Öʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs《Jules Bianchi》

8.rész

-Még nem jártam arra.-tanakodott és kopogott az ajtón

-Majd egyszer.-jegyeztem meg, pont mikor nyílt az ajtó és egy nő jelent meg kedves mosollyal fogadva minket

-Sziasztok fiatalok! Örülök, hogy végre megérkeztetek. Gyertek be!-állt félre, hogy legyen helyünk a bajutáshoz

-Nagyon örvendek, Lisa Schumacher vagyok.-nyújtottam kezet, amit ő készségesen el is fogadott

-Christine Bianchi.-mosolygott, majd a fia fele nézett-Ügyes voltál a hétvégén.-símogatta meg a vállát

-Ügyes bizony.-szólalt fel a rövid folyosó végén álló férfi-Lisa.-biccentett felém

-Mr. Bianchi.

-Ugyan kérlek, csak simán Philippe.

-Rendben.-bólintottam miszerint tudomásul vettem

-Jules! Fiacskám, ne szobrozz itt nekem, irányulj a kocsihoz és hozd a csomagokat! Én addig megmutatom Lisának a szobáját.

Christine céltudatosan indult bennebb a házban, maga után húzva engem is. Tömören elmagyarázta, hogy hol a konyha, átmentünk a nappalin és egy folyosóra érve a csukott ajtók rejtelmeire is fényt derített.

-Jobbra az első, az Mélanie szobája, ő amúgy csak holnap reggelre ér haza, egy kis vakáción van néhány baráttal Párizsban. Ugyancsak jobbfelől a másodikban Julest találod majd, a harmadik pedig a szülők hálószobája, azaz a miénk. Bár így belegondolva, ha közvetítik a focimeccseket, akkor Philippe úgyis mindig a kanapén tér nyugovóra. Balról az első szoba Tom tulajdonában áll, az ő szentélye. A második pedig a tied lesz. Szemben van a fürdő, de a vendégszobához is tartozik egy, úgyhogy használhatod azt, ha akarod. Jules általában a vendégszoba fürdőjét használja, mert a másikhoz sort kell néha állni, de te természetesen kidobhatod este, ha ott akar zuhanyozni. A döntés a te kezedben.-tudatta az infókat és benyitott a szobába, ahol az elkövetkezendő egy hétben aludni fogok. Letisztult bézs falak, itt is hatalmas ablakkal, az ajtóval szemben egy szépen elrendezett franciaágy, sötétbarna bútorok és bolyhos szőnyeg. Nagyon emlékeztetett az otthoni szobámra. A nagy különbség az volt, hogy az ágyam odahaza nem az ablak alatt kapott helyet és a falak színe szürke, már szinte kékbe hajló.

-Ez elképesztő!-jelentettem ki és a nő fele fordultam, aki önfeledt mosolygott-Köszönöm, hogy itt alhatok.

-Jajj kérlek, ez a legkevesebb. Jules mondta, hogy el akar hozni téged Franciaországba és onnan már nem is volt mit gondolkodni a szállás kérdésén, még úgysem, hogy a konkrét várost nem mondta. De reménykedtünk, hogy Nizza lesz a végső választás. Szerettelek volna már megismerni, életnagyságban látni és nem csak elképzelni téged Jules ódái alapján.

-Oké anya, ezt a részét már a jóapám is tudatta Lisával még Kínában. Te inkább vigyázz, mert hosszú lesz ez az egy hét és kifogysz a témékból, ha így folytatod.

-Ne aggódj te miattam. Inkább kezdj a fejeddel gondolkodni a feneked helyett és lépj, ha érted mire célzok.-veregette meg fia hátát a pimaszul mosolygó nő és magunkra hagyott a szobában.

-Imádom a szüleimet.-sóhajtott drámaian, mintha legalább a világ végét élnénk és a szekrény elé helyezte mindkét bőröndömet

-Nagyon kedves anyukád van.-ültem az ágyra és jeleztem a pilótának, hogy üljön mellém

-Igen, az. A beszélőkéje pedig utánozhatatlan. Még pont időben érkeztem, hogy megmentsem a becsületem.

-Akarod mondani, a kis titkodat. Tudod, azt, amelyikbe már nem egy ember próbált beavatni, de te mindig közbeavatkozol.-néztem összehúzott szemekkel a franciára-Miért csinálod ezt? Borzalmas vagy...-ráztam a fejem és próbáltam a szerepemhez tartani magam, miszerint nem nevethetek