Love me(Befejezett)

7. Rész

Közben eszembe jutott az, hogy ha azt vesszük megígértem, hogy eszek valamit.
Így a pizsamámban és a papucsomban a konyhába indultam. Ott pedig Jungkook görnyedt fáradtan a konyhapultra.
-Szia. - mosolyogtam rá. - Nagyon fáradt vagy, ugye?
-Ühm...helló.-mondta fáradt hangon, mintha azt sem tudta volna, hogy hol van.
-Le kellene zuhanyoznod mielőtt aludni mész! De ha ilyen fáradt vagy, akkor csak öltözz át és feküdj le! - akartam segíteni neki felállni, hogy a szobájába kísérjem.
Amikor bekísértem majd mentem volna el, akkor visszahúzott magához.
-Maradj velem...
-Akkor öltözz a pizsamádba, rendben? Veled maradok, ha akarod.
-Jó, nem kéne enned ? - kérdezte ásítva.
-Ezt meg honnan tudod? - lepődtem meg. - Épp enni készültem kicsit.
-Csak tudom...
-Akkor eszek egy keveset, te addig öltözz át!
-Okés. Csak át akarlak ölelni újra és újra.
-Hogy lehet az, hogy mindig ilyeneket mondasz? - kérdeztem mosolyogva.
-Mert szeretlek. - vont magához.
-Olyan hihetetlen ezt hallani. Én is szeretlek téged és remélem, hogy te is oda fogsz magadra figyelni!
-Köszönöm.-mosolyodott el és kissé szorosabban tartott.
-Micsodát?
-Hogy szeretsz és aggódsz miattam.
-Te is ugyanezt teszed.
-Talán. Igaz is... Engedlek enni, de vissza kell, hogy gyere, rendben?
-Visszajövök, ígérem.
-Ennek örülök. - engedett el.
Én pedig kerestem valami gyorsan megehetőt. Egy pohár gyümölcsös joghurtot ettem meg végül és hamarosan vissza is tértem Jungkook szobájába.
Ott pedig, amint meglátott maga mellé húzott. Őszintén az ő ágya kényelmesebbnek tűnt és kellemesebb illatúnak, mint az én ágyam, olyannak éreztem, mint a tusfürdőjének illatát.
Úgy éreztem, hogy egyre jobban szerettem.
Betakaróztunk és ő pedig közel tartott magához, de nem úgy, hogy megfulladtam volna.
Itt, mellette sokkal gyorsabban aludtam el, mint általában. Lehet nyugodtabb voltam a közelében.
Álmomban különös dolgok történtek. Mintha láttam volna a múltam beli emlékeket. Láttam, hogy született egy unokahúgom, azt is, ahogy előtte házasságot kötött a bátyám a szerelmével.  Azt is, hogy a szüleim szerettek, de nem igazán lehettek elégedettek azzal, amit csináltam. Soha. Feleslegesnek tartottak mindent, amit szerettem. A tanulás nem ment egy könnyen. Aztán mintha mindenképp kívülállónak kellett volna lennem. Szinte mindig én estem ki ilyenkor. Sosem tartottam magam izgalmasnak.
Utána pedig jött az, hogy nem bírtam addig várni míg haza értem volna, helyette szinte azonnal bevettem az altatót. Azon meglepődtem, ahogy láttam Jungkookot, amint megmentett. Szinte mindent.
Majd minden múlt és jelen idejű bántást, amit kaptam egyszerre játszódott le bennem.  Gyengének éreztem magam és amikor felébredtem, akkor folyamatosan a könnyeim folytak.
Jungkook szerencsére nem ébredt fel erre, de ölelt és közelebb húzott magához.
Már csak ez sokkal nyugodtabbá tett, ahogyan az is, hogy létezett valaki, akinek számítottam. Ez pedig nekem nagyon kellett.
Zsebkendővel törölgettem szemeim, hogy újra álomra hajtsam a fejem.
Tényleg ezek történhettek velem. Jungkook nélkül rég öngyilkos lennék. Engem meglepett, hogy a családom nem vette észre, hogy erre készültem és ezért nem is akadályozták meg sehogy.
Azt hiszem mérges lettem volna az elején, hogy nem sikerült. Viszont, mivel a teljes öntudatom addigra jött vissza, mikor felnőtté váltam, ezért hálás vagyok.
Utána pedig összemosódtak különös álmaim. Ebben már a Monsta X is megjelent. Azokat az álmaimat szerettem legjobban, amelyekben ők szerepeltek. Régen nem értettem mit mondhattak, de most már végre igen.
Megcsalásnak számítana, ha álmomban az egyik taggal összejöttem? Ez csak a képzeletem szüleménye lehetett. Semmi más.
Arra ébredtem fel végül, hogy arcomat puszilgatta. Ez nagyon különösnek tűnt számomra, hiszen eddig még nem csinált ilyet. Mégsem bántam ezt a kellemes érzést. Megnyugvást.
-Jó reggelt, Jagiya! - mosolygott rám.
-Jó reggelt, Oppa! - ásítottam egyet és ő pedig ölelgetett.
-Olyan szomorú, hogy menned kell forgatni. Veled akarok lenni egész nap.
-Szabadnapod van?
-Igen. - sóhajtott.-Nem akarlak elengedni... A legrosszabb, hogy romantikus drámában szerepelsz és még össze is kell jönni valakivel...
-Őszintén nem hiszem, hogy probléma lenne abból, ha meglátogatnád a forgatást. Amúgy is ma nincs annyi jelenetem. IU pedig az egyik főszereplő.
-Akkor veled megyek!
-De... Nem szabad, hogy kiderüljön. Inkább mondd azt, hogy Tae miatt vagy ott.
-Tae is ebben szerepel?
-Igen. Ő lesz majd a karakteremmel együtt. Viszont sok idő múlva még.
-Hála az égnek... Különben nem bírnám ki.
-Mondjuk nem hiszem, hogy alapból sok jelenetem lenne vele. Te amúgy eléggé birtokló típusnak tűnsz.
-Tudom. Az is vagyok.
-Mondjuk nem hiszem, hogy féltékenynek kellene lenned. - mosolyogtam rá és felültem az ágyban. Majd jobban hozzá bújtam.
-De az vagyok, ha rád is néznek.
-Pedig ma valahogy beszélni akartam Song Kanggal.
-Minek ?
-Mert kedvelem a munkásságát.
-Csak, ha ott vagyok veled. Rendben?
-Egyedül kicsit félnék odamenni valamiért.
-Olyan édes vagy.
-Édes? Miért?
-Mert nem akadsz ki azon, hogy mennyire féltékeny vagyok. Hanem még te is akarod, hogy veled legyek.
-Mindig is vágytam kicsit arra, hogy valaki azt akarja, hogy csak vele legyek.
-Akkor tökéletesek vagyunk egymásnak!
-Lehet igazad van. - mosolyogtam rá. - Viszont megyek fogat mosni meg készülődni. Rendben?
-Jó, legyen, de miután vége a forgatásnak fenntartom a jogot arra, hogy te csak az enyém vagy!-vont még egy kicsit az ölelésébe.
-Rendben, amint vége a forgatásnak megígérem, hogy csak veled fogok  foglalkozni.
-Ez a beszéd, Jagi!
-De Oppa... Ugye tudod, hogy mindent nem tudok megadni, amit szeretnél...
-Nem baj. Elég, hogy itt vagy velem és ölelgethetlek.
-Olyan boldog vagyok most. - mosolyogtam rá. - De nem akarok elkésni.
-Rendben, menj készülődni !
-Igenis, uram. - nevettem el magam és gyorsan megmostam a fogamat. Majd kerestem egy csinosabb ruhát, ami most talán kicsit rövidebbnek tűnt, mint képzeltem. Nem emlékeztem, hogy vettem volna ilyen sötétzöld ruhát, ami felvéve inkább tűnt buliba illőnek.
-Felöltöztél már? - kérdezte kíváncsian.
-Fel, de nem biztos, hogy ebbe fogok menni.
-Miért?-jött be. - Igazad van, Jagi, ezt a ruhát csak én láthatom rajtad. Választok neked valami jobbat.
-De ez a ruha mikor lett az enyém? Nem jut eszembe. - gondolkodtam el.
-Azt hittem kicsit hosszabb lesz... De ha nem mennél sehová, akkor lehetne rajtad... Vagy...
-Jungkook Oppa!
-Sajnálom, elkalandozott a képzeletem. Legyen ez az aranyos sötétkék bársonyszoknya, meg ez a fehér hosszúujjú!
-Ez tetszik. Most pedig, egy kicsit menj ki!
-De szólj!
-Oké.
Miután felvettem ki is mentem, hogy a hajam is elrendezhessem.
-Nagyon jól áll! Miért áll rajtad minden olyan jól?
-Miattad. Te segítettél nekem abban, hogy egészségesebb is lehessek!
-Te csináltad!
-Nélküled nem ment volna.
-Nem baj, mert így többet lehettünk együtt.
-A hajamat meg kell csinálnom.
-Had csináljam meg én!
-Csak légy óvatos, ha puha is szokott lenni a hajam, rendben?
-Mindig óvatosan fogok veled bánni, Jagiya! - kezdte el fésülni a hajamat.
Tényleg próbált a lehető legóvatosabban bánni a hajammal. Úgy gondolta, hogy ma be szeretné fonni a hajam, így adtam neki egy hajgumit, bár még neki is volt, hogy, amit befont megköthesse.
-Nem hittem volna, hogy tudsz hajat fonni. - mosolyogtam rá.
-Még sok mindent nem tudsz!
-Lehetséges. Viszont szedjük a cuccainkat és menjünk a forgatásra!
-Menjünk !-fogta meg a kezemet, de ahogy a lakás ajtajába értünk elengedtem kezét.
-Még nem szabad látniuk. - sóhajtottam.
-De akkor senki sem tudja, hogy hozzám tartozol.
-Már csak körülbelül két hét van. Azt ki lehet bírni.
-Nyertél. - mentünk az autóhoz és a forgatási helyszínre indultunk.
Ott nagyon kedvesen fogadtak minket és engem azonnal vittek is a stylisthoz, hogy olyanná alakítson, mint Yoo Minat.
A hajam majdnem ugyanolyan maradt, csak került bele egy hajpánt is. A ruhám pedig egyszerűbb világoskék szoknya és egy nagyobb rózsaszín póló lett.
A mai jelenetek közül az egyik legfontosabb az az, ahol kiderül, hogy Kihyunt az uszodának a kijáratánál Heonhee neki löki Chaeyoungnak. Ezzel nekik segíteni akarva, hogy összejöhessenek.
Először is, mindenki visszaöltözött a ruhájába. Utána pedig mindenki majdnem mindenkit megölelt, mert rég látták egymást és hiányoztak egymásnak. Ebben a végzős csoportban igazán kedves emberek lehettek. Senki nem lehetett rosszban senkivel.
Chaeyoung már mindenkit megölelt, kivéve Heonheet és Kihyunt. Egyszer csak azt vette észre, hogy Kihyun neki esett.
Először ijedtnek tűnt és utána meglepődött.
-Kihyun, miért estél nekem?
-Csak rosszul léptem.
-Értem...-gondolkozott el, de végül megölelte. Valószínűleg azon agyalt, hogy hogyan segítsen Minanak.
-Heonhee !-ölelte meg őt. - Miért lökted nekem?
-A szerelmes levél miatt.
-Szerelmes levél? - kérdezte, mintha semmit sem tudott volna. - Mi van vele?
-Te írtad, nem?
-Nem, nem én írtam.
-Akkor ki?
-Öhmmm... Izé...
-Akkor csak te írhattad!
-Hah... - sóhajtott, mert nem szerette volna barátnőjét elárulni.
Ezzel a jelenetnek vége szakadt. Most jött nekem egy jelenet.
-Mina...
-Mi az, Chaeyoung ? Olyan zaklatottnak tűnsz.
-Heonhee és valószínűleg Kihyun is azt hiszi, hogy én írtam a levelet. De nem akartalak elárulni.
-Köszönöm. De mi lesz most?
-Nem tudom. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak tenni.
-Talán semmit. Tényleg, milyen volt a csók?
-Kellemes, azt hiszem... De képzeld, Hojoonnak és nekem jegyességben kell lennünk félévig.
-Miért ? A cég érdeke vagy a szülőké? Vagy a tiétek?
-Elméletileg mindenkiének kellene lennie. Viszont még egy szerződést is írunk, amiben egymás iránti kikötéseink lennének. Félév után következne, ha egymásba szeretnénk, ami fura lenne, hogy házasságot kössünk.
-Te és Hojoon... Izgalmas páros lennétek. Én erre vagyok kíváncsi, hogy mi lesz veletek.
-Szerinted te neked összejön?
-Nekem? Biztosan nem. De mit tehetnék ?
-Talán... Ha úgy van segíts neki!
-Rendben. Bárcsak tudnám ki is ő...
Ezzel hagytuk abba.
Most Song Kangnak jött egy jelenete, amiben a lényeg az, hogy tetszett egy szegény családból származó lánynak. Viszont az a lány mindig kihasználta, mert valahogy mindenhova meghívatta magát. Kicsit olyannak tűnt, mint azok akik úgynevezett cukros bácsikkal élnek.
Valószínűleg nem véletlen, hogy egy ilyen karakter is akadt a történetben. Hiszen, mint mindig kellett valaki, aki rosszindulatú és végül is izgalmasabb, hogy most a szegény az, aki gonoszabb. Bár általában a szegényebbek szoktak kedvesek lenni a drámákban, de ez túl nagy általánosítás és frissebb érzést keltett bennünk.
Őt tervezték a leggonoszabbnak, de a végén még ő is boldog lehet, hiszen meg fogja ismerni azt, hogy milyen az igazi szeretet.
Tetszik a drámában az, hogy mindenki boldog lehet a végén.
Jött egy ebéd szünet, ahol hárman, Song Kang, Jungkook és én leültünk együtt enni.
Igazából ennek örültem, nagyon szívesen beszéltem volna vele és ez egy tökéletes alkalom lenne. Ha meg tudtam volna szólalni és közben csak a tejes tea ment le a torkomon.
-Milyen a forgatás? - kérdezte mosolyogva Song Kang. Kissé érdekesnek találtam, hogy pont ő szólalt meg.
-Nekem nagyon tetszik ez az egész, a hangulat, a történet. Minden.-mosolyodtam el.
-Kíváncsi vagyok, hogy mit hoztok majd ki ebből. Biztosan megnézem majd. - mondta Kook.
-Ennek örülök. Tényleg... Jungkook, te hogy hogy még nem szerepeltél drámában? - érdeklődött Song Kang. Ebből rá is jöttem, hogy Jungkook érdekli.
-Nem igazán van hozzá tehetségem. - vont vállat.
-Elmegyek megigazíttatni a sminkemet. - mosolyogtam és a mosdóba mentem, hogy kicsit nyugodtabb lehessek.
Mindent Jungkook miatt kaptam? Ezt nem akartam. Nem akartam, hogy mindenem amim van miatta legyen. Olyan, mintha semmit sem tudtam volna elérni egyedül. Bár a végzettségem leszámítva tényleg nem sok mindent köszönhettem magamnak.
Pedig direkt távolodtam tőle.
Tudom, hogy együtt vagyunk, mégis... Nem akartam tőle függeni.
Végül a sminkem tényleg meg kellett igazítani, mert néhány könnycsepp mindent elrontott.
Nagyban beszélgettek, mikor visszaértem.
-Sajnálom, ha sokáig voltam el. - ültem vissza, de nem bírtam lenyelni még most sem semmit.
Közben pedig mivel a beszélgetésbe nem tudtam belefolyni, így a forgatókönyvet olvasgattam.
Legalább IUval tudtam beszélni és még csak nem is éreztem azt kínosnak. Song Kang mondjuk számomra olyan, mintha simán lehetne hwarang. Túl szép.
Tae odajött hozzánk, ezt is azért vettem észre, mert pont ekkor néztem fel egy pillanatra.
-Sziasztok.-mosolygott.-Sooyeon, miért nem eszel ma sem?
-Oh én... Csak nem vagyok valami éhes. - mosolyogtam rá.
-Sooyeon, hogy értette azt, hogy megint? Éhezteted magad?-lett aggodalmaskodó Jungkook.
-Nem éheztetem magam, ha nincs étvágyam. Másrészt szabad vagyok, hogy mit teszek magammal vagy mit sem. Ez csak is rám tartozik.
-De enned kéne.-szólalt meg Song Kang.
-Ha evős jelenetem lesz, akkor majd talán.  De nem hiszem, hogy baj lenne, ha fogynék. Itt ebben a furcsa sztár világban a lehető legjobban kell kinézni. - álltam fel a székemről. - Azt hiszem hamarosan folytatódik a forgatás, megyek próbálni egy kicsit IUval.
-Miért olyan, mintha mérges lenne? - kérdezte valószínűleg Song Kang a hangból ítélve.
Azt hiszem kínos is lett volna három sráccal ott ülni. Egyszerre mindenki és senki.
Ezek után meglepően gyorsan telt el a forgatás. A végén mindenkinek megköszöntük a munkáját és öltöztünk vissza a saját ruháinkba.
-Aurora ?-hallottam meg, hogy valaki a nevemen szólított.
-Tessék? - fordultam meg.
-Miért tűntél mérgesnek? - nézett szemembe Im Hojoon alakítója.
-Nem voltam mérges. Inkább csak szomorú. Viszont miért érdekel ?
-Miért?
-Túl gondolom sokszor a dolgokat és most is így volt. Kellemetlen érzés, hogy olyan, mintha soha semmit nem tudtam volna megtenni Jungkook segítsége nélkül.
-Sajnálom. Tényleg őt kérdeztem folyamatosan. Ritkán van alkalom, hogy találkozzak vele.
-Nincsen semmi baj. Tudom, hogy nem vagyok valami érdekes. Jó éjt! Én megyek haza.
-Rosszul hazudsz. - mosolygott.-Egyszer majd beszélgethetnénk, ha gondolod.
-Rendben. Jól hangzik.
-Akkor jó éjt!
Mentem is Jungkookhoz, hogy együtt mehessünk haza.
-Készen vagy? - mosolygott.
-Igen. Indulhatunk!
Ezzel a lendülettel már be is ültünk az autóba.
A haza felé vezető úton csak a rádiót hallgattuk, nem nagyon beszélgettünk.
Óvatosan léptünk be a házba, hogy paparazzik ne készíthessenek képeket.
Amint biztonságba értünk megnyugodtam. Letettem a cuccaim és zuhanyoztam, hogy a kényelmes pizsamámba bújhassak.
Utána kerestem egy kis gyümölcslevet és azt iszogattam, amikor Jungkook kijött egy szál boxerben. Majdnem kiköptem a narancslevet a számból.
Azt hiszem ez tényleg egy őszinte reakció volt tőlem.
-Jagiya, ugye tudod, hogy megígérted, hogy mostantól csak is az enyém vagy?
-Nem tudom, hogy miről beszélsz, Oppa...
-Ne legyél rossz kislány! - ölelt át szorosan hátulról. - Nem teheted ezt velem! Most az enyém vagy. - fordított maga felé.
-És mit akarsz tenni, Oppa? - haraptam be véletlenül alsó ajkamat.
-Úgy is megtudod.-szorított kissé a falhoz. Ekkor pedig azt vettem észre, ahogy egyre közelebb hajolt hozzám és kezdte szüntetni a köztünk lévő távolságot. A végén pedig megcsókolt. Ajkai olyan puhának, forrónak és akaratosnak tűntek.
Mintha napok óta szomjazott volna és most kapta volna meg a forrást.
Ahogy viszonoztam csókját kevésbé tartotta vissza magát és csókok csatájába hívott meg, ami egyre tüzesebbé vált, pont mint ő.
Komolyan észre sem vettem azt, ahogyan az ágyához értünk, nem is tudtam felfogni, hogy miként kerültünk oda.
Amint ott álltunk ő az ágyra döntött és felém kerekedett. Látszott rajta, hogy többet akart annál, mint amit én. Az igaz, hogy vágytam csókjaira és érintéseire, de többtől féltem.
Amíg keze valahogyan testemet simította végig, addig ajkai megtalálták a nyakamon lévő érzékenypontot és szívni kezdték.
Halk sóhaj hagyta el a számat. Kezei pedig legszívesebben felsőtestemet fedezték fel. Én pedig, mintha egy vámpír áldozata lettem volna, tehetetlenül feküdtem az ágyon és vetettem alá magam akaratának, addig míg pólómat akarta volna levenni.
Gyengéden eltoltam onnét a kezét.
-Kérlek...-suttogtam szinte, mert valamilyen oknál fogva alig tudtam beszélni.
-Sajnálom...azt hiszem kissé messzire mentem. Mostantól jobban odafigyelek majd rád. - csókolt meg. - De ma még kellesz, igazán. Ha túl messzire nem is megyek, akkor is folytatom. Túl vágyok rád...
Ezzel pedig igazat is mondott, mert folytatta még azt is, hogy nyakamat szívja, de meglepően még hasamon is hagyott lila foltokat. Sőt, ott ahol csak tudott.
Kezei közben folyamatosan testem fogdosták. Miért nem tűnt most mindez olyan borzalmasnak, mint régen hittem?
Pedig kifejezetten vadnak tűnt és mohónak, szinte még aludni sem akart, csak egész végig ellepni testem nyomaival, hogy azt mutassa az övé vagyok.
El sem tudtam képzelni, hogy végül hogyan is aludtunk el. Csak abban lehettem biztos, hogy rajtam feküdt egész végig.
Belegondolva ezen az éjszakán a szívem hevesebben vert, mint valaha. Mintha egyre engedtem volna le a védőfalamat.