Love me(Befejezett)

9. Rész

Azután az éjszaka után kicsit távolságtartóbb lettem. Engedtem, hogy megöleljen és megcsókoljon, de ezeknél többet nem. Sőt, már a saját szobámban aludtam egyedül.
Azt hiszem féltem attól, hogy hirtelen egy nap tovább megy. Arra még tényleg nem készültem fel.
Akadt ezenkívül még egy probléma. Mintha  nem lettem volna biztos az érzéseimben. Olyannak tűnt, mintha csak vágytam volna rá, de nem teljesen úgy. Meginogtam teljesen.
Pedig közeledett az, hogy kikiáltsuk magunkat egy párnak. Mindenképpen úgy lesz, de vajon mindvégig ugyanazt fogjuk érezni?
Harmincegy napja laktam már vele egy lakásban. A forgatás miatt kevesebbet találkoztunk az elmúlt egy hétben. Azt hiszem néha kerültem is, mivel le akartam állítani vágyaink utáni sóvárgásunkat.
Egyszerűen nem tartottam helyesnek azt, amit tettünk. Ha fokozatosan is, de túl hamar jutottunk volna el addig ameddig nem akartam.
Folyamatosan ezen gondolkoztam. Alig tudtam kiverni a fejemből.
Ekkor hívott fel Zoé, hogy hétvégén nem megyünk e egy wellness hotelbe. Mivel a fejemet ki akartam tisztítani ez egy tökéletes ötletnek bizonyult.
Az is kiderült, hogy Zoé ebben a drámában lesz egy epizódszereplő, pont a Kiss, marry, love-ban, ahol főmellékszereplő voltam.
Így a pénteki forgatáson segítettem neki, hogy hogyan ejtse a szavakat és, hogy mit is jelentenek.
Neki annyi szerepe volt, hogy elmondja ki is lehettem, míg ide nem kerültem. Az derült ki, hogy Yoo Mina magyar származású lány, ennek az ötletnek nagyon örültem, de az is, hogy a szülei haláluk előtt mindent ráhagytak. Bár csak a családi vagyon lehetett, ami egy magyar számlára lett írva. Mégis euróban, de csak Magyarországon tudja jóváiratni az itteni bankszámlájára.
Szóval lesz egy rész amiben Magyarországra kell utaznia a lánynak. Valószínűleg lesz olyan, aki vele megy, de ezt még nem mondta el senkinek.
Itt egészen nagy figyelmet szenteltek Mina múltjának.
Miután ennek a forgatásnak vége lett, utána mentünk is, hogy lazíthassunk abban a wellness fürdőben.
Kivettünk egy nagyobb szobát, hogy ne költekezzünk annyit. Ezt a hétvégét itt akartuk eltölteni. Egy igazi barátnős hétvége.
Amint a cuccaink lepakoltuk a szobába át is öltöztünk bikinijeinkbe és indultunk is a fürdő részbe.
Hétvégéhez híven egészen sokan fürödtek és pihentek itt. Egy nagyjából mellig érő medencébe másztunk bele és engedtük ki a sok stresszt, feszültséget az elmúlt időkből.
-Milyen kellemes ez a víz... - sóhajtott mosolyogva Zoé.
-Igen. Azt hiszem ez már kellett... Úgy hét év alatt.
-Ne mondd, hogy semmit sem fedeztél fel itt!
-Nem sok helyen jártam... Tudod nem is nagyon mehettem sehova. Leginkább egyetemistaként tudtam valamit is felfedezni addig míg nem voltak vizsgáim.
-Pedig olyan szép Szöul. Én amennyi időt csak tudtam körül néztem.
-Nem igazán szoktam kivenni szabadságot. Tényleg nincs sok időm.
-Mi a...?! - hüledezett valamin.
-Mi az? Mi a baj?
-Az ott...-mutatott egy srác felé. - Botond.
-Botond? - gondolkodtam el.
-A volt osztálytársunk... Tudod, aki kifejezetten rossz társaságba keveredett és mindenki legalább egyszer crusholta.
-Oh hogy ő... De... Nem akarok találkozni vele. Azt hiszem ő volt az utolsó crushom. Ki hitte volna, hogy eljut ide?
-Azt hiszem, hogy többre vitte, mint képzeltük volna. Elvileg egy céget alapított.
-Felismerne engem?
-Hát... Nagyon sokat változtál, mondjuk a hangod ugyanolyan. Meg a szemed színe, de a hajad is barnább. Meg sokkal vékonyabb is lettél.
-Elég lett volna egy nem is...
-Bocsi. De engem tuti felismerne.
-Francba is... De csak nem voltatok olyan jóban.
-Nem igazán és fura is lenne, ha közelebb jönne.
-Hagyjuk. Nem megyünk át egy másik medencébe?
-De, persze. Melyikbe?
-Van egy kültéri rész is, ami egy kicsit régies stílusú, de nagyon menő. Olyan tipikus koreai.
-Jól hangzik.
Az ottani medencében a víz jó meleg volt, mégha az idő kint esőre is állt.
-Annyeonghaseyo. - hallottam meg magunk mögül egy férfi hangot, ami kicsit vékonyabbnak tűnt.
A medence szélén ott állt Botond. Azt hiszem még jó, hogy nem enni mentünk, mert félrenyeltem volna.
-Hello... - néztünk rá furcsán.
-Akkor tényleg te vagy az. - nézett Zoéra.
-Tudod egy kicsit fura vagy.-mondta Zoé. - Leginkább, mert nem is sokat beszélgettünk.
-Igazad van. - mászott be ő is a medencébe.
-Mi célból jöttél ide? - kérdeztem furcsállva.
Igazából kifejezetten jól nézett ki, a haja dús, fekete, szemei pedig rikító zöldek és még kockahassal is rendelkezett. Viszont a hangja... Tényleg vékonyabb, mint amihez szoktam.
-Dél-Koreába üzleti út miatt. Ide hozzátok pedig, mert nem sok embert ismerek itt. Amúgy Töreki Botond vagyok.
-Tudom.-sóhajtottam. - Tényleg sokat változhattam.
-Te ki vagy? - mért végig.
-Itt Nam Sooyeon vagy Aurora. Eredetileg pedig Fehér Olívia.
-Az a duci csaj?
-Áh már emlékszem rendesen rád. - néztem Botond szemébe. - És arra is miért nem bírtalak.
-Nem így értettem.
-Jobban kellett volna fogalmaznod. - vontam vállat.
-Te nem meghaltál?
-Nem. Csak majdnem.
-Te meg hogy vagy itt?
-Azt hiszem ez már nem rád tartozik.
-Teljesen megváltozott a kinézeted.
-Tudom.
-A belsőd is.
-Nem hiszem, hogy azt ismerted volna. - mosolyodtam el.-Viszont mindig is kíváncsi voltam, hogy az osztályom hogy fogadta azt a hírt, hogy meghaltam.
-Alig hitte el bárki is. Nem értettek semmit. - mondta Zoé. - Mondjuk sejtettem, hogy tervezted...
-Lehet nem hiszed el, de a legtöbben szomorúak voltak. - mondta Botond.
-Tényleg nem hiszem el. Senkinek sem hiányozhattam. Nem voltam fontos szereplő.
-Fura, hogy ezt mondom, de igaza van. - folytatta Zoé. - Akik nem kedveltek is szomorúak voltak. Igazából nem tudták elhinni, hogy ez történt.
-Senki sem hitte volna, hogy meg akarsz halni. Viszont miért nem tudnak rólad semmit?
-Nem tudom. Próbáltam elérni a családomat... De nem sikerült. Azt sem tudom mi lehet velük. Senki sem hinné a másikról.
-Ez elég szomorú.
-Tudom, hogy hét év sok idő... De mikor lettél együttérző csak úgy?
-Igazából azt hiszem, hogy mikor azt hittük meghaltál, akkor valami megváltozott bennem.
-Megváltozott? Nem akartad már  feleslegesen pazarolni az idődet?
-Valahogy úgy. Sajnálom, ha ostobaságokat vagy rosszat tettem veletek a múltban. - mosolyodott el.
Végre nem éreztem kínosan magam miatta. Tényleg más ember lett, valaki, aki rájött, hogy mihez ért.
-A múlt elmúlt. Bármi volt meg van bocsájtva. - mosolyogtam rá.
-Egyetértek. - mondta vidámabban Zoé.
-Ennek örülök. És te, Zoé  hogy hogy itt vagy?
-Szerencsésen megnyertem a cégen belüli versenyt, hogy itt dolgozhassak egy hónapig. Te mivel is foglalkozol? Azonkívül, hogy egy céged van.
-A cégünk elektronikai eszközökkel foglalkozik. Mivel az itteni technológia elég fejlett, ezért egy szerződést fogunk kötni.
-Ez elég király. - mondta Zoé. - Igazán sokra vitted.
-De ennél több munka. Most is csak egy keveset maradhattam itt veletek. Hamarosan mennem kell.
-Menj csak! Nem akarunk feltartani. - mondtam.
-Ha lesz lehetőségünk még összefuthatunk.
-Rendben.
-Sziasztok!
-Szia !
Ezzel már ment is az öltözők felé, mi pedig maradtunk a medencében.
-Miért volt olyan, mintha tetszettél volna neki? - nézett rám Zoé kíváncsi szemekkel.
-Mert még mindig a romantikus könyvekben élsz. De nem igazán érdekel ilyen szempontból. Barátként pedig, miért ne?
-Hogy hogy? Elmondtad neki az érzéseid?
-Kire gondolsz ?
-Kookra.
-Oh... Hogy neki? Igen... Aznap elmondtam és össze is jöttünk. Hamarosan nyilvánosságra is kerül.
-Annyira örülök nektek! Milyen mázlista vagy ahhhww! És meddig jutottatok?
-Miért ez érdekel?
-Mert te félénk vagy.
-Őszintén valamiért imádja a testemet lila szívásnyomokkal ellepni...
-Szóval egy vámpír srác.
-Én is erre gondoltam... De egy hete kicsit túlzásba esett, mert olyan helyen hagyott nyomott, ami nagyon zavarbaejtő volt nekem.
-Hol? A combodnál?
-Komolyan honnan tudod?
-Mondtam, mert félénk vagy. És azóta?
-Nem alszok vele együtt...
-Buta vagy... - pöckölte meg a fejem. - Miután itt végzünk azonnal menj hozzá!
-Félek... És nem akarok tovább menni...
-Nem kell. De mondd is el neki! Ne tartsd magadban!
-Jó... De miért tűnik féltékenynek?
-Mert szeret és a kis vita ne okozzon kárt, értetted?
-Igenis, unnie.
-De rég volt...
-Az biztos.
Olyan volt, mintha káprázott volna a szemem.
-Csípj meg! Azt hiszem álmodom...
-Te mondtad...-vont vállat és csípett meg. - De miért ?
-Áu... Monsta x...
-Monsta x? Mi van velük?
-Itt vannak... Hogy lehetek még mindig fangirl?
-Itt vannak?!-nézett körül. - Találkoztál már velük, nem?
-De... Épp nemrég... Istenem... Az ott Wonho velük?
-Csípj meg...ez nem lehet valóság...
-De az...Lehet most használják ki a nyereményüket?
-Nyeremény?
-Wellness hotelben négy nap hét fő részére...
-Pont most? El sem tudom hinni! - ámult el. - Be kell mutass nekik! Ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki!
-Rendben... De...
-Nem tilthatod el tőlem ezt a fantasztikus lehetőséget!
-Nem akarom... Csak... Alig beszéltem velük. - sóhajtottam. - Odamehetünk egyáltalán hozzájuk? Most végre pihenhetnek egy kicsit... És Wonhoval.
-Borzalmas, hogy igazad van. Jó... Nem ők az ultjaim. Így rendben van. - sóhajtott.
-Sajnálom... Átmegyek egy beltéri medencébe.
-Ahogy gondolod. Én még maradok egy kicsit.
-Rendben.-másztam ki a vízből, de sajnos szinte azonnal a túl vizes kőre léptem.
Ezzel a lendülettel majdnem elestem, pedig próbáltam valami kapaszkodót találni, ami véletlen Changkyun lett. Így együtt estünk bele a vízbe, ami szerencsére nem volt olyan mély.
Amikor feljöttünk a víz alól hirtelen alig kaptam levegőt. Valószínűleg félre is nyeltem a vizet.
Changkyun pedig mintha beverte volna a karját miattam.
-Jól vagytok? - néztek ránk a srácok és Zoé is.
Én csak bólintottam egyet, mert többet nem tudtam tenni azonnal.
-Megvagyok.-mondta Changkyun, de láttam, hogy fájt neki.
Miután az összes vizet kiköptem és normálisan bírtam lélelegezni, akkor megnéztem a karját.
-Mintha zúzódott volna... Azt hiszem, hogy meg kéne nézetni. - szólaltam meg.
-Lehet tényleg ezt kéne tennem. - sóhajtott.
-Nagyon sajnálom... Nem akartam, hogy baj legyen...
-Túl vizes a padló. Azt hiszem ez a reakció lett volna az, amit mindenki tenne. - nézett szemembe.
Olyan őszinte és meleg tekintettel figyelt, hogy valami különöset éreztem.
-Attól még rettentően sajnálom, óvatosabbnak kellett volna lennem.
-Nincsen semmi baj.Meglepő, hogy itt találkoztunk, nem?
-Azt hiszem eléggé. Ez a nyeremény?
-Igen. - válaszoltak egyszerre, utána pedig a medencéből végre tényleg kimászhattam.
-Rory, a lábad vérzik. - mutatott a vöröslő lábszáramra Zoé.-Neked is menned kéne az elsősegélyre!
-Nem olyan nagy dolog. - mondtam mosolyogva.-Tudok járni.
-Szerintem mimdkettőnknek jobb lesz, ha megnézik!-vette át a szót Changkyun.
-Rendben... - egyeztem bele. Mintha nekik hamarabb mondtam volna bármire igent. - Addig azt hiszem, hogy megismerkedhetsz a srácokkal, Zoé...
-Azért jobb lett volna, ha nem sérültök le !
-Tudom.
Végül a srácoknak bemutattam Zoét, de míg ők beszélgetésbe elegyedtek mi Changkyunnal az elsősegélyre mentünk.
Ott egy fiatalabb srác lehetett, aki azonnal megnézte a véres lábamat, aztán utána a zúzódást Changkyun kezén.
-Szerencséjük van. A seb nem olyan nagy, de ma ne menjen a vízbe! A zúzódás inkább csak annyi, hogy beverte a kezét, azért lila, de arra krémet kell kenni..-kezelte le sérüléseinket.
-Köszönjük. - hajoltam meg.
-Szívesen. Legyenek óvatosak! Ma inkább tényleg a medence szélén legyenek!
-Úgy lesz. - válaszolt Changkyun és utána vissza is indultunk a többiekhez.
-Visszajöttetek? Minden rendben van? - kérdezte Zoé azonnal.
-Igen. Csak ma nem mehetünk a vízbe. - sóhajtottam.
-Kár... Pedig most pont kellemes. - szomorodott el egy kicsit ő is.
-Szerencsétlen fordulat. - mondta Hyungwon.
-Mondjuk ti akár ihattok valamit vagy beszélgethettek. - gondolkozott el Kihyun. - Úgy sem tudtok mást tenni.
-Igaz. Mi addig elleszünk heten. - utalt Shownu Zoéra.
-Tényleg ?-lepődtem meg.
-Nekem tetszik az ötlet. - mosolygott Changkyun.-A műsorban amúgy is alig ismertük meg egymást.
-Barátkoznom tényleg kellene. Rendben. - egyeztem bele. - De kényelmesebb lenne előbb átöltözni.
-Ahogy gondolod. Hol találkozzunk? - érdeklődött Changkyun.
-A hotelben?
-Tökéletes.
-Olívia...-jött előtte hozzám Zoé. - Köszönöm. Ez olyan, mint egy álom,  ami évekkel később valósult meg.
-Nem tettem semmit.
-De. A ballábasságod miatt maradtak itt.
-Ez...jó igaz. Inkább csak beszélgess velük...
-Bocsi, túl nyers voltam.
-Igen.
-De megyek. Majd vacsinál talizunk!
-Jó.-mentem az öltözőbe, hogy felvehessem azt, ami forgatás előtt is rajtam volt.
A hotelben nem tudtam, hogy hol keressem, mert nem mondtam konkrétumot.
Így sétálgattam keresve őt, de kiderült, hogy álcázta magát. Az nekem sem ártott volna mondjuk.
-Először is szerintem egyszerűbb, ha tegezzük egymást. - szólalt meg, mikor a kávézó rész egyik belsőbb asztalához ültünk.
-Őszintén nem mertelek volna tegezni.-mosolyodtam el.
-Miért ?
-Mert azt hiszem hét évvel vagy idősebb nálam és mert ti vagytok még mindig a legkedvesebb bandám.
-Örülök, hogy így vélekedsz rólunk. A kor pedig nem számít. Annyira nem sok hét év.
-Hét éve élek itt. Azért az idő alatt rengeteg dologban volt részem.
-Szerintem a barátságban, emberi kapcsolatokban nem olyan fontos, hogy ki hány éves. Ha megértik egymást az már elég.
-Végül is... Jinnel is el tudtam lenni, mondjuk lehet azért is, mert a biasom onnan. Sajnálom, hogy folyton magamról beszélek.
-Egy beszélgetés egyik lényege, hogy  megismerjük a másikat. Nem?
-De. Amúgy... Valahogy téged kicsit mindig Sugahoz tudtalak hasonlítani. Mert mindketten egy kicsit sötétebbnek tűntök miközben tudtok igazán aranyosak is lenni.
-A stílusunk valamennyire hasonlít az igaz. Viszont Hyungwonra és Kihyunra is hasonlít. - mosolygott.
-Ez igaz. Mindig is érdekelt, hogy milyenek vagytok szemtől szembe. Annyira zavarban vagyok. Ezt tényleg kimondtam? - fogtam kezem arcom elé.
-Akkor azt hiszem először is nem idolként kéne rám nézned.
-Az egy kicsit nehéz. Még kissé távolinak tűnsz nekem.
-Akkor türelmes leszek.
-Köszönöm. Azt hiszem az idő folyamatosan kell nekem.
-Hogy hogy?
-Hát... Van egy titkom, ami hamarosna kiderül.
-Micsoda ?
-Tudod voltak rólam mostanában pletykák. Nos... Jungkookkal végül tényleg együtt lettünk.
-Gratulálok! De miért kell az idő?
-Azt hiszem kicsit gyorsabb, mint én...
-Oh... Szóval...
-Azt hiszem tudod miről beszélek. Addig nem jutottunk el. Sőt inkább vámpír. Ez egy kissé kínos...
-Látszik, hogy milyen piros az arcod. Szívásnyomokra gondolsz?
-Ühüm...-bólintottam és inkább nem néztem a szemébe.
-Nyugi, a titkod biztonságban van.
-Ezt jól esik hallani. Te miket szeretsz csinálni?
-A zene az, ami leginkább éltet. Imádok minden egyes pillanatot, amikor alkothatok.
-A szólóid is nagyon jók. Olyan tehetségesek vagytok.
-Köszi.
Igazából ahogy egyre belemelegedtünk a beszélgetésbe egyre jobban megismertük egymást. Bár még nem tudtam teljesen embernek tekinteni, de már haladtunk és tudtam, hogy jó barátom is lett.