Love me(Befejezett)

12. Rész

Az éjszaka ismét kicsit merészebb lett, mint terveztem. Picivel tovább ment azzal, hogy a melltartóm is lekerült rólam.
Ahogy felébredtem valahogy azonnal észhez tértem és ki is keltem az ágyból mielőtt reggel is folytatni akarta volna.
Lezuhanyoztam, fogat mostam, a hajam kifésültem, amire amúgy egy fodrász hamarosan rá is férne. Kicsit unalmas így a hajam, de kicsit féltem még változtatni rajta.
A szekrényemből kivettem egy farmert, egy fehér pólót és egy szürke nagyobb kosztüm kabátot, majd fel is vettem azokat. Hozzá pedig egy fekete tűsarkút viseltem.
A hajam hagytam ahogy van és a konyhába mentem reggelit készíteni Kooknak. Meg kávét is készítettem.
Őszintén nekem mostanában alig volt étvágyam, mintha nyugtalan, stresszes állapotban lettem volna. Nem mintha akkora gond lenne, ha nem ennék, hiszen tartanom kellett az alakomat.
A cégem jobban preferálta, hogy ezt tegyem, de a szerződésem hamarosan lejár, így azzal is kellett még foglalkoznom, most is, míg kávémat ittam.
Hallottam, hogy felkelt, de azonnal szinte szaladgált, míg az asztalhoz nem ért, ahol ültem.
-Azt hittem elmentél!-nézett rám szomorúan. - Miért nem vártál meg?
-Neked is jó reggelt, Oppa! - mosolyogtam rá, de komolyan kezdtem bele a mondandómba. - Csak le akartalak beszélni arról, ami tegnap reggel történt. Munka előtt tényleg nem jó ezt csinálni. Legalább reggel legyél édes!
-De élvezted...
-A tegnap reggelit akaratom ellenére csináltad és szinte azt tehettél velem, amit csak akartál.
-Igazad van. De olyan jól nézel ki. Imádom minden porcikádat. Nehéz megállni, hogy ne akarjam megszerezni a tested teljesen. Főleg, hogy segítettem egy ilyen testet alkotni!
-Igen, tényleg segítettél, hogy szépnek érezzem magam, de a testem az enyém.
-Tudom, Jagiya.-húzott fel a székből és átölelt, közben fejét a nyakhajlatomba fúrta. Kezei derekamon pihentek, de az egyik mindig lejjebb csúszott, addig minden alkalommal, ahol ért ott mart belém.
-A végén éjjel sem engedlek a közelembe. - sóhajtottam. De előtte mindig, mikor belém mart, akkor nyögtem egy aprót.
-Te is vágysz rám és nem tennéd. - búgta a fülembe, amitől borzongás futott végig rajtam. - Viszont mondtad, hogy nyugodtan hagyhatok rajtad szívásnyomokat...-incselkedett és megnyalta a nyakam szószerint, mint a filmekben szokták a vámpírok, még meg is harapott ott, ami szintén hangokat váltott ki belőlem. Majd utána ténylegesen szívta, szinte már attól féltem, hogy tényleg vért, olyan durván, erősen szívta, hogy már igazán fájt. Akkor mégis miért nem állítottam le? Mert élveztem ezt is, persze.
Haragudtam magamra, amiért ennyire könnyen rabul ejtett Jungkook.
Utána megcsókolt, ahol még éreztem azt a tegnapi sebet.
-Már fel is ébredtem ettől a kávétól. - kacsintott.-De bevallom, nem szeretek édes lenni. Addig biztos nem, míg nem kaplak meg teljes egészében.
-Annyi önkontrollom azért van, hogy addig ne menjek. Nekem ahhoz idő kell.
-Idő, idő, idő. Megint hét év kell, hogy az legyen, amit szeretnék? Tudod, én nagyon türelmes voltam veled, de kezdem elveszteni a türelmemet, mert nem tudok betelni veled.
-De régen nem is volt ilyen a testem.
-De szerettelek, most viszont vágyok is rád.
-Legalább őszinte vagy... - toltam volna el magamtól, de csókkal fojtotta el minden szavam, mozdulatom.
Nyelve táncra hívott, aminek nem tudtam ellenállni és hagytam, hogy újra az övé legyen az irányításom.
Felemelt az asztalra és lábaimat maga köré tette, hogy még inkább érezzen.
Hajába nem egyszer kaptam bele, de ő sem egyszer az enyémbe, hanem többször, viszont jobban kedvelte még mindig fenekemet.
Addig csókolóztunk míg a levegőnk el nem fogyott, de akkor sem teljesen állt le. Amíg tudta újra nyakamat vette birtokba.
Végül azért csak elengedett, ekkor a fürdőbe mentem és láttam, hogy ahol a nyakamat szívta, ott hatalmas lila folt éktelenkedett.
-Jagiya !-jött be. - Ne takard el, szeretném, ha mindenki tudná, hogy te csak az enyém vagy!-váltott ajkammal egy gyors találkozót.
Kezeinket összekulcsolta, hogy ne használhassam.
-Oppa... Tudod, hogy valamiért élvezem... De nem szoktam meg még és nem is akarom, hogy ez legyen az általános. Mert így olyan különös. Nem tudom miért...
-Különös a vágy egymás iránt? Nem hiszem, hiszen mindketten felnőttek vagyunk. - kacsintott. - Viszont nagyon szeretlek. - puszilgatott.
Meg sem tudtam szólalni, olyan gyorsan váltott át édesbe.
Csak hagytam, hogy segítsen pakolnom és apró puszikat hintsen arcomra.
Utána pedig ragaszkodott ahhoz, hogy a helyszínre vigyen.
Alapjáraton rájöttem arra, hogy mi együtt Jungkookkal örökre nem tudnánk lenni. Viszont szerettem most nagyon, úgy mindent, ezeket az esti programokat is, bármennyire zavarbaejtőek. Imádtam vele lenni, de néha csak annyira vágytam volna, hogy este összebújva aludjunk el, nem szinte meztelenül egymás ajkát harapdálva.
Nem váltottunk csókot sem mielőtt szálltam ki a kocsiból, hogy idő előtt ne terjenghessenek pletykák.
Csak a kezemet cirógatta ujjaival majd szomorú kiskutya szemekkel nézett rám és  engedett el.
Ahogy beértem a nagyon cuki dongsaengem fogadott, Junhyuk.
Meg Gahyeon unnie is, akinek sajnos nem akadt túl sok szerepe a drámában, pedig kifejezetten jól játszotta azt a csajt, aki mindig Hojoonon lógott és mindent akart.
-Sziasztok !-mosolyogtam.
-Szia!-köszöntek.
-Mi ez a nyakadon? - kérdezte Gahyeon sejtve, hogy mi lehet az és az arcán hatalmas kíváncsiság látszódott. Ahogy az is, hogy mennyire szívesen fog halálra szekálni ezzel.
-Szúnyogcsípés.-mondtam azt, ami először az eszembe jutott.
-Noona, még én is tudom, hogy az nem az. - mondta Junhyuk.- Ha nem akartad volna ezzel terelni azt hittem volna, hogy előre megcsináltad ezt a sminket mára.
-Kifejezetten rossz döntés volt hazudni, dongsaeng. - nevetett Gahyeon.-Ki az a szúnyog?
-Az hamarosan úgy is ki fog derülni. - sóhajtottam.
-Akkor el is mondhatnád. Esetleg. Megbízhatsz bennünk, bennem legalább is.-folytatta Gahyeon.
-Bennem is. Olyan vagy, mint egy nővér, noona.
-Tudom... Csak eddig itt alig akadtak barátaim.
-Mi a barátaid vagyunk.
-Nem mondom ki a nevét. Láttátok, hogy ki hozott?
-Jungkook?!-lepődött meg Gahyeon. - Wow... Őszintén nem tűntetek összeillőnek.
-Tényleg ? Pedig horoszkópilag tökéletesen összeillünk.
-De... Akkor miatta sírtál tegnap? - kérdezte Junhyuk.
-Igen... De nincsen semmi gond. Menni kéne az öltözőkbe.-tereltem a témát.
-Rendben, de, Sooyeon, beszéljünk a forgatás után! - kérte Gahyeon.
-Ahogy szeretnéd.
Ezek után hamar elkezdődött a forgatás.
Mina is felébredt végül, a feje rettenetesen fájt és azt sem tudta, hogy ni történt vagy, hogy hol is van most pontosan.
A szobában lévő éjjeli szekrényen gyógyszer és víz is akadt számára. Amiket használt is, majd az ajtón kopogtak.
-Tessék? - kérdezte még álmos hangon, de kinyitotta az ajtót.
-Itt a reggelije, kisasszony.
-Reggeli? Vajon én rendeltem? - gondolkodott, de semmi nem jutott eszébe.
A reggeliből evett valamennyit, de utána a cuccait szedte össze és mikor lent fizetni akart elárulták neki, hogy már ki lett minden fizetve.
Taxival haza ment, de senkit sem talált otthon. Így zuhanyozott és kényelmesebb ruhákba öltözött. Hatalmas nagy testet takaró pasztell színű pulóverbe és egy melegítő gatyába. Haját rendetlen kontyba szedte és sminket sem tett magára.
A telefonja csörgött.
-Eh, Mina ! Mit csinálsz?
-Veled beszélek, de semmi különös nincs. Chaeyoung, miért hívsz?
-Aggódtam érted. Mi volt tegnap?
-Bevallom nem igazán emlékszek semmire sem.
-Ez nem tetszik. Otthon vagy?
-Igen.
-Akkor majd nyisd ki nekem az ajtót!
-Oké.-mondta, de már letette Chaeyoung.
Nem telt el sok idő míg meg is érkezett és Mina szobájába rángatta a lányt.
-Mondd el mire emlékszel!
-Miért?
-Mert.
-Rendben... Szóval egy night clubban lehettünk Hyungwonnal. Táncoltunk, meg valamilyen koktélokat is ittunk, de utána mintha egy szobába segített volna menni. Utána képszakadás, de... Nem ugyanott keltem fel, mint amire utoljára emlékszem.
-Egy szobába vitt?! Mennyit ittál te?
-Sokat, túl sokat. - fogta a fejét. - Őszintén nem tudom, hogy mi lehetett utána.
-Én sejtem.
-Hmmm?
-Hyungwon szerintem le akart feküdni veled és itt nem az alvásra gondolok, de nem hiszem, hogy ez megtörtént szerencsére. Lehet valaki segített neked.
-Basszus... Túl naiv vagyok... Hagytam, hogy ilyennel felejtkezzek meg arról, akibe belezúgtam. Amúgy... Most, hogy ezt mondod... Mintha az ágyra is lökött volna és levetkőztetett. Legalább is ruhámat  leszedte rólam... Mielőtt bármit tehetett volna valaki megjelent, de nem emlékszem, hogy ki. Ő vihetett el abba a hotelba.
-Istenem... Mina...-ölelte meg. - Jól vagy?
-Azt hiszem...
-Biztos, hogy úgymond csak a ruhádat vette le?!
-Ühüm... Miért ?
-Mert a nyakadon egy hatalmas lilafolt van.
-Mi?! De hogyan? Nem lehet csak egy szúnyog... - kezdtem bele.
-Nem. Ez valaki volt. Lehet az úgynevezett megmentőd?!
-Nem tudom... - temette arcát a kezébe. - Mi történhetett tegnap velem?
-Az a rossz, hogy fogalmam sincs. De takarjuk el azt a foltot... Nem áll jól.
-Kinek áll jól?
-Senkinek sem szerintem. - kente le.-Egy darabig kell csak lekenned, majd utána eltűnik.
-Honnan veszed ezt, unnie?
-Mielőtt kérdeznél bármit... Igen. Hojoon és én már nemcsak együtt aludtunk éjszaka... De mi szeretjük egymást.
-Oh... Izé... Az jó azt hiszem...
-De erről egy szót sem.
-A tegnapot sem szeretném emlegetni.
-Megegyeztünk.
Elméletileg ahogy telt az idő ott Mina egyre többször lett éhes és kívánt meg dolgokat. Sőt, egyre többször lett rosszul.
Emiatt sokszor kellett pihennie a nővér szobában a kurzusok helyett.
Azóta Hyungwont amúgy a szülei kitagadták mindenből, mert ők nem erre nevelték a fiúkat.
Chaeyoung és Hojoon egyre szerelmesebb voltak egymásba, de nagyon gyakran féltékenyek is.
Mina Kihyunnal csak, ha kötelező, akkor beszéltek, többször nem. Leginkább azért, mert Kihyun mindenre tökéletesen emlékezett és nem tudta meg nem történtté tenni, így megbújt.
-Orvoshoz kellene menned, noona! Folyton rosszul vagy! - kérte Minhyuk.
-Ismét a kórházba menni...
-Kérlek...
-Csak te miattad megyek oda. Rendben?
-Igen.
Közben eszébe jutott, mikor egy hipnotizőrhöz ment és kiderült, hogy akibe belezúgott az régen a szeretője lehetett, akivel nem lehettek együtt. Most is beleszeretett ebben az életben és a céljuk, hogy boldogok lehessenek végre együtt.
Mert régen ők együtt követtek el öngyilkosságot, mert nem lehettek együtt. Viszont a lány nem tudta elhinni.
Az orvos megvizsgálta.
-Teljesen egészséges, Yoo kisasszony. Viszont van valami, amit még meg kéne néznem.
-Micsodát, doktor úr? - kérdezte meglepetten.
-Egy vizelet minta szükséges hozzá.
Leadta azt a lány, ahogy tudta és utána a doktor belekezdett.
-Kisasszony, ön a szíve alatt hordoz egy gyermeket.
-Várandós vagyok?! - kérdezte lesokkolódva.
-Igen. Legyen óvatos, egészséges életmódot folytasson és jöjjön majd vizsgálatokra!
-Igen... Köszönöm... - ment ki és a könnyei folytak.
Még nem állt készen arra, hogy anyuka legyen, de nem akarta elvetetni a gyermeket.
Tudta, hogy a családja elől nem titkolhatta a dolgokat, sem Chaeyoung elől, így nekik elmondta mi történt.
Teljesen magába roskadt a lány, de szerencsére mindenki mellette állt. Azt sem tudták, hogy ki az apja a leendő gyermeknek.
Ezzel ért véget a mai forgatás.
Miután átöltöztem Gahyeon már várt rám.
-Menjünk be valahova enni! És nem ellenkezhetsz az unnieddal szemben, valamennyit akkor is ehetsz.
-Rendben. - sóhajtottam.
Igazából egy kisebb étterembe mentünk be, ahol meglepően olcsón kaphattunk ételt, nem is keveset.
Amint először rendelt italaink kijöttek és vártunk az ételeinkre, amiből sokat rendelt Gahyeon eléggé, megszűnt a néma csend.
-Sooyeon, te biztosan szereted?
-Igen. Most biztosan érzem a közelében, hogy heves a szívverésem...
-Bevallom, ezzel nem győztél meg.
-Bár az igaz, hogy mostanában ébredt furcsa vágyaim vannak, amiket bármikor megtenne és tovább is menne. Viszont egyelőre jó így. De tudom, hogy nem örökre.
Kihozták az összes ételt, mind befoglalta szinte az egész asztalunkat.
-Akkor miért vagytok együtt?
-Emlékszel a pletykákra rólam meg a múltamról?
-Ezzel oldják meg? Meddig kell?
-A hétvégén jelentjük be és attól kezdve három hónap.
-A tegnapi forgatáson nagyon feldúltnak tűntél. Miatta?
-Igen. Annyiszor mondta, hogy vágyódik és együtt akar velem zuhanyozni meg ilyenek. Azon a napon képzeltem el, hogy mi lenne akkor, ha esetleg kihasználná azt az alkalmat, ha részeg lennék? Nem bírom az alkoholt...
-Mit hagysz neki?
-Öhmm... Hogy szívja a nyakam vagy, ahol csak szeretne, csókok, szenvedéllyel, azt is, hogy kezei mindent érinthessenek, ahogy akarnak és fehérneműben lenni...
-Szinte olyan, mintha már ezzel is a határodat feszegetné. Persze, értem, hogy te is valamilyen vágyat érzel, hogy kell neked az ilyen, de mégsem.
-Azt kihagytam, hogy imád domináns lenni. - sóhajtottam, közben a rament próbáltam rendesen enni.
Kifejezetten borzalmasan bántam az evőpálcikákkal még mindig, jobban ment, mint hét éve, de nem olyan sokkal.
-Junhyuk mondta, hogy sírtál. Mi történt ?
-Benyitott, mikor a fehérneműmet próbáltam felvenni és kértem, hogy menjen ki. Meg megígérte, hogy óvatosabb lesz az azelőtti éjjel, hogy úgymond holnaptól lesz az. Viszont akkor azt mondta, hogy mivel éjfél után mondta ezt, ezért az lesz, amit ő akar. Őszintén nagyon megijedtem tőle, olyan volt, mint egy kegyetlen maffia vezér...-sóhajtottam.
-Tényleg kezd akkor durvább lenni... Remélem, hogy bántani nem fog.
-Nem mondok véleményt erről. Csak azt, hogy az elején még édes volt, de azt felváltotta a vágya.
-Ti... Nem szeretitek egymást. Ugye tudod?
-Igen. - néztem csak az asztal felé. - Vágyaink játszmája. Kevés érzelem az, ami van egymás iránt, sőt. Egyre kevesebb.
-Bármi van, csak szólj és segítek!
-Köszönöm... - töröltem le a könnyeimet. - De olyan, mintha sosem lettem volna szerelmes akkor. Viszont mit érezhettünk egymás iránt?
-Hét év általában vízválasztó. Szóval kellett nektek valamilyen változás a kapcsolatotokba. De ne sírj, mi mind veled vagyunk! Sőt, még az egész Ateezt is melléd állíthatom.
-Ilyen jóba lettél Sannal?
-Alapból jóban voltunk. Rengeteg rajongó szimpatizálta a Dreamcatchert és az Ateezt együtt. Szóval néhány közös dolgot csináltunk, sőt...
-Sőt?
-A drága banda eommája a párom.
-Komolyan? Seonghwa és te? - lettem boldog miattuk. - A srácok és a ti rajongótok is vagyok. Gratulálok nektek!
-Végre mosolyt csaltam az arcodra. - mosolygott. - Igen, komoly.
-Meg kell hívnod az esküvőtökre!
-Úgy lesz. Végre ettél! Ugye milyen finom?
-Igen, nagyon. De teli vagyok, már régóta először.
-Ezzel egy darabig megint elvagy, mi?
-Pontosan. Tényleg és Sanékról mit gondolsz?
-Édesek. Nagyon. Te ?
-Én is. Most már itt is kicsit javult az empátia, elfogadás. Viszont, régebben annyian shippelték őket. Úgyhogy sokan örülnek szerintem most.
-Nem is értem miért. - nevetett.
Gahyeon könnyedén mosolyt csalt újra az arcomra. Örültem, hogy egymásra találtunk.
Ezek után kedvem támadt még sétálni a városban, közben Changkyunnal telefonáltunk.
Hihetetlen, de nagyon jól megértettük egymást.  Sőt, bármit elmondhattunk a másiknak.
Minden kételyt és félelmet, ami bennem dolgozott az utóbbi időkben. Ő is mesélt néhány dologról.
Arról is, hogy mikor Wonho elhagyta a bandát, akkor mind eléggé lehangoltak lettek, de a legjobb oldalukat mutatták. Viszont megviselte őket, ha a kapcsolatot azóta is folyamatosan tartották.
-Van, hogy még most is nehéz elhinni, hogy nincs velünk, mint régen. - sóhajtotta a telefonba.
-Akkoriban ez nagyon, de nagyon megviselt. Rengeteget sírtam miatta, mert hiányzott a teljes Monsta X. Nekem ti heten vagytok.
-Mi heten egy család vagyunk.
-És te vagy a legkisebb. Shownu az apuka, Kihyun az anyuka. Minhyuk, Wonho, Hyungwon leginkább nagybácsik lehetnek azt hiszem, ti Jooheonnal meg a kisgyerekek.
-Vicces, hogy mi is hasonlóan gondoljuk. Shownu tényleg úgy vigyáz ránk, mint egy apuka és Kihyun abszolút anyuka. - nevetett.
-Annyira fura és jó érzés, hogy a kedvenc bandám ismer és beszélünk... Még nem tudtam kinőni a fangörcsből sem. - vallottam be.
-Tényleg?
-Naná. De még így sem jutottam el koncertre. De annak jobban örülök, hogy megismerhettelek titeket.
-Amúgy azt hittem a Bts a te kedvenced.
-Szeretem őket, az embereket is, meg minden, de ti vagytok, akik leginkább illetek hozzám. A stílusotok, a személyiségeteike is imádom. Mindent szeretek bennetek. Ezért is, kérlek, hogy ne haragudj, amiért még csak idolként tudok tekinteni rátok.
-Ez kicsit olyan volt, mintha hét embernek vallottál volna szerelmet.
-Tudom. Ez olyan kínos...
-Zavarba jöttél? - kuncogott kicsit.-Nem direkt volt.
-Amúgy most jut eszembe.
-Micsoda?
-Szerintem a hangotok hasonlít Park Seojoonnal, meg a stílus is. Vagy legalábbis, mint amilyen volt a What's wrong with secretary Kim? - ben.
-Egyszer voltam Suga, másszor Seojoon sunbaenim. Kihez hasonlítasz következőleg ?
-Most nem jut eszembe más, de azért is keresni fogok valakit.
-Rendben.
Ahogy teltek a napok egyre inkább kezdtem barátként tekinteni Changkyunra, meg a többi tagra is.
Eljött a nap is, mikor Jungkookkal bejelentettük a kapcsolatunkat.
Rengetegen szidtak engem, de néhányan sok boldogságot kívántak nekünk. Nagyon nehezen viseltem el ezeket a dolgokat.
Viszont... Miután hivatalosan egy hónapja jártunk, akkor úgy az érzelmek kezdtek szétcsúszni közöttünk.
Nem arról van szó, hogy az éjszaka, ha lehetett nem úgy telt, mint ahogy akarta. Inkább csak egyre kevésbé szólt szerelemről.
Ebben az is benne lehetett, hogy mintha egy karakterbe lettem volna szerelmes. Ugyanazt a hibát követtem el, mint Mina. Csak, hogy én nem egy húsvér embert, hanem Son Kihyunt.
Emiatt amúgy Jungkook sokszor pipa és félelmetes, mert nem hitt nekem. Taet gyanúsította meg, hogy el akar venni engem tőle. Szóval amíg tudott Jungkook hozott vagy vitt.
Kezdett romlani a kapcsolatunk, de a látszat nem változott a külvilág számára.
Jól játszottuk a szerelmes párt, amikor valahol együtt kellett lennünk. Olyankor tudott édes lenni, máskor nem.
Nem hiszem, hogy szerettük volna egymást úgy igazán valaha, de még vonzódtunk a másikhoz valamiért.