Ayumu

Ötvenötödik fejezet

Mint kiderül, Hiroki ma későig dolgozik, így semmi akadálya annak, hogy végrehajtsuk a tervet. Látom, hogy Satoru és Akira aggodalmas tekintettel méregetnek, de nem szólnak semmit. Tudják, hogy ki vagyok bukva, nemcsak Aoira, de Keitára is. Rá iszonyatosan, hiszen ő uszította rá Aoit Renre azért, hogy nekem legyen rossz. Hogy nekünk legyen rossz Hirokival együtt. De van valami, ami nem hagy nyugodni, így miután Akira távozik, úgy döntök, előhozom Satorunak a témát. Aiden még nincs itthon, ma valami klubtevékenysége van a csoporttársaival, de látom Satorun, hogy aggódik miatta. Nem véletlenül, mert lehetséges, hogy Keita most majd Aident veszi célba. Satoru meg is kérte, hogy hívjon taxit hazafelé, ne használja a tömegközlekedést, valamint hívja fel, ha már hazafelé indul. Én is aggódom, de ennek ellenére valami befészkelte magát a fejembe és úgy döngicsél, mint egy méhecske. Hihetetlen, hogy csak egy nap telt el azóta, hogy megtámadták Rent. Aznap délután beszéltünk vele, de a hangjában és a viselkedésében volt valami, ami azóta sem hagy nyugodni. Elég jól ismerem a jeleket, kizárt, hogy tévednék.

– Szerintem Ren tegnap nem Kai-sanról akart velem beszélni – közlöm, miközben átülök Satoru mellé a kanapéra. Ő meglepetten néz rám. -– Ismerem Rent, ráadásul nagyon fel volt zaklatva. A tegnapi találkozónknak semmi köze nem volt Kai-sanhoz, őt csak ürügyként rángatta elő.

– Hogy érted? – kérdi Satoru, miközben a kezében levő telefonnal babrál. Várjuk, hogy Akira életjelet adjon magáról. Úgy beszéltük meg, hogy élőben fogja közvetíteni az eseményeket, miközben persze rögzíti is a felvételt Sakuráról.

– Tudta, hogy valaki figyeli – mondom csendesen, miközben fejben újfent lejátszom az egész találkozást. – Túlságosan zaklatott, és ideges volt a viselkedése. Ez nem Kai-san miatt volt, hanem valószínűleg azért, mert Aoi már figyelhette egy ideje.

– Szóval azt gondolod, hogy Keita nem tegnap uszította rá a srácot Renre? – Satoru szemei elkerekednek, de aztán látom, hogy lassan összerakja a dolgokat. Aztán bólint. – Végül is lehetséges. Te jobban ismered Rent, jobban meg tudod ítélni a viselkedése alapján, vajon mi történhetett.

– Szerintem Keita már pár napja figyeltethette őt Aoival. Hogy Aoi miért pont tegnap támadta meg, nem tudom, de ki akarom deríteni. Beszélni fogok Rennel, és persze Aoival is – fordulok Satoru felé, aki megütközve néz rám.

Igen, Rennel beszélni nem lesz olyan veszélyes, de Aoival... A Vörös Angyalok egy utcai banda, az ember nem sétál be csak úgy egy ilyen csapat területére, ha van egy csepp józan esze. Satoru arcáról egyértelműen le tudom olvasni, mekkora őrültséget készülök elkövetni, mert úgy néz rám, mintha hirtelen két fejem nőtt volna. Mindazonáltal, úgysem tudom, hol a búvóhelyük, szóval ez egyelőre veszett ügy. Bár ha Aoiban van egy csepp bűntudat is, biztosan elmegy majd meglátogatni Rent. Elvégre elég sokáig laktunk együtt, még akkor is, ha Aoi a saját bevallása szerint mindig gyűlölte Rent. Az egymás iránti gyűlöletet, versengést már attól kezdve belénk verték, hogy járni tudtunk. De én jobban félek, hogy nemcsak Rennek esett baja, de Aoi is rosszul jön ki ebből. Elvégre, láttam, hogy az a Riku nevű alak hogy vonszolta el őt tegnap. Aoinak nem lehet jó élete a bandában, de ha ki is akarna szállni, nem tud.

– Ha ez kiderül, a bátyám biztosan agyon fog verni engem – sóhajt Satoru. – Az egy dolog, hogy nem szeretjük Sakurát, de ha rájön, hogy kémkedünk utána, akkor ki fog akadni. Azon meg főleg, hogy te a Vörös Angyalok után nyomozol. Szerintem ha rájön, bezár a szobádba és soha többé nem jöhetsz majd ki onnan.

– Akkor gondoskodnunk kell róla, hogy ne tudja meg – közlöm egyszerűen.

– Ayu-chan, te aztán nagyon bátor lettél! – mondja Satoru őszinte csodálattal a hangjában.