Love me(Befejezett)

24. Rész

Egészen hamar kaptunk időpontot a hipnotizőrhöz, akinek a segítségével megtudhatjuk, hogy kik is voltunk az előző életünkben.
Már nagyon vártam, mert az ilyenek engem mindig is érdekeltek. Tudni akartam, hogy egyáltalán hol éltem, milyen is lehettem, mit csináltam?
-Te nagyon várod ezt, ugye?-kérdezte mosolyogva, míg a kezemet megfogta.
-Naná ! Tudni akarom, hogy ki lehettem.
-Az tuti, hogy izgalmas lesz. Jooheonét régebben videóban láttam, annyira szomorú volt, hogy sírtam...
-Remélem, hogy neked boldog volt.
-Most veled vagyok, szóval most boldog vagyok és ez a lényeg.
-Igazad van. De menjünk akkor!
Ezzel el is indultunk oda, ahova az időpont szólított minket.
A többiek külön jöttem, de ott találkoztunk.
Mondjuk elméletileg videó is készül majd rólunk, hogy mi is emlékezhessünk mindenre.
-Vajon többet fogunk megtudni, mint régebben? - kérdezte kíváncsian Jooheon.
-Én csak többet tudhatok meg. - mosolyogtam.
-Az igaz.-értett egyet Kihyun.
-Könnyen lehet, hogy többet tudunk majd meg. - mondta Shownu.
Bent üdvözöltük azt, akihez jöttünk és nem sokkal ezután már ott ült Minhyuk azon a kényelmes széken és egészen hamar hipnózisba esett.
-Hogy hívnak?
-Edward.
-Hogyan haltál meg?
-II. Világháborúban az egyik bomba által.
-Katona voltál?
-Goblin.
-Mikortól éltél?
-Artúr király kora óta.
-Mi okozta a legnagyobb örömöt neked?
-Hogy mindig megtaláltam az első szerelmemet, a végsőkig.
-Halhatatlan voltál, ugye?
-Igen, de az embereket meg akartam menteni utoljára, hogy szabadok lehessenek és éljenek.
-Újjászületett az első szerelmed most is?
-Igen.
-Ki az?
-Nem tudom... Nem láttam.
-Értem. Mi volt a legszomorúbb élményed?
-Annyiszor látni, ahogy meghalt mindenki, akit szerettem. Mindenkim meghalt... De a végén én is.
Ekkor Minhyukot kihozta ebből az állapotból, aki közben néhány könnycseppet is elmorzsolt.
Aztán Kihyun következett.
-Hogy hívnak?
-Cheoljong.
-Hogyan haltál meg?
-Természetesen, idős koromban elaludtam.
-Ki vagy?
-A birodalom királya. A Gihae üldözés korában.
-Milyen életed volt?
-Nehéz, mert családom rengeteg tagját kivégezték. Az Andong Kim család pedig uralkodni akart felettem és a nép felett is. De megtaláltam a boldogságot, bár először azt hittem az egyik ágyasom adja ezt meg. Hwajin. Viszont ő mást szeretett. Később én is királynőmet szerettem meg.
-Mi a legboldogabb emléked?
-Mikor gyermekem született a királynőmtől.
-És a legszomorúbb?
-Amikor Hwajint és a királyi gárda vezetőjét el kellett engednem. A királyi gárda vezetője volt a bátyám.
-Találkoztál velük Yoo Kihyunként?
-Igen. Mindegyikük velem van.
-Örülsz ennek?
-Igen. - mosolyodott el.
Utána pedig visszajött hozzánk.
Most következtem én.
Egy picit nehezen mentem abba az állapotba. Majd kérdést hallottam.
-Mi a neved?
-Jo Hwajin.
-Hogy haltál meg?
-A férjemmel együtt aludtunk el idősen mély álomba.
-Mikor éltél?
-Cheoljong király idején.
-Te voltál a király ágyasa?
-Igen. Családom akarata szerint.
-Kedvelted a királyt?
-Igen. De képtelen voltam feladatomat teljesíteni. A szívem máshoz húzott.
-Kihez? A férjedhez?
-Igen. Yeongpyeong herceghez.
-Mi volt a legszebb pillanat az életedben?
-Mikor gyermekünk született és az, mikor házasságot köthettünk.
-És a legszomorúbb ?
-Mikor a szolgálóm, aki barátom is volt életét kockáztatva ugrott a nyíl elé, ami miatt meghalt...
-Ugye találkoztál ebben az életedben is a királlyal?
-Igen.
-És a férjeddel ?
-Igen. Hála az égnek...
-Ide tartozol?
-Igen, minden visszahozott ide.
Ekkor keltett fel és annyira furcsán éreztem magam, mindenre emlékeztem, amit láttam.
Igazából ez azt jelentette, hogy Kihyunnal közös a múltunk. De elvileg valakivel, aki a szerelmem volt azzal is.
Most jött Changkyun.
-Hogy hívnak?
-Yeongpyeong.
-Hogy halál meg?
-A feleségemmel hunytuk le örökre a szemünk.
-Cheoljong királyt ismerted?
-Igen, ő az öcsém.
-Akkor te voltál a királyi gárda vezetője, ugye?
-Igen. Bár a palotát elhagytam a szerelmemmel, mert mindenkinek baja származott volna abból, ha ott maradunk.
-Ki volt a szerelmed?
-Jo Hwajin, a király ágyasa volt.
-Mi a legszomorúbb emléked?
-Ahogy előttem halt meg a legjobb barátom.
-És a legboldogabb?
-Hwajinnal töltött összes pillanatot oda tudnám sorolni.
-Milyen romantikus egy jellem. Ugye találkoztál már ebben az életedben a számodra legfontosabb személyekkel?
-Igen. Ugyanabba az emberbe szerettem bele. - mosolygott.
Ezzel ért véget az időnk.
-Tudtam, hogy király voltam. - jegyezte meg Kihyun. - De azt nem hittem volna, hogy a múlt nincs is olyan messze.
-Lehet, hogy ennek így kellett lennie. - mosolyogtam rájuk. - De úgy örülök.
-Én is.-mosolygott Changkyun.
-Ti ketten mindenképp találkoztatok volna szerintem. - mondtam.-Az, hogy majdnem eldobtam az életem hozott el ide, hozzátok.
-Mivel itt vagy, ezért ez jó. -válaszolt Changkyun.
-Menjünk enni ! - mondta Shownu.
El is mentünk enni mind a nyolcan, ami közben mindenről beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat együtt.
-Remélem, hogy mindig megtaláljuk majd egymást. - mondta Changkyun miközben épp a kanapén bújtunk össze.
-A következő életeinkben?
-Igen. Ha most is sikerült, akkor még biztosan sikerülni fog.
-Nagyon örülnék neki én is. - pusziltam meg a száját.
-De tudod mire gondoltam?
-Ha elmondod...
-Nincs kedved lazítani és fürödni együtt?
-Hmmm... Nem tudom... Nem mintha nem lehetne...
-Jó lenne... - puszilta meg nyakam.
-Tudod mit? Legyen! - mosolyogtam rá.
-Nem vonhatod most már vissza! - kapott fel és fürdőbe vitt, ahol míg a kádat megtöltöttük forró vízzel és kellemes illatokkal, addig megszabadítottuk egymást a ruháinktól is, közben pedig jó pár csókot is váltottunk.
A kádba mindketten kényelmesen elfértünk, bár Changkyun legszívesebben közel tartott magához.
Egymás hátát lemostuk és csak ellazultunk az illatokban, meg a habokban.
-Többször kellene együtt fürdenünk, Jagiya.-ölelt át hátulról és közben újra megtalálta az érzékenypontomat.
Kezei pedig felfedezőútra indultak.
-De nem lenne időd rá... - sóhajtottam több okból is.
-Havonta egyszer kellene legalább, nem ?-kényeztette testemet.
-Az biztos, hogy nagyon tetszik... - fordítottam felé fejemet, hogy megcsókoljam, de kissé akaratosra sikeredett.
-Hiányoztam, Jagi ? Hmmm? - kérdezte vigyorogva és maga felé fordított.
-Sokat vagy a stúdióban... Tényleg hiányoztál... - folytattam tovább a csókokat és miegymást még.
-Azt hiszem nem akarok aludni ma éjjel... - vitt be a szobába miután megszáritkoztunk.
-Én sem tudnék aludni...
Ezzel megpecsételtük az este folytatását.
Bár a végén még is elaludtunk egymáson.
A karácsony hamar elérkezett és rengeteg meglepetéssel szolgált számomra.
Például miután vacsoráztunk mindketten az ajándékokat kezdtük el bontani.
A kezembe került egy amin a nevemet írták és amikor kibontottam meglepetten néztem rá. Egy gyönyörű gyűrű lapult a dobozban.
-Lehet, hogy annyira rég nem ismerjük egymást, de úgy érzem, hogy benned megtaláltam a másik felemet. Tudom, hogy veled szeretném leélni az életemet. Leélnél velem még egy életet, Sooyeon? - kérdezte mosolyogva és még le is térdelt közben.
-Ahányszor találkozunk annyiszor szeretném veled leélni az életem. Igen, igen, igen... - folytak a könnyeim és a nyakába ugrottam.
A gyűrűt felhúzta ujjamra és megcsókolt.
-Szeretlek. - mosolyogtam rá.
-Én is téged, nagyon.-ölelt át.
-Nem akarom sosem levenni ezt a gyűrűt. Olyan gyönyörű.
-Te még szebb vagy. De örülök, hogy tetszik.
-Igen, nagyon.
-Mikor szeretnél esküvőt?
-Egy év múlva lenne a legszebb, de gondolom a karácsonyt nem kéne így tölteni.
-Nekem tetszik az ötlet, csak egyszer lenne esküvő úgyis és mi pedig majd sosem felejtjük el, mikor van. Egy év múlva?
-Nem most lesz turnétok?
-Mindent kézben fogunk tartani. - puszilta meg kezemet.
-Remélem.
-Biztosan, de akarsz inni pezsgőt? Ünnepeljünk!
-Jól hangzik.-mondtam és már elő is vettük a poharakat meg a pezsgőt is.
Mindketten koccintottunk és ittunk is belőle.
-Nem akarsz a turnéra velünk jönni? Tudod, Magyarországra is megyünk.
-A családommal találkozni?
-Igen. Mit gondolsz?
-Menjünk együtt!
-Egy csodálatos év vár ránk. - ölelt meg.
Teljesen egyet tudtam vele érteni. Leginkább azért is, mert tényleg velük tartottam a turnéra miután befejeztem a műsoromat.
Gahyeonnal videóhívásoztam a hotel szobánkból.
-Komolyan... Nem tudom elhinni, hogy tényleg menyasszony vagy. - mosolygott bele a kamerába.
-Azt hiszem, hogy még én sem tudtam felfogni teljesen.
-Elhiszem.
-De te is az vagy, nem?
-Igen. Seonghwa és én is már úgy érezzük, hogy a végtelenségig együtt lennénk. De nektek még hamarabb lesz az esküvőtök.
-Tudom. De azért remélem, hogy a nyoszolyó lányom te leszel.
-Természetesen. Te pedig az enyém, nem érdekel, hogy akkor már házas leszel.
-Megegyeztünk.
-Te hova mennél nászútra szívesen, hmmm?-kérdezte kíváncsian.
-Párizs. Tudom, hogy nem lenne olcsó, de azért szeretném. Legalább most is itt vagyunk.
-Milyen romantikus.
-Te ? Merre mennél?
-Hmmm... - gondolkodott el. - Valami meleg hely, sziget, ahol csak mi vagyunk. Hogy minden csak rólunk szóljon, de azért minden meglegyen.
-Ez is jól hangzik. Hiányzol, unnie... Olyan rég találkoztunk. Meg akarlak ölelni.
-Nem csak szeretethiányod van?
-Nem teljesen. Tényleg szívesen találkoznék veled. De igen, ölelésre vágyok, de éppen nem érnek rá. Sőt, tudod, hogy egyedül Changkyunt ölelhetem meg, mert féltékeny lenne.
-Te is az lennél. Ne tagadd!
-Tudom. Tudom.-nevettem el magam. - Ígérd meg, hogy egymásnak segítünk kiválasztani az esküvői ruhát!
-De...elvileg Seonghwaval kellene nekem...
-Lepd meg! Nálunk úgy szokás, hogy a menyasszony ruháját csak azon a napon vagy a fényképezésen látja először a vőlegény.
-De szeretném nézni ahogy ő is válogat...
-Akkor a koszorúslány ruhákat?
-Áll az alku!
-Legalább azokat megnézzük majd. - mosolyogtam.
-Igen, de nekem most sajnos mennem kell gyakorolni. Te addig is érezd jól magad a turnén!
-Rendben. Jó gyakorlást! Szia!
-Szia !
Nem sokkal ezután Yoongi is hívott.
-Hali-mosolygott rám.
-Szia. - mosolyogtam én is, mikor megláttam az arcát.
-Milyen a turné?
-Nagyon jó, végre annyi Monsta X koncerten veszek részt amennyi csak tudok. - nevettem.
-Csak elértél hozzájuk is. Tudtam, hogy ti kedvelitek egymást.
-Igen, sokkal előbb tudtad, mint én magam. De bemutattalak titeket egymásnak.
-Tudom, tudom. Örülök, hogy mindketten bírjátok a másikat.
-Azért ismerjük egymást, régebb óta, mint téged.
-Ez igaz.
-Mondjuk meglepő milyen hamar eljegyeztétek egymást.
-Tudom, de nem bánom. Nagyon szeretem ahhoz, hogy ez probléma legyen.
-Gondoltam.
-De te még senkit sem találtál?
-Ki tudja?
-Ne titokzatoskodj, Min Yoongi!
-Miért ? Nekem bejön.
-Yaaah !
-Van esély rá, de míg nem biztos, addig nem mondok semmit.
-Jó... - sóhajtottam.
-Ennek örülsz vagy nem?
-Szeretném, ha te is találnál valakit, akivel boldog lehetsz. Olyan rég nincs senkid.
-Majd te tudod meg először, hogy van. Oké?
-Rendben. Oppa, le kell tennem, azt hiszem megjöttek a fiúk.
-Legyen szép napod!
-Neked pedig jó éjt!
Leraktuk a telefont, ekkor pedig Changkyun is bejött a szobába, én pedig azonnal ráugrottam.
-Csak néhány órát voltam el. - nevetett és átölelt.
-Tudom, de akkor is hiányoztál. - mosolyogtam rá.
-Te is nekem. - dőlt le velem a kanapéra és rám nehezedett. - Úgy imádom, hogy itt vagy velünk. - csókolt meg mindenhol, ahol ért, amitől kuncogtam.
-Én is örülök, hogy itt vagyok. A koncertetek is hatalmas élmény volt...
-Ennek örülök, hercegnőm.-puszilgatott tovább.
-Oppa... Mit szeretnél?
-Nem tudok betelni veled. - sóhajtott.-De igazából csak veled akarok lenni. Nem akarsz velem jönni felfedezni a várost?
-Hogyne akarnék?-mosolyogtam rá. - Mindig is szerettem volna megnézni Párizst.
-Akkor most elrabollak. - kapott fel és vitt is volna ki.
-Nem kéne átöltöznöm és cipőt felvennem?
-Pedig szívesen vittelek volna az ölemben.
-Tudod, hogy az esküvőn bármikor vihetsz.
-De az sok idő...
-Én is várom már, de olyan fura belegondolni, hogy tényleg házasodni fogunk.
-Tudom, de nekem tetszik ez a gondolat. - mosolygott és lerakott.
-Nekem is. Mert nagyon szeretlek. - pusziltam meg és mentem is valami ruhát keresni, amiben felfedezhettük Párizst.
Amint megtaláltam és a táskám magamra kaptam, azonnal indultunk is.
-Hová szeretnél menni? - kérdezte mosolyogva.
-Menjünk az Eiffel-toronyhoz! Mindig is látni akartam.
-Jól hangzik. Indulás! - fogta meg a kezemet, mivel tőlünk nem volt messze a torony, ezért odáig sétáltunk.
Viszont csak szép lassan, andalogva. Annyira jó érzéssel töltött el ez az egész. Szószerint minden, Párizs, a jó idő, a levegő és természetesen a szerelmem, Changkyun.
-Hogy lehet ilyen szép? - sóhajtottam mosolyogva, mikor a folyóhoz értünk, ami mellett tornyosul, Gustave Eiffel építménye.
-Nem olyan szép, mint te. - csókolta meg a kezemet.
-Ahhh...-jöttem zavarba és szerintem az arcom is pirosabb lett. - Nem tudom mit mondjak erre... Túl édes vagy...
-Akkor forró csokoládé vagyok, hmm?
-Tudod mit? Megkívántam a forró csokit.
-Hmmm... - vigyorodott el pimaszul.
-Tudtam. Tudtam, hogy ez lesz a reakciód.-nevettem.-De tényleg innék, valami különleges ízűt.
-Te teljesen eper vagy.
-Eper?
-Piros és édes. - kacsintott.
Csak sóhajtottam.
-De én imádom az epret. - ölelt át.-Biztos, hogy te vagy a legédesebb eper. Epret akarok.
-Milyen epret, hmm?
-Mindegyik. Az összes. Mindet akarom.-csókolt meg.
-Miután fényképezkedtünk és felmentünk a toronyba, menjünk találni finomságokat!
-Tetszik az ötlet. - mosolygott.
Hatalmas élmény volt számomra, mikor felmentünk a toronyba és egész Párizs a szemünk elé tárult.
Ma egy álmom vált valóra, neki köszönhetően. Tényleg olyan, mint a forró csokoládé. Édes is és forró is.
Természetesen elmentünk keresni epret is meg forró csokit is azok után, és meglepetten vettük észre, hogy van epres forró csoki is, így már nem maradt kérdés, hogy milyet szerettünk volna.
A délután folyamán rengeteg képet készítettünk, mindenről, a városról, egymásról, rólunk.
Pár francia ételt is megkóstoltunk, de még francia bort is. Bár én keveset ittam belőle, mert még most is hamar becsiccsentettem volna tőle.
-Az esküvőn csak alkoholmentes dolgokat ihatsz! - nevetett.
-Annyira nem vagyok oda az alkoholért. Veled ittam a legtöbbet.
-Rossz hatással vagyok rád? Ezt akarod mondani?
-Nem. Miattad vagyok boldog. Te vagy rám a legjobb hatással. - pusziltam meg.
-Azért ám. De legalább tudod a határaidat ebben.
-Igen.-mosolyogtam rá.
A Párizsban töltött napot imádtam, olyannak tűnt, mint egy meseszép álom.
Szép lassan nagyjából tavasszal érkeztünk meg Budapestre. Természetesen az első nap mindenki pihent, mert a repülő út hosszú és fárasztó szokott lenni, ahogy most is.
-Ugye a szüleid is tudják, hogy megyünk?
-Igen. Mondtam nekik, de nem tudom, hogy mit fognak gondolni rólad, hiszen nem hinném, hogy tudnátok kommunikálni.
-Ne aggódj ezen! - puszilta meg homlokomat.-Biztos, hogy kedvelni fognak, ahogy téged az én szüleim.
-Igaz, akkor jobban izgultam... - sóhajtottam. - Pedig nagyon kedvesek a szüleid. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyedén és hamar elfogadnak engem.
-Én tudtam, mert csodálatos vagy.
-Te is az vagy, számomra a legcsodálatosabb. Ha meg tudnak ismerni biztosan kedvelnek majd. - mosolyogtam rá. - Mondjuk lehet azt hiszik, hogy Yoongi a vőlegényem...mert vele találkoztak már. Szerintem azt hiszik, hogy te ő vagy.
-Csak nem kevernek össze vele.
-Én ebben nem vagyok olyan biztos... Majd meglátjuk.
-Igen. Amúgy...
-Hmmm?
-Mi lenne, ha több turnéra is velünk tartanál?
-Jól hangzik, de mit dolgoznék?
-Igazából írhatnál regényt is, forgatókönyvet is, sőt dalszöveget is. Amit még turnék alatt is tudsz csinálni.
-Igazából ez tetszik. De nem biztos, hogy tudnék koncentrálni, egyszerűen túlságosan elveszed à figyelmem...
-Ha pedig rajtam múlik, semmiben sem szenvedsz hiányt, főleg, ha velünk tartasz. - kacsintott.
-Tudom.-csókoltam meg. - Túl tökéletes vagy.
-Legalább nincs okom féltékenynek lenni, nem?
-És nekem?
-Az ujjadon van a bizonyíték, hogy nincs okod rá.
-Akkor jó.
Elterültünk az ágyon egymás mellett.
-Szeretek csak lustulni veled. - fordult felém.
-Én is veled. Ez a legjobb érzés. - mosolyogtam rá.
-Egyetértek.-mosolygott.
Igazából az egyik szabadnapján mentünk hozzánk, ahol rég nem jártam már.
Ahogy közeledtünk egyre idegesebb lettem.
Mikor megérkeztünk, akkor meglepődtem, hogy mennyit változott a régi otthonom.
Már csengőt is tettek fel, így azt megnyomtuk, nem sokkal később kinyílt a kapu, amin bemehettünk.
A szüleim kijöttek elénk, hogy üdvözöljenek.
Az lépett meg a legjobban, mikor drága vőlegényem elkezdett magyarul beszélni velük.
-Jól utaztatok? - kérdezte anyukám.
-Igen.-mosolyogtam.
-Szóval tényleg összeházasodtok...-sóhajtott.
-Már az időpont is megvan. - mosolyogtam. - Bár lehet, hogy nem szívesen jönnétek karácsonykor.
-Karácsony?
-Igen. Amikor megérte a kezemet.
-Anyuka, ugye nem lenne gond, ha akkor lenne? - kérdezte Changkyun.
-Egyszer házasodik a lányom. Mindenképpen elmegyünk.
-Hihetetlen... - sóhajtott apukám.
-Talán kicsit túl sok vagyok hét év után, ugye? - sóhajtottam én is.
-Nem, nem. Végre hallunk rólad, mégha nem is láthatunk gyakran.
-Sajnos tényleg nem, de lehet, hogy még lesz turné, ahol idejövünk. Vagy szabadideje alatt. - mosolyogtam rá anyukámra.
Anyukám készített ételeket és a testvéreméket is meghívták , akiknek szintén bemutatkozott Changkyun.
El sem tudtam hinni, hogy ennyire kedvelték őt, de nagyon örültem ennek. Elmondhatatlanul.
Amikor vissza kellett térjünk, az útközben érdeklődtem, hogy mégis mi történt.
-Mikor tanultál meg magyarul?
-Megleptelek, ugye ?
-Az nem kifejezés.
-Igazából egy ideje tanultam a nyelvet, mióta tudtam, hogy jövünk koncertre, mert meg akartam lepni a Monbebéket. De így a családoddal is szót értettem.
-Túl édes vagy. - mosolyogtam.-Mindenhogy megőrjítesz, mint idol és mint vőlegény.
-Akkor elértem a célom.
Annyi biztos, hogy rengeteg magyar rajongó szívét is megdobogtatta ezzel, hogy az ő nyelvükön beszélt.
A kapcsolatunk bár nem titkoltuk, mégsem kavart nagy port, de ki tudja meddig? Hiszen Changkyun szépen kijelentetted, hogy az ő barátnője is magyar, de magyarul.
A legviccesebb, hogy ezzel csak a magyarok tudták mit kezdeni, senki más.
-Ravasz vagy. - suttogtam.
-Természetesen.-puszilt meg.
A turné további részében jobban kezdtünk idegeskedni az esküvő miatt, szóval amint haza értünk azonnal ruhákat próbáltunk és mindenféle apróságot átbeszéltünk a szervezőkkel.