hever. A kísértés, hogy bele bújjak, olyan mint cukrosnak a sütemény. A kezem közé veszem a pólót és nagyot szippantva belőle élvezem Andy tömény illatát.

- Nem veszed fel? - kérdezi rekedt hangon. Megrázom a fejem.

- Nem tehetem.

- Gyere ide! - mondja. Megfogja a kezemet, úgy húz le magára, hogy terpeszben ülök rajta.

- Szereted, igaz? - szemei felcsillannak, de nem a boldogságtól.

- Ha hamarabb érkeztem volna... Talán újra építhettük volna a jövőnket. Együtt.

- Ha nem mentél volna el, Andy.. akkor..

- Shhh - Andy a könnyeimet törölgeti, amiket eddig észre sem vettem. - Sajnálom, hercegnőm! Annyira sajnálom! - suttogja a hajamba, majd meghallom Andy visszafolytott sírását.

••••••••

Meglep, de könnyek szöknek a szemembe. A mai nap stresszes és nehéz volt. Andyvel fájdalmas volt az elválás, viszont örülök neki hogy alakul az élete. Bandát alapított, és holnap költöznek össze a nagy pasi lakba. Persze fáj, hogy nem lehetek az élete része, és nyilván most jön rám a sírás, miközben hazafelé gyalogolok. Olyan érzelgős vagyok! - gondolom miközben letörlöm a könnyeim.

Az este folyamán Luke elvitt vacsorázni egy étterembe, ahol csodás volt a kilátás, az étel pedig mennyei volt.

- Nem nagyon szóltál ma este hozzám - állapítja meg Luke. Már a taxiban ülünk, úton haza felé.

- Nehéz napom volt - sóhajtom. Főleg amiért Andy újra ugyanazokat az érzelmeket keltette fel bennem, mint régen. Luke csak bólint, majd figyelmét az elsuhanó tájra szegezi. Mikor haza érünk, Luke hirtelen felkap és az emeletre cipel.

- Luke! - nem felel.

- Luke, most azonnal tegyél le! - be érünk a szobába. Luke megáll, talpra állít, és felém fordul. Hátat kell fordítanom neki hogy össze szedjem magam. Mióta Andy elment, egy értelmes gondolatom sincs, csak is ő jár a fejemben. A hátamon érzem a fiúból kiáramló meleget, és mikor óvatosan elkezdi csókolgatni a vállam, a bőröm bizseregni kezd. Átkarolja a derekamat egy percig, majd megfordít.

- Tudod mi történt aznap, amikor először megláttalak? - suttogja, közben homlokát az enyémnek dönti. Hevesen ver a szívem, és kiráz a hideg, mikor Luke a pólóm alá nyúl.

- A bőröm alá fészkelted magad, olyannyira, hogy nem voltál hajlandó kimászni onnan. Pedig még a tudtomra is adtad, hogy mi a helyzet - elmosolyodom szavain és már egyből nem Andyn jár az eszem. Hanem Lukeon.

- Nem tudtam hogy kezeljem. Főleg, mikor kiderült Andyvel a múltad.

- Sajnálom - suttogom.

- Nem kell. Velem vagy. És ennek nagyon örülök - végig simít a hasamon, majd szép lassan az ágyhoz húz.

- Melletted a világ legboldogabb embere lettem, Caroline. Kérlek... - az ölébe húz, és a nyakamat csókolgatja, amitől felsóhajtok. - Légy az enyém!

- A tiéd vagyok! - felelem teljes mámorban, és eldöntöm Lukeot az ágyon.

❤️