Rose Granger-Weasley

12.

A karácsony jól telt. Mint minden évben, az Óduba gyulemlettunk. Ott volt mindenki. Harry bácsi, Ginny néni, George ( utalja ha bácsizzák), a felesége Angelina, Fred és Roxanne, Bill bácsi, Fleur, Victoire, Teddy, Dominique, Louis, Percy bácsi és Charlie bácsi nem tudott jönni, de a Potter gyerekek itt voltak. Mint mindig éjszakára senki sem marad. Nem igen férnénk a takaros, de viszonylag kicsi házba.
Mint mindig miután fel keltünk kibontottunk az ajándékokat. Rengeteg mindent kaptam. Apuektol több könyvet is kaptam de sajnos egyik sem szólt bűvös tárgyakról. Igazából megkérdezhetném Scorpiust, de akkor tudná, hogy elakartam pusztítani. Egyébként a vonaton történtek óta nem igazán érintettünk olyan témákat, mint hogy mi van velünk, vagy mi lesz velunk. Néha csak úgy beszélgetünk. Persze baglyokon keresztül. Mesél hogy mi van a családjával én is mesélek neki.

Mielőtt visszamentem volna a Roxfortba elmentem anyuval a munkahelyére. Ő úgy gondolta csak érdekel engem a munkája, de valójában a könyv gyűjteményéből akartam olvasni. Persze szeretek vele lenni, de inkább auror lennék. Nem hiszem hogy tudnék csak egy székből irányítani egy hatalmas területet.
Épp az irodájában kerestem a számomra legmegfelelőbb könyvet, mikor Harry bácsi lépett be.
-Szia Rose.
-Harry bácsi, mily meglepő hogy találkozunk- nevettem.
-Mi újság van veled?- kérdezi átlagosan.
-Egy érdekes olvasni valót keresek.
-Látom ebben édesanyádra ütöttél- felnevetett. -Legalább nem mondja mindenki azt amikor meglát, hogy a szemed az édesanyádé.
-Nekem csak azt mondják hogy Weasley-mosolygok. -Egyébként anyut keresed?
-Igen. Csak pár információ kell az egyik emberről aki után kutatunk.
-Az király. Egyébként lement mert a Reggeli próféta interjút akart vele.
-Akkor majd utána megkeresem. Szia Rose!
-Szia Harry bácsi!
Meg kutakodtam egy kicsit, de sikerült megtalálnom a könyvet amit kerestem. Épp átnyálaztam az oldalakat, mikor megláttam a medálomat. Kezdtem bele mélyedni, mikor három jól hallható kopogas után bejött édesapám testvére, Ginny néni.
-Szia Rose. Anyukad?
-Még interjút ad- felelem szinte fel sem nézve. Enyhén szólva megdöbbentett az a két mondat amit eddig elolvastam.
-Mit olvasol?- ül közelebb. Hm, észre se vettem hogy leült.
-Egy bűvös tárgyakról szóló könyvet.
-Nem egy ilyen medál lógott a nyakadba karácsonykor?- kerdezte.
-Igazából de- mondom. Igazából nem gondoltam hogy elmondjam valakinek.
-Rose nem akarlak kötelezni hogy elmond, de nyugodtan elmondhatod. Nem fogom senkinek sem elmondani.
-Megigered?- kérdeztem félénken. Szükségem volt egy érett véleményre. Anyut nem akartam belevonni, így is van elég problémája. Apu nem hiszem hogy megértené. Harry bácsival meg kicsit fura lenne ilyenekről beszélni.
-Meg.
-Tudod ki Scorpius Malfoy?
-Igen.
-Elképzelhető hogy kicsit beleestem. Aztán nyáron kaptam egy medált tőle szulinapomra. Ezt- mutattam rá a képre. -És az idei tanév nem igazán alakult úgy ahogy akartam. Scorpius összejött Pollyval, és mérges lettem rá. De mennyire. Én kerültem őt mert utaltam hogy Pollyval van. Ő meg csak nem kereste a társaságomat. És Albus segíteni akart ezért megszervezett egy találkát. Ahol kicsit elfajultak a dolgok. Én azt mondtam neki hogy szakítsunk meg minden kapcsolatot ami köztünk valaha is volt. Ő meg fel kapta a vizet. És nem beszéltünk. Elég sokáig. Aztán volt a bál. Rob, James egyik barátja elhivott és jól éreztem magam vele. De úgy döntöttem lezárom a dolgokat. Nem akartam semmit érezni Scorpius iránt. Nálam volt egy pulcsija, és a karácsonyi ajándéka, meg persze a medál. Felmentem a bagoly házhoz hogy tönkre tegyem a medált. Nagyon erős igéket használtam, de semmi. Nem ment tönkre még csak meg se karcolodott. Ezek után lattam ahogy Polly megcsalja Scorpiust. Es ekkor döntöttem úgy, hogy mindenre fényt derítek. Scorpius cuccait Albus segítségével leraktam az ágyára. És kutakodni kezdtem a medál után. De semmit nem találtam. Mostanáig.
-Úgy érzem valamit kihagytál a történetből- felelt mosolyogva.
-Jól érzed. A vonaton veszekedtem Scorpiussal. Bevallotta, hogy szeret, én is elmondtam neki. Mindezt üvöltve. Majd csókoloztunk.
-Nem volt valami unalmas féléved- ejt meg egy mosolyt.- Miért nem kérdezed meg Scorpiust?
-Mert most minden olyan jó. Beszélgetünk, de csak úgy magunkról. Nem beszélünk hogy mi lesz holnap, vagy holnap után. Vagy hogy mi volt a múltba.  Csak beszélgetünk. Ez egy komoly téma. Félek, hogy mindent elrontana. És félek hogy mit szólna ahoz, hogy elakartam pusztítani a medált.
-Jogos a félelmed de nézd meg mi lett belőle. Veszekedtetek, balhéztatok pedig lehetet volna egy tok jó Roxforti évetek együtt. Mint egy pár.
-Te jó isten. Ginny. Én járok Robbal- néztem fel rá kétségbeesetten
-Nyugodj meg. Ne ess kétségbe. Gondold végig mit akarsz és kitől? És holnap mond meg nekik. Valószínűleg Scorpius sem mondta el Pollynak. Szóval ne aggódj. És ha Robbot választanád, akkor ha igazán szeret meg fogja érteni.
-Köszönöm Ginny.
-Mindent megköszöntél avval hogy nem néniztél le- nevett fel. Majd insta megszólal.- Szerinted anyukádnak meddig tart még az a beszélgetés? Már éhen haltam.
-Már semeddig- jelen meg az ajtóba anyu.
-Hermione Granger te aztán tudsz időzíteni- öleli át Ginny az említett személyt.
-Miről szólt a csevely?- kérdezi anyu. Mielőtt valaszolhatnék Ginny megszólal.
-A suliról. Nem is meséltem hogy Albusnak van barátnője.
-Merlinre! Ki az?
-Alice Longbottom- mondja dicsekvően Ginny.
-Neville vajon tudja?- morfondírozik el anyu.
-Szerintem fel tűnt neki hogy elég sok időt töltenek együtt- szoltam bele a beszélgetésbe nevetve.
Hárman mentünk ebédelni. Jókat beszélgettünk és végülis úgy döntöttem hogy hazafele elmesélem anyunak is a történteket. Nem akartam, hogy Ginny titkolozzon előtte. Meg persze anyu tejesen máshogy látja a világot.