Rose Granger-Weasley

5.

A nap kellemes melegségére keltem. Scorpius válla volt a párnam. Ő is ébredezett.
-Jó reggelt- motyogott valami ehez hasonlót.
-Már reggel van? Hány óra lehet?
-Talán negyed hat- mondta meg mindig komásan.
-Scorp vissza kéne mennünk- néztem rá nagy szemekkel.
-Igazad van. Gyere induljunk- támaszkodott fel. Én is követtem a példáját.
Már az ágyamnál voltam, mikor Alice megszólított.
-Végre meg vagy! Tudod, hogy aggódtam érted?- vetette nekem minden idegét.
-Én is mondhattam volna ugyanezt mikor este belibbentél- valaszoltam csípőből. Néha nem értem Alicet.- Lehetne, hogy később beszéljük ezt meg?
-Mardekár? Nem tudtam, hogy az a te házad. Azt hittem mindketten griffendélesek vagyunk.
-Kölcsön kaptam Scorptol- el is felejtettem, hogy rajtam maradt. Olyan kényelmes, ráadásul Scorpius tipikus illatát hordozza.
-Szóval ti összejötettetek?
-Nem szó sincs erről. Csak barátok vagyunk- még ha én többet érzek akkor is.-Odaadta nekem a pulcsijat mert fáztam. Semmi több.
-Biztos?
-Igen. Na de mesélj veled mi van? Miért jöttél ilyen későn?
-A könyvtárban voltam Ellievel. Tanultunk meg minden- kamuzta.
-Figyu Al imádlak meg minden de én még vissza alszom- mondtam, miközben akkorát ásitottam mint a föld.
-Okes Rose, én sétálok egyet reggeli előtt, de majd találkozunk- dobott felém egy puszit, majd elindult. Sajnos a tervem, miszerint alszok még egy kicsit, összeomlott. Muszáj voltam követni Alicet. Gyorsan ki kerestem egy egyszerű nadrágot, de Scorp pulcsija még mindig rajtam volt.
Egy gond volt, mire elértem Alicenak nyoma veszett. Arra gondolotam vissza viszem a pulcsit a gazdájának, de annyira megkedveltem az illatát, hogy úgy voltam vele, hogy ezt most kihagyom. Vissza érve ledobtam a nacim, és vissza vettem a kényelmes sortomat. Levettem a pulcsit, és azt ölelve aludtam el.

Mikor felkeltem már senki sem volt a szobába. Raneztem az órára, úgy voltam vele bőven ráérek. Szépen, kényelmesen kerestem egy fekete szoknyát, és egy harisnyát. Egy kényelmes croptopot felkaptam majd ezekre rávettem a talárt. Egy kis sminket tettem fel. Átfésültem a vörös hajamat, és egy laza kontyba tűztem. Megnéztem magamat a tükörbe. Szerintem egész jól festettem a tukorbe. Felkaptam a kedvenc fekete Vans cipőmet, és elindultam reggelizni.
Az asztalunknál nem voltak sokan. Gyors pillantást vetettem a Mardekár asztalához. Sajnos nem lattam se Alt, se Scorpot.
Enni kezdtem. Annyira belemerültem az étkezésbe, hogy észre se vettem, hogy Molly és Elly ült le velem szemben.
-Jó reggelt- köszöntek egyszerre.
-Nektek is- próbáltam fáradt fejemre mosolyt erőltetni. Több kevesebb sikerel. Én újra belemélyedtem a kajába. Molly pedig a kvidicsről kezdett beszélni. A legtöbb reggelünk így telik, csak annyi különbség van hogy általában Alice is itt van velünk.
Miután megettem a szokott módon elindultam a tankonyveimért. A nagyterem ajtajában Lolával futottam össze. Őszintén hozza volt legkevésbé kedvem.
-Szia Rose!- köszönt kedvesen. -Kerdezhetek valamit?
-Szia Lola. Persze nyugodtan.
-Meg mondjam Jamesnek a sejtésemet? Mármint ha tényleg igaz akkor jogom van tudni róla, de nyilván nem fog elém állni is bevallani hogy megcsal. De ha nem igaz az meg olyan gáz. Nem akarok a féltékeny barátnő lenni. És úgy kivagyok. Napok óta nem lattam. Egyszerűen nagyon rossz. És nem akarok ilyen kapcsolatot. Mármint nem is találkozunk. Olyan mintha csak haverok lennénk.
-Lola. El kell valamit mondanom. De jobb lenne ha ezt nem itt beszélnénk meg.
-Ne Rose. Nem akarok várni. Mond el most. Kérlek szépen.
-Oke. Tegnap a könyvtárban voltunk Scorpiussal. És láttuk James másik lánnyal csókolozni- ahogy kimondtam, rögtön megbántam. Utalok úgy megbántani embereket, hogy igazából nem én bántom meg őket, hanem az amit mondok.
Lola köpni nyelni nem tudott. A szeméből könnyek kezdtek folyni. Közelebb léptem és átöleltem.
-Ki volt az?- nyögte ki két szipogás között.
-Fogalmam sincs. Csak annyit tudok, hogy barna haja van és Griffendéles. Úgy sajnálom- mondtam.
-Nem a te hibád.
-Szakitasz vele?
Erre már nem válaszolt hanem bólogatott. A lépcsőn James jött le az öccsével és Scorpiussal. Amint Lola meglátta őt letörölte a könnyeit. Odasétált hozza és lekevert neki egyet.
-Szemét vagy James- mondta neki, majd szaladva elment a lépcsőn. James még sokkolodva állt a lépcsőn. Mellette Albust szintén sokkolta a helyzet. Scorpius pedig  csak állt és próbálta felfogni, hogy mi történt. Én pedig meg mindig ott álltam ahol Lola hagyott.
A lépcsőn Alice sétált le. Mikor meglátta mind a négyünk lesokkolt arcát, és James arcán a piros tenyér nyomott, rendesen próbálta feldolgozni hogy ez itt mi lehet. Bár az arcából ítélve nem sok mindenre jöhetett ra. Végül ő volt az aki megszólalt:
-Itt meg mi történt?
-Hat Lola rájött hogy James megcsalja őt és kiakadt. Megpofozta Jamest, majd elment. És mi azóta itt állunk, és próbáljuk feldolgozni az eseményeket.
-James jól vagy?- ölelte át. Majd még mindig átkarolva őt, megvizslatta a piros területet.
-James te tényleg megcsaltad Lolát?- kerdezte Albus.
-Igen. De ne ítéljetek el. Hirtelen fellángolás volt. Én Lolával akartam maradni.
-Hirtelen fellángolás voltam? Ennyi?- mondta Alice. -Azt hittem többet jelentek!
-Várjunk James te Aliceszal csaltad meg Lolát?-akadt ki Albus.-Elmondtam nyáron hogy tetszik. Meg bíztam benned. De te megint csak önző módon magadra gondoltál. Meg se fordult a fejedben, hogy hány embert bántasz meg?
-Albus neked tényleg bejövök?- lepődött meg Alice.
-Csak tetszettél. Azokat a lányokat kedvelem akik nem jönnek össze más lányok barátjával.
-Rose, mond meg mit csináljak hogy vissza szerezzem?
-Vissza akarod szerezni azok után, hogy ilyen csúnyán megpofozott?- kerdezte Alice.
-Mindenki álljon le. Elég legyen! Mindenki fel a mi szobankba. Ezt ott fogjuk megbeszélni. Nem itt mindenki előtt- próbáltam higgadt maradni. Hamar Scorpiuson kívül mindenkit kivert az ideg. Sietve mentünk a szobank felé. Addig senki sem mert megszólalni.
Beérve a szobába kitört újra a balhé. James Albussal ordítozott hogy nem az ő hibája, hogy Alice bele szerelmes, Alice Jamessel hogy mi az hogy ő csak egy fellángolás volt, Albus pedig felváltva mondta a magáért, hol az egyiknek hol a másiknak. Én pedig mind a hármojukkal, hogy miért nem lehet kulturáltan megbeszélni. Egyedül Scorpius volt nyugton.
Végül az én hangom bírta a legtovább. Így mostmár kellemes hangvételű beszélgetést is el tudtunk kezdeni.
-James miért csaltad meg Lolát?- kerdezte Scorpius.
-Nem is tudom. Annyira elegem lett az egészből. És Aliceszal minden tok laza volt- Alice már készült volna megszólalni de azzonal lecsittegtem.
-És bocsánatot akarsz kérni az öcsédtől?- kerdeztem.
-Nem, mert nem az ő tulajdona Alice. Semmi köze hozzá. Ha Alice a barátnője lenne és úgy történt volna, akkor bocsánatot kérnek de így nem.
-Elmondhatatlanul bunkó szemétláda vagy- szólt közbe Albus.
-Te meg egy senki vagy. Öt éve itt vagy és meg mindig csak egy barátod van aki nem rokon.
-De legalább igaz az a barátom. Nem is kene több tíz olyan barát akire nem számíthatok.
-Én bármelyikőjükre számíthatok. De azért ne legyél eltelve a barátodra, nyilvánvaló hogy csak Rose miatt van veled.
-Állj le James, Albus a legjobb barátom, és nem Rosie miatt hanem mert, ő, ő- mondta Scorpius.
-Ne szólj bele Malfoy! Nem a te ügyed- szólt vissza James.
-James komolyan állj le. Scorp nem tett semmit- léptem be a vitába én is.
-Jaj Rose te csak ne prédikálj itt senkinek. Csak te mondhattad Lolának hogy megcsalom. Áruló vagy- válaszolta üvöltve James.
-Igen én mondtam, de nem azért mert én annyira el akartalak árulni. Hanem azért mert az őrületbe kergetted azt a lányt, avval, hogy észre se vetted, hogy a világon van! James én nem akartam rosszat. Értsd meg. Én csak nem akartam, hogy Lola ne tudja meg- már javában folytak a könnyeim. Ha tudom, hogy ez lesz akkor nem is mondom el Lolának, de az meg annyira nem lett volna fer vele.
-James ne Roset hibaztasd azért mert, te egy szemétláda vagy- védett meg Albus.
-Rose árult el engem, nem én őt. Én ilyet sose tettem volna. Mert azt hittem nem csak rokonok vagyunk, hanem barátok is. És a barátok nem árulják el egymást. Legalábbis én így tudom. De szóljatok ha már máshogy van- és ez volt a végszója. Kiviharzott. Alice rám nézett majd így szólt:
-Megnyugtatom aztán jövök.
És csak hárman maradtunk.