Rose Granger-Weasley

24.

Vakon bízni valakiben az nehezebb mint bármi más. Én nehezen bízok meg bárkiben is. De valamiért állandóan elbizonytalanodom, vajon ő is azt érzi amit én? Vajon ő is gondol rám? Vajon el kellene neki mondanom, hogy attól félek hogy szakítani akar? Vajon egyáltalán szakítani akar vagy csak túl gondoltam a helyzetet?
-Rosie miről van szó?- kerdezte feszülten Scorpius. Egy pillanat alatt vissza csöppentem a hideg valóságba. Próbáltam elkerülni Scorp gyönyörű szep szemeit. Nem akartam hogy tudja, hogy megint elbizonytalanodtam.
-Semmiről- vettem egy mely levegőt.
-Szóval akkor véletlenül sem szakításról beszéltél?- kerdezte. Nem mertem és nem is tudtam a szemeibe nézni.
-Mennem kell- álltam fel az asztaltól
-Még csak be sem fejezted. Miért hazudsz?
-Az túlzás hogy hazudok- valaszoltam, miközben folyamatosan pánikoltam azon, hogy mennyire cseszhettem el.
-Akkor eltitkolsz előlem valamit, amihez közöm van.
-Honnan tudod?- kerdeztem vissza.
-Hallotam amit mondtál!
-Scorp ez nem rólad szól, tényleg- próbáltam neki mondani, de oda se figyelt arra amit mondtam.
-Én ezt nem csinálom többet Rosie. Nem akarok többet veszekedni, nem akarok azon aggódni hogy mikor fogsz elbizonytalanodni a kapcsolatunkba. Én szeretlek én komolyan gondolom minden akadály ellenére. És ha te nem így érzel és ezért próbálod állandóan tönkre tenni a kapcsolatunkat, akkor szólj hogy ne dédelgessek olyan álmokat, hogy együtt éljük le a hátra lévő részét az életünknek. Állj meg egy pillanatra és gondolkodj el hogy képes vagy-e minden kételyt és félelmet elengedni és végre élvezni azt hogy szeretjük egymást. Mert ebből ami most megy elég.
-Scorp...- szóltam a könnyeimmel küszködve. De ő már nem volt ott. Magamra hagyott a gondolataimmal ráadásul teljesen jogosan, mert állandóan én teszem tönkre a kapcsolatunkat. Pedig most minden rendben volt. És hirtelen gondoltam egyet és tönkre tettem. Rendbe akarom tenni magam és élvezni hogy van valaki akit szeretek. Mert nem mindenkinek adatik meg főleg nem ilyen korán.
Alice meleg ölelése zökkentett ki. Nem szólt semmit csak ölelt. És így volt jó. Néha nem kell több csak egy ölelés és abból is értesz mindent.
-Menjünk Rose- mondta Alice miután az ikrek is ide értek hozzánk.
-Meglehet hogy loptunk a konyháról egy lángnyelvű wiskeyt, szóval van mivel át beszélni a dolgokat- karolt át Molly.
Egy halvány mosollyal válaszoltam. Négyen egymásba karolva indultunk fel a szobánkba. Hálát adtam, hogy ilyen szuper szobatársaim vannak. Nélkülük nem tudom mit kezdenék.
A kis otthonunkba érve a lányok leültettek az ágyamra. Alice elő szedte a poharainkat. Elly a nasi készletünkből válogatott. Molly pedig az üveg kinyitásával küzdött.
-Rég volt ilyen csajos progink- mondtam. Nem is emlékszem mikor ültünk össze így négyen.
-Tényleg, de már kellett- válaszolta Elly.
-Jajj Rose mesélj min drámáztok- kérdezte Molly miközben mindenki poharába töltött egy keveset.
-Azt hiszem elrontottam mindent megint-húztam le egybe az egészet.-Elbizonytalanodtam pedig nincs is miért.
-Ahj szívem te nem elbizonytalanodtál te beijedtél- nevetett Alice.
-Jó igazad van, de ne felejtsük el hogy te is- mosolyodtam el. Végülis csak 2 pohár kellett hozzá. - Azt mondta hogy vagy megbízók benne vagy vége mindennek. Értitek mennyi mindenen mentünk keresztül és ezért akar elhagyni. Néha nekem is jár egy kis megingás. Nem?
-De persze de szarul jött ki, hogy hallotta- reagált Elly.
-Miért nem mondod meg neki hogy megesik, hogy megijedsz, de bármit mondasz olyankor az nem gondolod komolyan- tanácsolta Molly. Majd mind a négyen egyszerre húztuk le a harmadik körünket.
-El nem hiszem hogy ti képesek vagytok megérteni, de az a srác akit szeretek. Akiért   mindent odaadnék. Egy kicsit sem próbálja megérteni. Ő az első szerelmem és én azt akarom, hogy ő legyen az egyetlen. Nem akarok mást elképzelni magam mellett és nem is tudnék. Szeretem őt. És igen előfordul hogy megijedek de nem azért vagyunk még együtt mert toleráljuk egymás ingadozásait.
-Nyilván ő is így érez irántad- válaszolta Alice.
-Tényleg? Ő is csak rám tud gondolni? Minden érintésemtől bizsereg a bőre? Már akkor hiányzók neki amikor még csak búcsúzkodok tőle? És ő is minden áron a tökéletes barát akar lenni, még ha ez szorongással, félelemmel és ingadozással jàr? Én ezeket érzem. És ha ő is így tenne akkor nem követelné az egyensúlyt. Mert akkor értené mennyi félek nem megfelelni neki.- sóhajtottam egyet majd lehúztam a következő poharamat.
-Nem igazság, hogy te ennyire meg akarsz felelni neki ő meg elvárja, hogy megváltozz- mondta Molly. -Amúgy is szemétség, hogy a fiúk mindent lazára tudnak venni mi meg aggódhatunk.
-Egyetértek Albus is állandóan mindent elviccel. Még ha komoly dolgokról is van szó- tette hozza Alice
-Hogy agyon csapnék valakit ilyenkor.
-Hát még én Elly-mondtam.
Abban a percben habár minden szétesni készült mégis csak négy fiukat szidó beccsicsentett boszorkány voltunk. De így volt jó. Nem volt másra szükségem csak erre. A barátnőimre és hangos nevetésünkre. Mert ez minden megrepedt szívet egybe tart.
-Én fogok ultimátumot adni neki- jelentettem ki- Méghozzá azt, hogy ez vagyok én vagy kellek vagy nem.
-Ez egy nagyon jó ultimátum- biztatott Alice.
-Egy gond van vele, hogy kicsit se ultimátum de egyébként szuper- nevetett Elly.
-Jó hát vannak gondok- nevetek én is. Egészen addig nevetünk még mind a négyünk ki nem fulladt.
-Én annyira szeretlek titeket- mondtam.
-Hidd el én is- ölelt át Molly.
-Ki ne hagyjatok minket- felelte Elly.
-Sose tennénk ilyet- nevetünk. Majd négyen egymás hegyén hátán osszebujtunk.
-Ki horkol?- kérdezte Molly.
-Én nem- válaszoltam. Elly is megrázta a fejét. Mindhármunk tekintete az alvó Alicere szegeződött. Majd egyszerre tört ki belőlünk a hiszterikus nevetés. Amire persze a kedvenc barna hajú barátnőm rögtön felébredt.
-Én nem aludtam- szólalt meg rögtön.
-Persze- nevetek.
-Jó egy kicsit aludtam de csak mert nincs jobb mint egy ölelésbe belealudni- mentegetőzött.

Még több dumcsizás és hangos nevetés után, egymás ágyán táncoltunk. Vagy legalábbis valami hasonlót próbáltunk tenni.
-Titeket is mélyen elszomorít, hogy üres az üvegünk- kérdezem.
-Még szép- mondta Alice. Majd a tároló dobozában kezdett el kutatni.- Még jó hogy ilyen eszes boszorkánnyal  laktok.
Felmutatott egy bontatlan lángnyelvű wiskeyt.
-Hogy én mennyire szeretlek- ugrott a nyakába Molly.
-Csak úgy mint én- csatlakozott Elly.
-Te vagy a kedvenc kis boszim- nyomtam egy puszit az arcára.
-Nem is tudom mi lenne nélkületek velem.
-Ha nem értem amit mondott akkor melyikünknek kéne kimaradni a kövi körből?- kérdezte Molly.
-Senki nem marad ki. Addig iszunk ameddig felismerjük egymást- jelenti ki Elly
-Akkor én mondanék egy tosztot- álltam fel az ágyra ami a szokottnál is jobban mozgott.- Igyunk arra, hogy szeretlek titeket és ti vagytok a lelki társaim. És senki nem változik meg egy buta varázsló fiú kedvéért.
-Legyen így- koccintott velem Alice. Majd az ikrek is.
- Ti is hallottátok a kopogást?- kérdezem.
-Szerintem csak képzelődsz- válaszolta Molly.
-Én azért meg nézem- álltam fel. Egy kis megingás után képes voltam eljutni az ajtóig. Amit ki is nyitottam.
-Ó te jó isten- jött ki az első reakció a számom. Mivel matt részeg lettem csodálom, hogy csak ennyi szaladt ki a számon.
-Mondhattad volna azt is, hogy hello- válaszolta a hófehér hajú hercegem az ajtóba.

Hát először is sziasztok!
Tudom hogy idők kezdete óta nem volt rész, amit rettenetesen sajnálok. Egyszerűen csak amikor elkezdtem csinálni ezt a történetet hatalmas fan voltam. És ez már elmúlt még mindig szeretem a Harry Potttert de már nincs annyi ötletem, mert nem ezen gondolkozom éjjel-nappal. Ezzel szemben viszont nem akartam annyiban hagyni az egész sztorit mert rengeteg pozitív visszajelzést kaptam tőletek. Amit szeretnék megköszöni. Igazából csak ezek miatt írtam meg ezt a részt.

Szeretném rendesen befejezni ezt a történetet. Ez azt jelenti hogy 1 vagy 2 rész lesz plusz az epilogus. Nem tudom hogy mikor lesz megint rész de minél hamarabb szeretném megírni.