Ayumu

Huszonkettedik fejezet

Egy hét telt el azóta, hogy Hiroki-samával és Satoru-samával elköltöztem gazdám anyjának egykori házába. Satoru-sama is sikeresen letette az összes vizsgáját, így most már nem kell aggódnia amiatt, hogy el kell mennie. De kijelentette, hogy ő aztán nem megy vissza az egyetemre, mert nem akarja azt tanulni, amit nem szeret. De sajnos, nem csinálhatja azt, amit akar, ezt ő is tudja.

Viszont végre mindannyian tudunk pihenni, én pedig nem is tudom, miért hagytam magam elrángatni egy moziba. De most már nem tehetek semmit, amikor ott állok a pláza közepén Satoru-sama, Akira és Aiden társaságában. Bár tudom, hogy Satoru-sama csak megtűri Aident, de a barátomat úgy tűnik, ez nem érdekli. Fura dolog valakit a barátomnak nevezni, ha egyszer még soha az életben egy barátom sem volt. A petek ugyanis nem lehetnek közeli kapcsolatban senkivel, hiszen akkor nem teljesítenék a gazdáik parancsait. Ráadásul ez az első alkalom életemben, hogy „csak úgy" szórakozni megyek bárkivel is. Nem tudom, mit csináljak, mert ugyan jártam már plázában, de akkor mindig az aktuális gazdámmal mentem és nem léphettem be az üzletekbe. Mindig kinn kellett várakoznom, amíg a gazdám vásárolgatott, evett, vagy moziba ment. Még moziban sem jártam soha, azt sem tudom, hogy néz ki belülről egy moziterem.

– De én nem akarok 3D-s filmre menni! – hallom meg Satoru-sama hangját. Ezek szerint már jó ideje vitatkozhat Akirával, mert őt látom ott mellette. – Semmi kedvem ahhoz, hogy felvegyem azt a hülye szemüveget! 4D-s, vagy 5D-s filmről meg végképp nem akarok hallani! Ráadásul Ayumu életében először jön velünk moziba, nem akarom egyből elriasztani az élménytől.

– Jól van, jól van – adja meg magát Akira, és bocsánatkérően néz rám, holott én azt sem igen tudom, miről beszélnek. – Akkor megyünk egy sima filmre, amiben nincs sem erőszak, sem trágár beszéd.

– Megnézhetnénk „Az égszínkék égbolt alatt" című filmet – javasolja halkan Aiden, mire Satoru-sama a szemét forgatja. – Az elég ártatlannak tűnik, és Ayumu sem félne rajta.

– Az valami bugyuta romantikus film tiniknek – közli Akira. – Ayucchi, te mit gondolsz?

– Én... Nekem mindegy... – mondom bizonytalanul. Még mindig fura ez a becenév Akirától, de már kezdem megszokni. És nem is zavar, egészen aranyosnak tartom. – Sosem jártam még moziban és... arra megyek, amit választotok.

– Istenem, Ayumu, ne legyél már ilyen lekvár! – sóhajt fel Satoru-sama, én meg csak pislogok, mert halván lila gőzöm nincs róla, mit is akar ez jelenteni. De biztosan nem jót, így inkább hallgatok. – Jól van, megyünk arra az égboltosra, maximum végigalszok két órát, ha annyira uncsi lesz, mint amilyennek gondolom. De nem vagyok hajlandó Aiden mellé ülni! – köti ki, mire az említett csak vállat von, de látom rajta, hogy nem esik jól neki a dolog.

Végre elindulunk, és felmegyünk a legfelső emeletre, ahol a mozi is van. A jegyeladó elég furán néz ránk, amikor Akira közli, melyik filmre kérünk jegyet. Ahogy körbenézek, leginkább párokat látok, meg néhány kisebb baráti társaságot. Fiúkat, lányokat vegyesen, akik megbámulnak minket. Elég kellemetlen, mert nem szeretem, ha mások megnéznek, habár hozzá vagyok szokva. Hiszen az aukciókon is folyton méricskéltek minket a lehetséges gazdák, de ez most más. Aiden biztatóan vállon vereget, majd besétálunk a moziba, ami sokkal hatalmasabb, mint eddig hittem volna. Mialatt kibámészkodom magam, Satoru-sama mindenkinek vesz popcornt és kólát, amin először meglepődöm, de kiderül, itt ezt szokás enni filmnézés közben. Viszont akkora adag, hogy kétséges, végzek-e vele két óra alatt.

A moziterem újabb meglepetésre ad okot, de nincs időm sokat bámészkodni, mert be kell mennünk a helyünkre. Satoru-sama pont úgy ül le, hogy köztem és Akira között legyen, így Aiden kerül Akira másik oldalára. Az ülések egyébként nagyon kényelmesek és puhák, mintha bársonyból lennének. Sokan vannak a teremben, főleg párok és lányokból álló baráti társaságok, akik vihogva beszélgetnek. Néhányan felénk néznek, és tudom, hogy azon gondolkodnak, miért ül be négy fiú egy lányoknak való filmre. Engem nem zavar, de Satoru-sama szemmel láthatóan unja magát. Mikor végre elkezdődik a film, nem telik el egy negyed óra sem, mikor Satoru-sama úgy dönt, hogy neki ennyi is elég volt a filmből.