Rose Granger-Weasley

10.

A bál estéje. Egyáltalán nem vártam. Robbal nagyon sokat beszélgettünk, egy szót sem szoltam neki, hogy mi van Scorpiussal. De minden témában jeleskedett. Jó volt vele lenni. Minden helyzetbe féltem amikor találkoztam Scorpiussal. Utaltam ahogy a szemében harag volt amikor rám nézett.

Egy gyönyörű ruha volt rajtam. A felső része egy fekete pánt nélküli felső rajta pedig fekete csipkével. A szoknya része egy fehér alapon fekete csipkés hosszú, szinte abroncsosnak mondható szoknya volt. A hajam kivételesen a természetes hullámaimat viselték, elölről pedig két nagyobb tincset hatra fogtam. A sminkem tökéletes volt. Az eddigi legjobb munkám. Tökéletesen szimmetrikus szemöldök, tégla vörös és barna szín keveredett a szemhejamon. A pilláim hosszabak voltak a szokottnál és tömörebb is a műszempillának köszönhetően. Az ajkamon pedig egy vörös rúzs csillogott. A kinézetemet kiegészítette egy fekete magassarkú. Belenézve a tükörbe egyáltalán nem lattam azt az elveszett lányt aki az elmúlt heten voltam.
-Gyönyörű vagy- szólalt meg Albus. Már a sminkem elkészítése közben itt volt csak nem mert megszólalni.
-Köszönöm- mosolyogtam hálásan. Ez volt az utóbbi idők legőszintébb mosolya. Ebben a percbe meglátta Alicet. Egy egyszerű baba rózsaszín ruhát viselt, a száján hozza illő szájfény, és egy csodás fekete magassarkú. Barna haja egy egyszerű de nagyszerű kontyba volt. Albusnak elakadt a szava.
-Jól nézel ki- néztem rá elismerően.
-Pont úgy mint te- nevetett.- Hol talalkoztok Robbal?
-A festmény előtt. Már biztos ott van.
-Akkor jösz?- kerdezte Albus.
-Még egy utolsót igazatok magamon, de ti menjetek- hazudtam. Egy mély levegőt akartam még venni. Belenéztem a tükörbe , és megfogadtam hogy nem figyelek Scorpius Malfoyra. Végig simitottam a a ruhám, és egy magabiztos mosollyal léptem ki a szobábkból. A festmenynél Rob állt. Egy elegáns dísz talár volt rajta. Eszméletlen jól állt neki.
-Hűha- döbbent le. -Gyönyörű vagy.
-Te is jól festesz- nevettem. -Indulhatunk?
-Persze- megfogta a kezem és közösen másztunk ki a festményen. Hamar a nagy terem elé értünk. Nem voltak sokan páran táncoltak, voltak akik ettek, és voltak akik egy nagy társaságba beszélgettek. Megpillantottam, ahogy Alice, Albus, Molly, Fred, Elly és Adam beszélgetnek. Robbal elindultunk feléjük. És ekkor rossz irányba fordultam. Az ajtó fele néztem és megláttam ahogy belép Polly és Scorpius. Pollyn egy sötét zöld ruha volt. Szellő fazonu és csillogó. Szemhejja zöldre volt festve. A száján pedig egy ezüstös rúzs volt. Mellette Scorpiuson úgy állt a dísz talár mintha rá öntöttek volna. Tökéletes párt alkottak. Lattam ahogy Scorpius elgondolkodik. Megindultak a mi társaságunk felé. Scorpius mélyen a szemembe nézett majd köszönt.
-Sziasztok!
-Nem kértek valamit inni Robbal szívesen elmegyünk és hozunk mindenkinek- mondtam. Félő volt hogy elsírom magam, úgyhogy nem kockáztathattam.
-Hagyd Rosie- szólt Scorpius.- Pollyval csak köszönni akartunk- azzal megfogta barátnője kezét és elindultak a táncoló tömegbe. Akik nem ismertek a helyzetünket azok értetlenül nézték rám. Ilyen volt Fred, Adam és Rob. A többiek csak nem tudtak mit kezdeni a helyzettel.
-Nem akartok táncolni?- próbáltam oltani a kínos csendet. Elosszor Adam lépett. Megfogta Elly derekát és óvatosan a tánctér felé húzta. Őket az Albus és Alice páros követte, majd Fred és Molly is csatlakozott hozzájuk. Félőn Robra pillantottam. Nem tudtam semmit kiolvasni a tekintetéből. Megfogta a kezem és mi is a tömegbe vonultunk.
-Mi volt ez?- kerdezte miközben szorosan, szinte ölelkezve tancoltunk.
-Van egy kis balhénk Scorpiussal. De semmi több.
-Biztos? Mert ha igen nem akarok zsákutcába futni. Nekem bejösz. Nagyon megkedveltelek.
-Én is kedvelek- bár nem úgy mint Scorpiust. Tettem hozzá magamban. Az igazság az, hogy nagyon jó Robbal lenni, de nem tudom kiverni a fejemből a Malfoy fiút. -Rob most el kell mennem!
-Miért? Valami rosszat mondtam?- kerdezte.
-Nem dehogyis valamin gondolkodnom kell. De egy óra múlva találkozzunk a nagy terem ajtajában. Okes?
-Persze- szegényt nagyon ledöbbentettem. Szinte futottam a Bagoly házhoz. Muszáj volt meg tudnom, hogy el tudom-e felejteni Scorpius Malfoyt.
Oda érve oda ültem ahol a legutóbb ültünk. Felnéztem a csillagokra, majd a nyakamban logó medálra tévedt a kezem. Levettem. Utoljára megnéztem az ajándékom majd a földre raktam. Elővettem a varázspálcámat majd vettem egy mély levegőt.
-Reducto- mondtam ki a varázs igét. A medál hátrébb repült de nem történt vele semmi.
-Descendo- üvöltöttem egy másik igét. A nyaklánc erre sem pusztult el.
-Miért nem törsz össze? Miért kínzol? Hallod?- beszéltem egy nyakláncal. Próbáltam visszatartani a könnyeket, de mikor rájöttem, hogy üvöltözni kezdtem egy darab ékszerrel , nem bírtam tovább tartani.
-Miért vagy még vele?- hallottam egy mély fiú hangot. Gyorsan elbujtam. Nem akartam hogy lásson bárki is.
-Mert imádom a csókjait- hallottam meg egy másik hangot. Bár ez sokkal ismerősebb volt mint az előző.
-Az enyemnél jobban?- kerdezte a fiú játékosan. A lány kuncogott egyet majd így szólt:
-Te ezerszer jobban csókolsz mint Scorpius. De senki sem tudhatja meg hogy egy ötödéves mugli ivadékkal járok.
-Te sem vagy aranyvérű, akkor mit problémázol azon, hogy muglik a szüleid.
-Nem akarok erről vitát nyitni. Senki sem tudhatja meg, hogy veled járok- a lány aki Polly erőszakos volt. Nagyon nagy önuralom kellett ahoz hogy ne küldjek rá egy szuper kis átkot.
-Ezek szerint életed végéig avval a szerencsétlen Malfoyjal fogsz járni. Én meg majd a háttérben legyek megelégedve avval, hogy kettesben nevezhetlek a barátnőmnek. Polly én nem akarok örökre a titkod maradni.
-Figyelj rám Nathaniel. Nem leszek életem végéig avval a hulye Malfoyjal. Csak azért vagyon vele mert istenien csókol, és ha előtte csinálnánk a csókcsatáinkat akkor se venné észre. Totál bamba az a gyerek- Polly eközben simogatta a nyakát. -Nem érdekel Malfoy. Engem csak a te csókjaid hoznak lázba. Az övé sehol sincsenek a tiédhez- innentől kezdve nem igazán hallottam semmit mert ha jól lattam Polly a fiú füléhez hajolt és ott folytatta tovább fontos mondnivaloját. Reménykedtem hogy nem maradnak sokáig. Szerencsém volt mert Polly elkezdett fázni, így elindultak. Utánuk én is el tudtam indulni. Azzonal a nagy terem bejáratához siettem. Nagyon nagy késésbe voltam. Egy tíz perce már ott kellene lennem.
-Rob! Bocsánat, hogy késtem.
-Semmi baj Rose. Viszont kérdeznem kell valamit.
-Persze bármit- fel voltam készülve a kérdésre. A válaszomról viszont meg fogalmam sem volt.
-Leszel a barátnőm?
Egy mely levegőt vettem nem tudtam mit fog mondani a szám, de tudtam, hogy helyesen fogok válaszolni. Mélyen belenéztem Rob szemébe és így szoltam: