Love me(Befejezett)

8. Rész

Reggel is valamennyire még rajtam feküdt Jungkook. Éreztem, hogy a tegnap éjjel annyira máshogy telt, mint eddig. Beleborzongtam a gondolatába is, sőt az arcom jóval pirosabb színárnyalatot vehetett fel, mint eddig.
Kíváncsi kezdtem lenni arra, hogy a tegnapi szívás nyomok mennyire maradtak meg rajtam. Viszont mielőtt ellenőrizhettem volna felébredt és szinte azonnal megcsókolt.
-Jó reggelt, Jagi. -mosolygott elégedetten, mint aki megkapta azt, amit akart. - Remek éjszaka volt, nem?
-Oppa...-mondtam teljesen zavarba jőve.
-Én úgy láttam, hogy te is élvezted...-nyalta meg a szája szélét.
-Kérlek, Oppa, ne hozz ennyire zavarba már kora reggel!
-De Jagi... Ugye tudod, hogy nem ez volt az utolsó?
-Sejtettem... És...igen...élveztem.-vallottam be halkan és szaggatottan.
-Ne csináld ezt... Így már most meg akarom újítani a nyomaimat rajtad.
-Hé! Fejezd be, rendben? Eddig reggelente édes szoktál lenni, nem túlfűtött vágyakkal néztél rám.
-Tudom, de nehéz a tegnap után nem arra gondolni. - ölelt át.-De természetesen nem teszek olyat, amit nem szeretnél. Viszont hagynod kell, hogy ilyeneket tegyek. Különben nem bírom ki, hogy ne menjek messzebb.
-Jó... Rendben. De azt hiszem én inkább zuhanyzok. - ültem fel.
-Nem akarsz velem zuhanyozni? - ölelt át hátulról.
-Jungkook oppa... Nem az előbb mondtad, hogy amit nem akarok azt nem teszed?
-Csak vicceltem, Sooyeon. Viszont akkor felöltözve gyere csak vissza, oké? Mert nem ígérhetek semmit.
-Akkor állig gombolom majd az ingem.
-Jól teszed. Senki más ne lásson így, csak én.
-Akkor, kérlek, ne vegyél megint olyat, mint a tegnapi sötétzöld ruha!
-Dehogynem! Sőt azt akarom, hogy nekem tarts divatbemutatót és...
-Ne merészeld azt mondani, hogy már megint olyanra gondoltál!
-Akkor nem mondom.
-Te!-ütöttem a mellkasára. - Megyek.
-Jó. Te mondtad.
-Idegesítő vagy, Jungkook !
-A tegnapi reakciódból azt tudom leszűrni, hogy igazán vonzó vagyok. Szexi.
-Engedj el, had menjek fürödni!
-Túl forró a hangulat, igaz?
-Jungkook! El fogok késni.
-Rendben. De este mindenképpen meg kell, hogy várj!
-Aish... Jó.
-Remek.-engedett el és én már mentem is zuhanyozni, hogy a gondolataim kitisztíthassam. Hogy testemet ne érezzem ennyire forrónak és lángolónak.
Miután ezzel végeztem fogat mostam és láttam a tükörben, hogy túl sok lila folt ékeskedett a testemen. Láttam a nyakamon, itt lehetett a legnagyobb, a mellkasom felett is, a kulcscsontomnál, a hasamon, a kezeimen csupa lila nyom mutatta, hogy Jungkook nehezen fogta vissza magát.
Amit csak tudtam azt korrektorral elfedtem, hogy a forgatáson ne tűnhessen fel senkinek, hogy mi lehetett éjszaka.
Nehezen tudtam elképzelni azt, hogy ma képes leszek nyugodt lenni.
A szobámba mentem és ott kiválasztottam egy állig gombolható inget, ami minden egyes foltot takart. Hozzá pedig egy kosztüm nadrágot. Hajam kiengedtem, hogyha lehetséges az is minél több mindenemet rejtse.
-Tényleg állig gombolható inget vettél fel. - nézett szomorú szemekkel rám Jungkook.
-Ez miattad van. Muszáj elrejtenem ezeket.  Tudod, hogy még két hét van és addig sem lehet mutatni, hogy van valakim. Főleg, hogy eddig nem engedtem ezt sem.
-Igazad van. De nem bántam meg. Sőt, ha visszamehetnék az időben, akkor is ezt tenném veled. Legközelebb azért óvatosabb leszek. Viszont miután hivatalosan együtt leszünk, akkor nem kíméllek ezektől.
-Hogyan lettél ilyen mohó, amikor olyan édes voltál?
-Mert mindig csak többet akarok belőled. Nem elég egyszer. Nem lehet leállni, mintha te lennél a drogom.-nyúlt ingemhez és megcsókolt, közben pedig kigombolta egy darabig az ingemet.
Azt hittem, hogy könnyen kontrollálom a testemet, de tévedtem. Ahogy megcsókolt én viszonoztam és többet akartam. Kezeim hajába vándoroltak és tincseivel játszottak. Egy elégedett mormogó hangott hallatott. Utána pedig ajkamról nyakamra tért át, hogy megnyomatékosítja a jelét. Közben folyamatosan sóhajok hagyták el a számat.
Az ő kezei is közben hajammal játszottak és amilyen szorosan csak tudott magához préselt.
Percek elteltével tértem csak észhez és próbáltam eltolni.
-El-késünk...-sóhajtottam egy nagyot, amikor erősebben szívta azt az érzékenypontot a nyakamon.
Erre csak mormogott és szinte erősebben szívta még ott, majd utána újra egyesítette ajkaink. Viszont utána elengedett.
-Miért vagy vonzóbb begombolt inggel? - sóhajtott.
-Basszus... Basszus... Ezt nem kellett volna... Most olyan ziláltnak nézhetek ki és alig kapok levegőt. És...-vettem egy mély levegőt. - Jungkook, ez így nem jó. Nem csinálhatjuk ezt.
-Dehogynem, amúgy kifejezetten jól nézel most ki. Együtt vagyunk és azt teszünk, amit csak akarunk.
-De fogalmam sincs, hogy hogyan fogok tudni koncentrálni a szerepemre. Amikor dolgozni kell, akkor reggel tilos. Érted?
-Nem mondhatod azt, hogy tilos, mert te is ugyanolyan mohón viselkedtél, mint én ! De rendben. Csak mikor már haza értünk, bár nekem feldobja ez az egész napomat, Jagiya!
-Ez a baj... Nem akarok mohó lenni. Ez nem én vagyok és nem akarok elkésni sem, de még meg kell igazítanom magam. Főleg a nyakamon lévő foltot. Biztosan nagyon élénk.
-Igen. De neked nagyon jól áll. Amúgy szerintem normális, ha vágysz rá, felnőtt vagy már! Én pedig végképp. Úgyhogy ne akarj ellenkezni magaddal! Viszont az igaz, hogy most már jobb, ha elkészülünk rendesen.
-Végre azt mondod, amit kell! - mentem gyorsan a fürdőbe, hogy a nyakamat bekenjem. Rengeteg korrektort tettem rá, mire elmentnek tudtam értékelni. Utána az ingem jó alaposan begomboltam, ismét, végül a hajam kifésültem. A cuccaim összeszedtem és rohantam szinte, hogy ne késsek el. Szerencsére Jungkook elvitt a helyszínre, legalábbis a közelébe.
Még éppen időben érkeztem, hogy ismét olyan lehessek, mint Mina.
Közben a szívem zakatolt ezerrel és nehezen tudtam a légzésemet kontrollálni, hogy lassabban vehessek légvételt.
Teljesen késznek éreztem magam a mai reggeltől. Mióta muszâj nekem is vágyat éreznem ilyenekre?
Olyan lassan tudtam csak normalizálni azt, hogy lélegezzek rendesen. A jeleneteken már normálisan tudtam mindenre koncentrálni és beleéltem magam a szerepembe.
A mai jelenetek összességében arról szóltak, hogy a szerződést együtt megírták. Mármint Chaeyoung és Hojoon. Olyan feltételeket szabtak, hogy őszintén el kell mondaniuk, ha beleszerettek valakibe vagy, hogyha valakivel randizni akarnak azt el kell mondaniuk. Azt is, hogy ők egymáson kívül mással ne csókolózzanak önszántukból. A szerződésbe belekerült az is, hogyha teljesítik, akkor biztosan megkaphatják amire vágynak a szüleik által.
Viszont ebben a részben olyannak tűnt minden, mintha Kihyun és Mirae, a szegény, gonosz lány összefogtak volna. Mindketten egyre több lépést tettek meg affelé, aki tetszett nekik. Igaz, hogy Kihyunnak elvileg a levél írója vált olyanná, hogy meg akarta ismerni. Leginkább azért, mert nem is szokott Chaeyounggal beszélgetni régen sem. Persze ebből nem esett le neki, hogy nem ő szereti. Akart adni egy esélyt annak, aki leírta érzéseit.
Ehhez segítségül természetesen a legjobb barátnőt, Minát kérte, aki mivel szerelmes szinte bármit megtett volna neki.
Bár a lány rájött, hogy meg akarja ismerni Kihyun egyre jobban Chaeyoungot. Így is segített neki, mert még reménykedett abban, hogy van esélye.
Hojoonra pedig szinte szószerint ráakaszkodott Mirae, pedig Hojoon eléggé elutasító módon viselkedett vele. Viszont így sem tudta lerázni.
Meg elvileg ebben most közelgett a vizsgaidőszak, amikor a legtöbbet tanultak a diákok. Szinte mindenki a könyvtárba vonult vagy valami csendes helyre.
Itt egész gyorsan haladt az idő is, szóval már elvileg egy hónapja állnak jegyességben. Chaeyoung és Hojoon még jobban kijöttek egymással, sőt néha randiztak is.
Ahogy észrevettem a karakterem egyre került a mély depresszióba, amint látta, hogy Kihyun mennyi mindent meg akart tenni Chaeyoungért. Bár ismét beszéltek, de még akkor is. Egy furcsa ok miatt pedig egy étteremben kezdett el felszolgálóként dolgozni, hogy önmaga is megtapasztalhassa, hogy hogyan keresnek az emberek pénzt. Bár ezen a helyen rengeteg kétes ember járt, akik rengeteg alkoholt ittak. Köztük Kihyun is egy törzsvendég volt, aki mindenkit megfélemlített és nem sokan akarták kiszolgálni, így általában Mina szolgálta ki. Nem félt tőle, mert ismerte a régi kedves oldalát és mert teljesen belezúgott.
Kihyun szinte mindig leitta magát, míg azt sem tudta hol van és mi történik. Ilyenkor néha motyogni szokott.
Sokszor említette Chaeyoung nevét, de azt is, hogy nem akart rosszat. Ekkor még igazából senki sem lehetett képben azzal, hogy miért vált ilyenné. Olyanná akitől mindenki fél, aki szószerint rossz fiú.
Furcsa fordulat, hogy Mina szinte jobban beleszeretett, mint eddig. Minél több dolgot tudott meg róla annál jobban.
-Mina, miért dolgozol azon a lepukkant és félelmetes helyen? Annyi rossz ember van ott! - sóhajtott Chaeyoung.-Óvatosnak kellene lenned.
-Óvatos vagyok, amúgy is tanultam taekwandozni. Azért dolgozok ott, hogy tudjam milyen. Persze, nem lenne muszáj, mert a nevelőszüleim mindent megadnak nekem, de akkor is. A saját erőmet is használni akarom.
-De miért egy pincérnő lettél? Lehettél volna bármi más, valami olyan is, ahol nem vagy veszélyes emberekkel körülvéve...
-Nem kell, hogy ennyire aggódj értem.
-De aggódok, ha nem emiatt is. Látom, hogy sosem mosolyogsz igazán vidáman. Olyan, mintha folyamatosan szomorú lennél.
-Meglehet. Tudod odajár lerészegedni Kihyun is.
-Lerészegedni? Kihyun?
-Igen. Minden egyes nap, amikor odajött és ivott, akkor teljes részegen aludt el. Gondoskodtam arról, hogy ne legyen másnapos és kényelmesen aludjon ott.
-Még így is szereted?
-Valamiért egyre jobban. Félek ettől. Mi van akkor, ha nem tudok mást szeretni?
-El kéne felejtened...nem akarom, hogy miatta tönkremenj vagy tönkretedd magad!
- A szerelmi életemet leszámítva majdnem minden jól alakult pedig. Jó, igaz, hogy gyerekként más országba kerültem, de szeretem a mostani szüleimet és az öcsémet is. Olyanok vagyunk, mint egy igazi család, ha ki is lógok belőle.
-Igazad van. Ezért sem teheted tönkre magad miatta! Megértetted ?
-Igen. Unnie, annyira örülök, hogy vagy nekem!
-Én is örülök, hogy te itt vagy. Őszintén ki lenne nélküled a legjobb barátom?
-Hojoon. Vele is mindig jó kapcsolatot ápoltál.
-Hé !
-Tudom, hogy nem erre gondoltál. - nevettem.
-Te szereted terelni a témát.
-Így van. Amúgy veled mi van?
-Készülök a vizsgákra. Hojoonnal pedig azt hiszem jobb lett a kapcsolatom, de így is csak barátként tudok ránézni. Viszont sajnos Kihyun olyan, mintha kedvelne.
-Részegen sokszor mondta a nevedet.
-De én nem kedvelem.
-Ő pedig engem nem. Nincs esély rá, hogy megkedveljen. Annyi éve ismerjük egymást és nem engem kedvel. Hanem téged.
-De lehet azért, mert azt hiszi én írtam a levelet!
-Kérlek... Ne kelts bennem hiú ábrándokat...-folyt le pár könnycsepp az arcomon.
-Ne sírj ! Tudom, hogy a legjobbat fogod kapni, mert megérdemled!
-Köszönöm, hogy vagy nekem... - öleltem át.
-Mindig melletted leszek. Velem bármikor beszélhetsz. És ha úgy van, hogy nagyon megbánt ő vagy bárki, akkor megkapják a magukét!
-Olyan pici vagy ehhez...
-De van bennem spiritusz. Oké? Örökké te leszel a legjobb barátnőm. - nyújtotta kisujját, hogy esküt tegyen rá.
-Örökké legjobb barátok. - ezzel ért véget a mai forgatás.
Szerencsére nem tartott olyan sokáig. Igazából tetszett a mai rész, hogy egyre több bonyodalom jelenik meg.
Az öltözőmben visszaöltöztem a ruháimba, de észrevettem, hogy a nyomok rajtam most kicsit jobban látszottak, mert lejöhetett a korrektor. Így ezeket alaposan lefedtem ismét, amint hozzáértem a nyakamon lévőhöz érezte, hogy egy kicsit fájt, annyira erősen szívta ki reggel. Ahogy erre gondoltam az arcom szinte lángolt. Gyorsan eltűntettem azt is, utána pedig indulni készültem.
-Be szeretnél ülni valahova kávézni? Ma pont van még időm. - érdeklődött mosolyogva Song Kang.
-Persze. Nekem sincsen sürgős dolgom.
-Rendben. Ismerek egy jó helyet!
-Valami eldugottabb hely esetleg?
-Igen. Meg kicsi, így nem lehetnek ott túl sokan.
-Jól hangzik. Nem szeretném, ha pletykák terjengenének ismét.
-Én sem szeretnék semmilyen pletykát, hidd el!  De nekünk is jár néha az ilyen.
-Igazad van. - mosolyogtam rá és autóval mentünk az említett helyre, ami tényleg kicsinek tűnt és alig pár ember ült ott. Olyan otthonos hangulattal rendelkezett.
Leültünk egy aranyos asztalhoz, ami egy belsőbb részen helyezkedett el, hogy minél kevesebben vegyenek minket észre.
Szinte azonnal meg is rendeltük azt, amit szerettünk volna.
-Bevallom nem tudom, hogy miről beszélgethetnénk.-szólaltam meg. - Mert szerettem a drámáid nagyon, de így olyannak hangzik, mintha rajongó lennék. Ami egyrészt igaz is.
-Azt hiszem unalmas lesz a kérdésem, de mit szerettél tőlem a legjobban?
-Hwang Suno a Love Alarmban egy olyan ember volt akibe megértettem, hogy miért szerettek bele annyian. Abszolút tökéletes volt.
-Ez igazán érdekes.
Ekkor jöttek meg az italaink és egy - egy sütemény is.
-Tényleg? Pedig Suno szerintem tényleg egy jó ember.
-Ebben igazad van. Finom, nem?
-Igen, meglehetősen finom minden. Mit szoktál csinálni, ha nem dolgozol?
-Van mikor edzek, úszok és szoktam kirándulni is.
-Színészi szemmel mennyire vagyok tehetségtelen ehhez?
-Ahhoz képest, hogy kezdő vagy elég jól játszottál eddig.
-Köszönöm, hogy ezt mondod. Ez jól esik.
-Őszintén mondtam.
Ahogy egyre jobban beszélgettünk egészen kedvesnek tűnt. Örültem, hogy így most már tényleg alig lehetett olyan, akivel ne lett volna jobb kapcsolatom a stáb közül.
Mikor későre járt már felajánlotta, hogy haza visz, amit el is fogadtam szívesen. Leginkább azért, mert nem teljesen ismertem még Szöult. A lakás közelében kirakott, mert megkértem rá.
-Köszönöm, hogy elhoztál. Jó volt beszélgetni.
-Szerintem is kellemes volt. Szívesen. Holnap találkozunk!
-Igen. Szia.
-Szia.-hajtott el és én bepötyögtem a kódot, majd be is mentem.
Meglepődve láttam, hogy Jungkook már ott várt rám.
-Hello... - köszöntem.
-Szia, Jagi. Miért csak most jöttél meg? Már aggódtam, hogy bajod esett.
-Dehogy. Csak beültem kávézni az egyik színész társammal.
-Szólhattál volna.
-Azt hittem később végzel, mint én és nem akartalak zavarni.
-Kivel voltál?
-Song Kang.
-Nem megmondtam, hogy csak velem együtt beszélj vele?
-Tudom, de nem tilthatod meg, hogy beszéljek vele. Másrészt én téged szeretlek. Nem kell emiatt aggódnod.
-De olyan rossz voltál. - közeledett felém és a falhoz szorított. Egyik kezével a falhoz szorította mindkét kezem, a másikkal pedig kigombolta az ingemet teljesen, közben mohón falta az ajkaimat.
Nem engedte, hogy mozduljak, amikor ismét a nyakamat vette célba.
-Te egy nagyon rossz kislány vagy, apuci megtanítja neked, hogy többet ilyet ne csinálj!
-A-puci?-kérdeztem, de sóhajtás lett belőle, mert nyakamat pont ekkor szívta ki újra.
-Pontosan.-tapadt ismét ajkaimra.
Komolyan nem értettem, hogy hirtelen miért lett egyre birtoklóbb és akaratosabb. Az igaz, hogy egy kicseszettül furcsa módon vágytam erre. Arra, hogy míg a levegőnk el nem fogy addig csókolózzunk és arra is, hogy testemet kezei végig barangolják. Még azt is élveztem, ha fájt is, ahogy mindenhol szívásnyomokat hagyott rajtam.
Viszont hirtelen ennyi ilyen nem tűnt normálisnak.
Egyszercsak pedig csók közben kezeimet elengedte és felkapott, hogy a szobájába vigyen. Igaz is, mintha eddig csak az ő szobájában történtek volna ilyesmik.
Az ágyra fektetett ismét, de közben ajkaink hosszú- hosszú csatát vívtak egymással.
Az ingjét ő is kigombolta és magáról le is vette, hogy ne rejtse el kockás hasát. Meg természetesen azért, hogy amikor rám nehezedett bőrünk összeérjen.
-Oppa...
-Ejnye, ma csak apucinak szólíthatsz, mert nagyon rossz voltál és ma még többet fogok kérni.
-Apuci... Kérlek, ne akard a határaimat túlzottan feszegetni még... Nem állok készen...
-Nyugalom, addig nem megyek el, de érezni akarlak amennyire csak lehet. Ma a ruháid nagy részétől megszabadítalak. Azért mondom el, hogy ne legyen váratlan számodra. Pedig rossz voltál. - vette le rólam az inget teljesen és nadrágomat is leszerelte rólam valahogyan. Ahogy magáét is. Így mindketten csupán fehérneműben feküdtünk egymáson, de leginkább ő rajtam. Szeretett elnehezedni rajtam.
Magamon is meglepődtem, amikor forrón és mohón kaptam ajkai után, ő ezt egyáltalán nem utasította vissza, sőt. Kezei pedig minden egyes porcikámat végig simították.
Nem akartam elengedni ajkait, de ő dominált, így ajkaim helyett meglepő mód a combjaimat csókolgatta, ami borzongató érzést keltett bennem. Sőt még ott is szívni kezdte bőrömet, viszont azt hiszem szerencsére hamar ajkaimat választotta újra, de kezei combomat simogatták és bele is martak.
Most pedig már a szájába nyögtem.
-E-elég...-próbáltam mondani, de mintha nem hallotta volna meg és folytatta ugyanazt.
Erőtlennek éreztem magam ahhoz, hogy leállíthassam vagy mozogjak.
-Most már megkaptad a büntetésedet. - hagyta abba. - Talán túl kemény voltam... Sajnálom, Jagiya. - húzott az ölébe és hajamat simogatta. - De többet ne csinálj kérlek ilyet... Szeretlek.
-Nem... Fogok...-sóhajtottam és alig kaptam levegőt, a szívem vadul kalimpált még mindig.
-Nagyon fáradt lehetsz, de zuhanyoznunk kéne. Együtt.
-Jungkook...-próbáltam lebeszélni erről.
-Akkor a kádban, mert alig bírsz mozdulni. A kád pedig elég nagy kettőnknek.
-Mára ennyi elég volt... Rendben?
-De nem akarom, túlságosan vágyok rád. Közben pedig nem mehetek veled tovább.
-Így is többet tehettél meg velem, mint amire készen álltam. De azt hiszem túl kanos lehetsz... Ma egyedül alszok.
-Ne... Sajnálom... Akkor külön zuhanyozunk és nem lesz semmi, csak ölelés.
-De kérlek tartsd be az ígéretedet...
-Úgy lesz, hercegnőm.
Azon jártak a gondolataim még akkor is, amikor az ágyban összebújtunk, hogy nem akarok többet. Nem éreztem azt, hogy eljött az ideje. Mintha nem vele akartam volna. De ez lehetetlen, hiszen szerettem.
Semmi baj nem lehet. Ugye?