Rose Granger-Weasley

15.

Az este izgalom mentes volt, kivételesen egész korán elaludtam. Scorpiussal nem maradtunk ki sokáig, mert kiderült, hogy ő nem csinálta meg a háziját.

Reggel mosolyogva keltem. A tudat, hogy Scorpius ott fog rám várni ahol tegnap, megoritett. Azt hiszem menthetetlenül oda vagyok ezért a srácért. Alice nem sokkal utánam ébredt. És pont mint tegnap reggel együtt indultunk.
Ki léptünk a festmenyből, de a kettő fiú helyett csak egy várt ránk.
-Jó reggelt- köszönt két ásitás között a barátom. Alice értetlenül állt a helyzethez, ahogy én is.
-Hol van Al?- kerdeztem meg. Scorpius arcán látszott, ahogy észbe kapott.
-Bocsi esküszöm szólni akartam, de a hulye bájitaltan házi miatt tok fáradt vagyok- meselte.- Albus elaludt és mondta, inkább menjünk kajálni. Bár azt hiszem jobban örülne ha valaki- nézett Alicera.- Meglépné őt avval, hogy ott várja azt a hülye fejét.
-Koszi a tippet- mosolygott a barátnőm. Avval el is indult a Mardekár ház szobai felé. Mi meg kettesben maradtunk Scorppal.
-Szép jó reggelt Mr. Malfoy- öleltem át nevetve.
-Önnek is Mrs. Malfoy- mondta és egy gyors csókot nyomott ajkaimra. Együtt indultunk le a nagy teremhez. Az út közben tökéletes vonásait méregettem. Sose értettem hogy, hogy lehet valaki ilyen helyes és okos egyszerre.
A terem előtt megállt és a szemembe nézett.
-Van kedved a Mardekár ház asztalánál reggelizni?
-Hát kedvem az lenne, de nem hinnem, hogy bárki is örülne a társaságomnak.
-Úgy utálom, hogy ennyire ellentétesek a házaink- mondta letörve. Egy puszit nyomtam a szájára és így szoltam:
-Hát még én. De ez nem akadályozhat meg minket- végig simitottam a kezem a puha arcán. Szomorúan elmosolyodott, majd megfogta a kezem és apró puszit nyomott rá. Együtt léptünk be a terembe. És valamiért mindenki tekintete minket vizslatott. Utaltam, hogy ennyire érdekel mindenkit a kapcsolatunk. Nem értem miért olyan érdekes a mi helyzetünk.
- Sziasztok köszöntem az asztalnál ülő barátaimnak. Elly és Molly egyszerre köszönt vissza. Nem tudom, hogy ez egy iker szokás-e, de nem tudnék megmondani egy olyan esetet sem hogy nem egyszerre köszöntek volna. Anyu azt mondta hogy George bácsi és Fred bácsi is ilyen volt.
-Szia Rose- köszönt James is. Meg mondom őszintén, hogy örülök, hogy nem volt vele Rob.
-Mi újság van veletek?- kérdeztem. Vettem egy kevés ételt a tányéromra. James mosolyogva mesélte, hogy mennyire várja a holnapi kvidics meccset. Egyébként én is várom, a hugrabug igen erős ellenfélnek bizonyul, úgyhogy biztos érdekes lesz a mérkőzés. A pirítósomat rágcsálva figyeltem ahogy James gesztikulál. Ezt a folyamatott egy egészen közeli szempár szakította meg.
-Rose, tudnánk beszélni?- kerdezte Polly. Őszintén meglepett ez a kérdés. Mármint Pollyval sosem voltunk öri barik, ahogy ősellenségek sem. Csak szimplán nem kedveltük egymást. És ez mindig is így volt. Már az elején tiszta volt mindkettőnk számára.
-Ö, persze most?
-Hát jó lenne.
- Oke- haraptam egy utolsót a piritosomba. - Kint jó?
- Megehetted volna- felelte. - Egyébként tökéletes.
Kierve Polly nem habozott.
-Tudomasomra jutott, hogy tudsz a kapcsolatomrol Natahniellel. És arra szeretnélek kerni, hogy ne mond el senkinek. Tudom hogy nem vagyunk nagy barinők, meg minden de én őszintén kedvelem Natetet.
-Tőlem senki nem fogja megtudni, de miért titkolod?
-Scorpius azt mondta hogy hallottál minket. Tudod a bál estéjén. Tudod mennyi rossz máju megjegyzést kapnék?
-Nem hiszem hogy itt sok mindenkit érdekel, hogy Nathaniel milyen vérű.
-Lehet, hogy itt nem sok mindenkit érdekelne, de ha az anyám meg tudja megöl.
-Még én sem mondtam meg az apámnak, hogy Scorppal járok. Kinyírna érte. De szerintem Nathaniel igazán boldog lenne ha mindenki előtt egy pár lennétek.
-Koszi Rose, lehet hogy megfogadom a tanácsodat.
-Várj Polly! Miért most kerestél meg?
-Mert nem akartam tegnap éjjel át lógni a Griffendél toronyba.
-Te csak tegnap tudtad meg?
-Igen, Scorpiusnak kellett egy kis segítség bájitaltanból, bár szerintem hozza sem kezdett, aztán meg beszélgetünk, hogy miért is nem volt közös jövőnk. De végül csak arra jutottunk, hogy egyikünk sem volt szerelmes a másikba. Elképesztő ahogy rólad beszél. A hangja tele volt szeretettel. Na de én megyek Rose, tényleg koszi mindent- mondta és lelépett. Nem értem miért rázza le valaki a barátnőjét, aki felajánlotta neki, hogy segít, azért hogy a volt barátnőjét kérje meg, hogy segítsen neki.
- Szia- ölel meg Scorpius. - Miről beszéltetek Pollyval?
-Csak a kapcsolatokról- feleltem tétován. Közösen elindultunk a bájitaltan teremhez. Nem szoltam egy szót sem, csak hallgattam ahogy magyaráz. A teremhez érve így szoltam:
-Átnézhetem a dogád?- bólintott majd táskájából előhúzta a dolgozatot.
Át olvastam az egészet. És tényleg jó volt.
-Ez eszméletlen! Ez tök egyedül írtad?- Scorpius mosolyra húzza a száját. Én pedig reménykedem, hogy azt válaszolja nem.
-Igen- mondta büszkén. A számról az eddig sem túl őszinte mosoly teljes mértékben eltűnt.
-Polly sem segített, vagy vele csak beszélgettél?- kerdeztem gúnyosan. Scorpius arcán meglepődötséget véltem föl fedezni. - Miért nem mondtad? Direkt adtam rá esélyt, hogy megmond.
-Én csak nem akartam, hogy fölöslegesen féltékenykedj.
-Scorpius szerinted azért vagyok rád mérges mert beszéltél Pollyval?
-Igen. Csak nem értem miért zavar? Hogy miért gondolod azt hogy magyarázattal tartozom.
-Ennyire ismersz? Egyáltalán nem érdekel, hogy beszéltél Pollyval. Az zavar hogy nem mondtad el. Hogy hazudtál.
-Ha teged őszintén nem érdekelne az, hogy Pollyval beszélgetek, akkor nem lennél kiakadva- mondta mindentudóan.
-Te tényleg nem érted, hogy nem az zavar, hogy Pollyval beszéltél? Az zavar, hogy nem mondtad el. Olyan nehéz lett volna azt mondani Polly is segített. Bár nem értem miért nem volt jó az én segítségem- utaltam hogy megint veszekszunk, és hogy egy csomoan hallgatnak minket, de annyira fel húzott a történet.
-Most miért baj, hogy nem fogadtam el a segítségedet. Azt hittem menni fog. De nem ment. És Rosie mond meg őszintén nem akadtál volna ki? Pont mint most.
-Nem annyira akadtam volna ki. Normális hangvételben megtudtuk volna beszélni, és nem lenne ekkora tömegűnk.
-Hagyjuk már Rosie, ugyan ilyen dühös lennél.
-Neked támadtam, mikor megtudtam? Nem. Adtam esélyt, hogy elmond? Igen. Akkor szerinted ugyan így reagáltam volna, hogyha őszintén megmondod? Mert szerintem nem. De nyugodtan mondd meg ha tévedek.
-Tévedsz Rose- már nem hívott Rosienak. Utaltam a szájából a rendes nevemet. -De te úgy gondolod, hogy csak neked lehet igazad.
-Tényleg Scorpius? Nem én vagyok aki próbálja bizonyítani, hogy nem ismerem elég jól saját magamat.
-Nem azt mondtam, hogy nem ismered elég jól magadat. Azt mondtam, hogy kiakadnál ahogy én is kiakadnék, és szinte mindenki. De te nem érted meg, hogy én azt próbáltam elkerülni, hogy megint veszekedjunk.
-Talán őszintének kéne lenned és ekerulnénk.
-Nem hiszem el hogy te még mindig ezen lovagolsz. Nem hiszem hogy magyarázattal tartozom arról hogy mikor kivel találkozom.
-Egy kapcsolatban ezt szokás. Főleg amikor a volt barátnőddel találkozol. Te amúgy szoktál ilyen Scorpius exei gyűlést csinálni? Vagy csak Pollyva szoktál találkozni? Ha van ilyen gyűlés a következőre engem is meg kell hivnod- mondtam ki a végszót. Mindenki feszülten figyelte, hogy mit lép erre Scorpius. Mélyen a szemébe néztem. Hiába volt gombóc a torkomba, tudatni akartam vele, hogy komolyan gondoltam. Tekintete tele volt haraggal.
-Gyáva vagy Rose- mondta és elfordult. Ahogy én is. Csak hogy én le is léptem. El minnél messzebb a teremtől, Scorpiustól, és a kiváncsi tekintetektol. Csak egyedül akartam lenni. És gondolkodni, hogy mégis miért nem tudunk megmaradni egymás mellett. Hogy miért nem maradhatunk csak barátok. Utálom az érzéseimet. Hiába voltam én aki felhoztam a szakítást mégis csak ő mondta ki a végszót. Hogy gyáva vagyok. Mindegy, hogy igazat mondott vagy nem. De ez volt az utolsó szó.

Sziasztok!
Hétfőtől kezdve újra suli lesz. És én új iskolába fogok járni. És ráadásul gimi szóval fogalmam sincs, hogy mikor és mennyi idom lesz a sztorira. De nagyon remelem, hogy tudok valami rendszert vinni a történetben.
Kellemes iskola kezdést ( amennyire kellemes lehet).