Hatvanegyedik fejezet

102 10 2
                                    

Akira megvárja, míg Satoru hazaér, csak aztán köszön el és távozik. Nem sokkal később Aiden és utána Hiroki is befut, én pedig már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit intézett az apjával. Akira azt mondta, még megpróbál benézni Aoihoz a börtönbe, habár nem biztos benne, hogy este beengedik. A fiú előzetesben van, de ettől még szigorúan tartják a napirendet.

Hiroki csak vacsora után hozakodik elő a dolgokkal, amikor megkér minket, hogy menjünk a nappaliba, mert fontos dologról van szó. Látom, hogy Satoru és Aiden értetlenül néznek össze, de előbbi úgy tűnik, mintha aggódna valami miatt. Mikor mindannyian kényelmesen elhelyezkedünk némi nassolni való és egy-egy csésze tea társaságában, Hiroki nem kerülgeti tovább a dolgot.

– Ma elmentem apánkhoz – közli Satorura nézve, mire az öccse olyan hevesen teszi le a kezében tartott csészét az asztalra, hogy attól félek, összetör valamit.

– Már megbocsáss, nii-san, de neked teljesen elment az eszed?! – Satoru hangja számonkérő, amit meg is tudok érteni. Neki, és Aidennek semmit sem mondtunk. – És egyáltalán, miért most és így kell megtudnom? Mibe telt volna, ha elmondod nekünk? Vagy legalább nekem, hogy felkészülhessek, ha az öreg megint tervez valamit?

– Satoru, nyugodj meg! – fogja meg Aiden a párja kezét. – Hiroki-sannak biztosan jó oka volt rá, hogy ne avasson be a dologba.

– Mégis mi oka lehetett rá, hogy előttem, az öccse előtt titkolózik?! Ayumunak biztosan elmondta, ugye?! – fordul most felém, mire nyelek egyet. – Hát így állunk! Bezzeg, ha én titkolok el valamit, abból egyből balhé van, de ha ő csinálja, az teljesen normális, ugye?!

– Satoru, nem erről van szó! – szólalok meg határozott hangon, mire a barátom dühösen rám néz. A szemei csillognak a haragtól, és a megbántottságtól. – Hiroki azért nem mondta el neked, mert félt, hogy egyből odarohannál apátokhoz és a fejére olvasnád a dolgokat. Legalább várd meg, miért ment oda, utána vádaskodhatsz, ha akarsz!

Látom, hogy Satoru még mondana valamit, de végül csak összeszorított szájjal bólint. Látszik, hogy ki van bukva, miközben én idegesen fészkelődöm Hiroki mellett a fotel karfáján. Satoru, és Aiden lestoppolták a kanapét, de nem baj. Aiden bátorítóan, ugyanakkor csitító mozdulatokkal simogatja szerelme kezét, miközben én átkarolom Hiroki nyakát. Tudom, hogy ő is ideges, de talán tényleg be kellett volna avatnia az öccsét a dologba.

– Azért mentem el, mert meg akartam mutatni a felvételt, amit Shiraishi csinált Sakuráról és Keitáról az intézetben – mondja Hiroki olyan nyugodtan, ahogy tőle telik. – Sajnálom, hogy nem mondtam el és csak Ayumu tudott róla, de tudtam, hogy amilyen heves vagy, Satoru, talán rontanál a dolgon.

– És... hogy fogadta az öreg? – kérdi Aiden óvatos hangon, miközben Satoru még mindig olyan tekintettel nézi a testvérét, hogy ha szemmel ölni lehetne, Hiroki már holtan feküdne a szőnyegen.

- Természetesen élből tagadott mindent – válaszolja Hiroki. – Azt állította, hogy ez az egész felvétel hazugság, hogy Ayumuval felbéreltetek pár színészt, hogy megtévesszétek őt.

– Ez jellemző rá – horkant fel megvetően Satoru. – De végül elhitte?

– Tudta, hogy igaz, én pedig mondtam neki, hogy nem hazugság a felvétel és hogy már így is elveszítette a helyét a vállalat élén. Közöltem vele, hogy vagy színt vall, vagy a felvétel a médiánál fog kikötni, rosszabb esetleg egy közösségi oldalon – mondja a párom közömbös arccal, de tudom, hogy dúlnak benne az érzelmek. – Azt mondtam neki, hogy ne akarjon szégyent hozni se magára, se a családra, vagy a vállalatra, mert azt mindenki meg fogja sínyleni.

AyumuWhere stories live. Discover now