CAROLINE [b.2] szünetel

Part 1.

Félórája még izgatottan vártam otthon, hogy mit hoz majd az első munkanapom. Hát eddig csak hablatyolást hozott. A főnököm túlságosan sokat beszél, és mindig valahogy a story közepén járva sikerül neki máshová terelnie a szót. Ha ezt tudom, később jövök be dolgozni, bár nem hinném, hogy akkor is kimaradtam volna ebből a csodás tárgyalásból. Annyi értelme legalább volt, hogy betudtam mindenkinek mutatkozni, meséltek egy-két dolgot a vendégekről, és a szokásokról, és legfőképpen megtudtam mennyit fizetnek. Hát nem leszek gazdag, de azért éhen se halok. Végül Paul feláll és összecsapja a kezét.

- Ha már így összegyűltünk, neki is kezdhetünk a munkának! Steve? - Steve az ajtóhoz sétál, majd átfordítja a táblát, jelezve mindenki felé, hogy nyitva vagyunk.

- Remek! Sok sikert mindenkinek - majd eltünik az irodájában.

Mindenki szétszóródik, egyedül én maradok a helyemen. Mély levegőt veszek, majd felveszem a kötényemet, és a pult mögé sétálok miközben felkötöm a hajam. Letakarítom a pultot, elmosom a poharakat, aztán ellenörzöm, hogy üres e a kuka a pult alatt.

- Kezdjük - suttogom magam elé, majd vissza egyenesedem.

- Izgulsz? - Lia a vállamon pihenteti kezét, miközben kedvesen és egyben nyugtatóan mosolyog rám. Vörös haja egyenesen omlik a vállára, orr piercingje megcsillan a beszűrődő fényben.

- Eléggé - zavaromban a kötényemet igazgatom.

- Szerencséd van Caroline! - kiált oda hozzám Nate, aki felegyenesedve az asztal pucolásból, beletúr szőke hajába. - Hétvégén úgy sincs nagy forgalom.

- Így kevés a bevétel is - húzza a száját Lia, majd hátra megy a raktárba. Visszanézek Nate-re, aki megalyándékoz egy aranyos mosollyal, majd folytatja a munkát. Felsóhajtok, és a vizes poharakhoz nyúlok, amiket egyessével megtörölgetek. Az ajtó feletti csengő jelzi, amikor betévednek hozzánk, így egyből felkapom a fejem. Egy ismerős kék szempárt pillantok meg, amik végig futnak testemen, majd újra megtalálják a szememet.

- Luke, hát te? - mit ne mondjak, örülök Lukenak, amit a széles mosolyom bizonyára el is árul.

- Gondoltam iszok egy jó feketét - von vállat vigyorogva.

- Higgyem is el, hogy a kávé miatt jöttél? - mosolygok Lukera a vállam fölött, miközben a kávéját készítem.

- Igazából csak erre jártunk a haverommal Andyvel és ő egyből kiszúrt téged - von vállat. - Jól esne egy kávé, és egy kis dumcsi a szomszéd csajjal - vigyorog. Mikor meghallom azt a rég nem hallott nevet, a mosoly egyből eltünik az arcomról.

- Azt mondtad Andy? - kérdezek vissza, hátha csak rosszul értettem.

- Igen. Andy Biersack - még az ereimben is megfagy a vér és kiráz a hideg, ha csak arra gondolok, hogy itt van.

- Hol van? - kérdezem.

- Kint a bejáratnál - feleli, közben furcsán néz rám. - Caroline, minden rendben? - megse hallom Luke kérdését, hiszen csak is Andyre tudok gondolni. Mikor megpillantom, ajkaim elválnak egymástól, és úgy érzem mindjárt elájulok.

- Caroline! - Luke az arcom előtt integet, de mikor belátja hogy ez nem használ, Andyre néz. Megtámaszkodok a pultban és jobban szemügyre veszem. Fekete haj, piercingek, All Time Low-os trikó, és csőnadrág. A csuklóját kiegészítők fedik, karján és nyakán még mindig ugyanazok a tetoválások vannak. Semmit sem változott, és ugyan olyan meglepett arccal fürkész engem, mint én őt.

- Talán ismeritek egymást? - kérdezi Luke gyanakodva.

- Nem - vágom rá azonnal, amit meg is bánok, és inkább a kávéfőzőhöz fordulok.

- Ne is próbálkozz semmivel, mert te nem vágysz kapcsolatra - Luke jó kedvűen emlegeti fel szavaimat, és hozzá még figyelmeztetően meg is rázza az ujját. Olyan zavart képet vágok, amin Luke jót derül, viszont én legszívesebben elbújnék a pult alá.

- Köszi, hogy emlékeztetsz rá - morgom és Luke elé tolom az elkészült kávéját. Mégis hogy kerül Andy pont Sidneybe? Andy látványa teljesen letaglózott, mégis össze kell szednem magam. Az állásom forog kockán, és én nem fogom Andy miatt elveszíteni már az első napon. Közben egy-két ember is benéz, akiket kedvesen kiszolgálok, és mire visszanézek Lukera, megpillantom mellette ülni Andyt is. Mindketten engem fürkésznek, és ezt zavarónak találom. Letörölgetem a kévéfőző alját, majd erőtvéve magamon visszamegyek Lukehoz. Andyvel újból találkozik a tekintetünk, de most állom merő pillantását, és próbálok nem zavarba jönni.

- Szia, Caroline - köszön, ám közben arca izma se rándul.

- Szia - köszönök. - Kérsz valamit? - megköszörülöm a torkom, és a kötényemet igazgatom. Úgylátszik mindig ezt csinálom, ha zavarban vagyok vagy izgulok.

- Egy pohár narancslevet.

- Oké - bólintok, majd egy pohárba kiöntöm a narancslevet és elé rakom.

- Meddig dolgozol, Lini? - kérdezi Luke. Új becenevem hallatán egy ' te ezt most komolyan gondolod?' nézéssel jutalmazom meg.

- Lini?

- Nem tetszik?

- Nem igazán - húzom a szám.

- Luke, biztos hogy te akarsz becenevet adni Carolinenak? - kérdezi Andy.

- Igen - Luke színpadiasan ki húzza magát és rám vigyorog.

- Nem szeretem, ha becéznek - felelem. - Viszont, ha kitalálsz valami normálisabbat, ami nem hangzik hülyén, akkor benne vagyok - próbálok csak Lukera figyelni, és figyelmen kívül hagyni Andyt, aki engem fürkész.

- Ez csak rám vonatkozik? - mintha Luke maga lenne a megszűnhetetlen boldogság. Mindig csak mosolyog, és ez tetszik.

- Ümm, igen. Legyen - vonok vállat.

- Rendben, akkor, legyen Car.

- Nem - felelem.

- Lin.

- Szósem lehet róla - rázom a fejem.

- Legyen Lina - feleli Andy, és mélyen a szemembe néz. Úgy érzem ez egy elég hosszú nap lesz.