Ayumu

Negyvenhetedik fejezet

Szenvtelen arccal nézem Sakurát, aki könnyes arccal, szinte remegve szipog és közben olyasmiket mond, amiket annak idején én is mondtam volna. De nem tud meghatni, mert csak arra tudok gondolni, hogy a szokásos trükkök helyett most valami mással áll elő. Nem tudom, hogy valóban megtört-e, vagy csak annak akarja láttatni magát, hogy leengedjem a védőpajzsom és bekapjam a horgot. Kár, hogy már nem tudok hinni neki azok után, amiket aznap a kertben mondott.

– Hagyd már abba a bőgést, mert extra szánalmas a vonaglásod – közlöm végül pár perc után. Alig tíz percem maradt, hogy odaérjek és nem szeretném minden időmet erre a libára vesztegetni. – Nehogy azt hidd, hogy ezzel behúzol a csőbe. Nem vagyok annyira hülye.

– Ho... hogyan? – kérdi maszatos arccal. – Én... én nem... Én... én egyáltalán...

– Hagyjuk a kis játékaidat! – szögezem le. – Semmi esetre sem engedem át neked Hirokit, és ő sem fog soha elvenni téged, te hisztis tyúk! Eddig fenyegetőztél, most meg jönnek a könnyek, amik ugyebár általában használnak. Ti nők tényleg agyafúrt teremtmények vagytok, csak azt felejted el, hogy én mindezt már számtalanszor láttam életem során. Nincs olyan trükk, amit bevethetsz. És nemcsak a múltam miatt, hanem mert a nők egyáltalán nem érdekelnek.

– De... de én... én nem is... – hebegi Sakura, de tudja, hogy vesztett. Elégedetten elmosolyodom, tudva, hogy én vagyok nyeregben. – Ayumu... én... nem így...

– Nem így gondoltad a végkimenetelt, ugye? – nevetek fel. – Úgy hitted, hogy a könnyek láttán majd meghatódom, elérzékenyülök és minden szó nélkül átengedem neked Hirokit. Sőt, talán még bocsánatot is kérek, amiért azt hittem, méltó vagyok hozzá, hogy vele élhessem le az életemet. Csakhogy ő nem szeret téged, és ha ezt még mindig nem fogtad fel, akkor tényleg agyhalott vagy. – Menni készülök, lassan idő van, így felállok. – És még valami, Himekawa Sakura. Nyugodtan idecitálhatod a drága bátyádat, meg Sawada-samát, mert a céget jelenleg úgyis Hiroki vezeti. Ahogy kiosztotta szombat este az apját, abból azt vettem ki, hogy a pártfogódnak már nem nagyon van hatalma. Jobb, ha észben tartod, hogy ki ül a nyeregben és keresel valakit, aki a botrányos viselkedésed ellenére is hajlandó elvenni. Mert Hiroki akkor sem venne feleségül, ha te lennél az utolsó emberi lény a Földön! És most, ha megbocsátasz, fontosabb dolgaim is vannak.

Elindulok, de alig teszek pár lépést, amikor Sakura hangja üti meg a fülemet. Megtorpanok, mert amit mond, az nagyon is nevetséges.

– Nehogy azt hidd, hogy te jobb vagy nálam! – mondja mérgesen, miközben a könnyeit törölgeti. – Azelőtt kedves voltál, de most már kegyetlen vagy és aljas. Semmiben sem különbözöl azoktól, akiktől óvni akarod Hirokit! És ne hidd, hogy az apja bele fog egyezni a kettőtök kapcsolatába! Előbb kel fel nyugaton a Nap, mintsem ez megtörténjen!

Vállat vonok, nem érdekel a dolog. Ez csak egy kislány hisztije, aki még mindig nem fogta fel, hogy vesztett. Azzal tisztában vagyok, hogy Sawada-sama nem fog beleegyezni a kapcsolatunkba, mindig is az utunkban állt. De a sajtótájékoztató után talán változik a véleménye. Nem akarok haragban lenni az öreggel, szeretnék vele, ha nem is baráti, de legalább egy mérsékelten elfogadó kapcsolatot kialakítani. Tudom, hogy nehéz lesz, de nem adom fel, akármi történjen is. Mégis valami nyugtalanít Sakura szavaival kapcsolatban. Újra kimutatta a foga fehérjét, és tudom, hogy még mindig nem adta fel Hirokit. De sosem lesz az övé, akkor sem, ha a világot is fel kell dúlnom érte. A gondolkodásom kissé megijeszt, mert talán Sakurának igaza van és kifordultam önmagamból. Megállok, és mélyeket lélegzem, hogy lenyugodjak. Biztosan csak a mai nap teszi, hiszen a sajtótájékoztató miatt idegesebb vagyok a szokásosnál.