Rose Granger-Weasley

22.

Scorpius otthona árasztotta magából a mély eleganciát. A család és a személyzet tagjai egytől egyig elegánsan voltak felöltözve. Így egy kicsit kínosan éreztem magam az egyszerű fekete farmer ruhámba és az alatta levő hófehér hosszú ujjú pólómba. Amit a már megszokott módon egy fehér térdzokni egészített ki. És persze az elmaradhatatlan fekete kapcsos magassarkú. Kicsit megnyugtató volt Scorp sem volt túl elegáns, egy sima fehér inget viselt, aminek az ujjai fel voltak tűrve, inge be volt turve egy világos barna nadrágba és mindezt egy fekete övvel egészítette ki.
-Rose- mondta Draco. -Hogy megy az iskola?
-Nem nehéz, de azért kell rendesen tanulni- valaszoltam.
-És melyik ház lakója vagy?- kerdezte.
-Griffendél uram- valaszoltam.
-Maradjon csak Draco- mondta mosolyogva.
-Köszönöm. Ha megjegyezhetem Scorp ugyanúgy mosolyog mint ön- meséltem el a megfigyelésemet.
-Astoria is mindig ezt mondja- nézett a feleségére.
-Mert ez az igazság- nyomott egy apró puszit férje arcára. Hihetetlen, hogy mennyire őszintén és szerelmesen nézték egymás szemébe. Annyi év után.
-Szóval Griffendél?- mondta Draco. Látszott rajta, hogy nincs ínyére, hogy nem mardekáros vagyok de ugyanakkor mindent megtett, hogy fia boldog legyen.
-Így van- valaszolta helyettem Scorp. -De szerencsére sok közös óránk van.
-Hát igen, a Roxfort sosem változik- mondta mosolyogva Darco.- Nekünk is sok óránk volt a griffendélesekkel.
-Astoria nem jösz?- nézett az idősebb Malfoy a konyha felé.
-Itt is vagyok- lépett be csillogó szemekkel Astoria. Gyönyörű fekete haja a vállat súrolta. Egy smaragdzöld ruha volt rajta. Egyszerre volt csodálatra méltó hölgy és gondoskodó anyuka is. -Mesélj magadról Rose! Mit szoktál csinálni a szabadidődbe?
-Általában Scorpiussal vagy a barátainkal vagyok. Közösen tanulunk vagy csak úgy ott vagyunk együtt és mindenki csinálja a dolgát.
-Együtt tanultok?- nézett ránk a zöld ruhás nő a világ leglágyabb mosolyával.
-Igen- mosolyodtam el. - Az idejét se tudom hogy mikor tanultam egyedül. De így sokkal jobb.
-Felettébb csöndes vagy Scorpius- tűnt fel édesapjának, hogy ma még nem igazán beszélt az ifjú fehér hajú Malfoy.
-Csak gondolkozok- vonta meg vállát majd tovább ette az elé rakott ételt.
-Ha hiszed ha nem egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt csöndbe a közös ebédeléseken- mondta nekem Draco.
-Imádom amikor csak úgy beszél- vallottam be.- Tök átlagos dolgokról, de ő minden érzelemmel beszél róluk. Őt hallgatni amikor beszél a legjobb dolog a földön.
-Ugyanezt szeretem Dracoba- nézett mosolyogva férjére Astoria.- Biztos valami Malfoy szokás.
-Lehet- valaszoltam nevetve.
Hiába mondta mindenki a Malfoy családról azt, hogy ridegek és nem fogadnak be senkit én még sem ilyennek láttam őket. Ott volt egy mosolygós szerettek teli édesanya, egy családszerető laza édesapa és egy számomra tökéletes fiú. Nekem ők egy igazi és boldog család a szememben. Akik mindent megtesznek, hogy a család minden tagja boldog legyen. Ők ember számba vettek nem úgy mint az apám Scorpot. Annyi mindenen fennakadhattak volna velem kapcsolatban, de ők nem tették. Ők vacsora után társosozni hívtak minket. Amibe mi a legnagyobb örömmel belementünk. Azt kell mondanom, hogy bármennyire is mindenki azt gondolta, hogy az én családom az igazi és boldog család, ez nem igaz. Mert ők ezerszer jobbak voltak családból mint mi valaha is.
-Nem alszol?-kérdezte fél álomban Scorp.
-Próbálkozom, de nehezen alszok új helyeken- suttogtam.
-Ameddig te nem alszol addig én se- mondta. A fejem a mellkasán pihent karjaval meg átölt. Hiába voltunk ketten az ágyon az ágy felét használtuk.
-Ilyen családot akarok mint a tied- motyogtam.
-Nincs olyan, hogy az enyém- válaszolta.- Ami az enyém az a tiéd is.
-Hogy lehet, hogy ennyire tökéletes vagy- gondolkodtam hangosan. -Egysszerűen képtelenség téged utálni.
-Van akinek sikerül- utalt az apámra.
-Ne beszéljünk róla.
-Rosie muszáj beszélnünk róla!
-Oké- ültem fel az ágyon.- Én szeretlek téged. Ő nem képes megérteni, hogy te nem az vagy akinek gondol. Te azt gondolod, hogyha megmutatod, hogy jó fiú vagy akkor majd megkedvel. Ő viszont soha nem fog megkedvelni. És arra fog engem kérni, hogy döntsem el, hogy az ő támogatása vagy a te szereted kell nekem. És mielőtt bármit is kérdeznél. Apa teli van haraggal és ezt csak anyu tudja megakadályozni de ha anyu sem tudja az már egy veszett ügy és ez az.
-Rosie én nem azt akarom, hogy kedveljen. Nem is várom el tőle. Én azt akarom, hogyha oda jutunk akkor áldását adja a házasságunkra.
-Scorp, nem fogja.
-De majd próbálkozom. Úgy ahogy csak lehet- nézett a jövő felé bizakodóan.
-Te mindennél jobban próbálkozni fogsz és ő nem fogja értékeni- mondtam.
-Elfelejtteted, hogy léteznek csodák- lehelt az ajkaimra édes csókot.
-Maradjunk annyiban, hogy legyen ez a jövő problémája.

Reggel a nap sárgás sugaraira keltem. Mellettem Scorpius szuszogott. A fejem még mindig a mellkasán volt. Csak hallgattam az egyenletes szívverését. Tudtam, hogy ébren vagyok de még is minden álomszerű volt. Azt akartam, hogy az életem hátra levő részén minden nap így kelljek.
Nem tudom meddig feküdhettem éberen csak a szívét hallgatva de azt tudom, hogy csak akkor hagytam abba amikor megszólalt az ébresztő.
-Jó reggelt- mondta az én félistenem.
-Viszont- valaszoltam miután egy csókot nyomtam száraz ajkaira.
-Meglepően jó érzés úgy felkelni hogy csak ketten vagyunk a szobába- állapította meg nevetve.
-Tényleg fura nem csak egy függöny választ el mindenki mástól- helyeseltem.

Astoria és Draco kivittek minket a vonat állomásra. Kicsit meglepő volt hogy nem késve érkeztünk ki.
-Köszönöm, hogy ott lehettem- kezdtem el a búcsúzkodást.
-Ez a legkevesebb- válaszolta a Malfoy házaspár szinkronba.
-Vigyázzatok magatokra- ölelt magához Astoria.
-Anya- sziszent fel Scorp. Ezzel jelezve hogy számára kínos a helyzet.- Majd találkozunk.
-Sziasztok- intettek. Mire vissza köszöntem volna már Scorp felrángatot a vonatra.
-Miért sietsz annyira?- kerdeztem.
-Lehet, hogy te kedveled őket de nem sokan vannak még így- válaszolta. Nem kevesen gondoltak még most is azt a Malfoy családról, hogy halálfalók. Persze nem volt teljesen alaptalan ugyanis Draco egyszer valamikor régen halalfaló volt, de ha valaki egy kicsit is figyelt az tudhatta, hogy ő már rég nem az.
-Örülök, hogy haza jöttünk és nem a sítáborba- dobtam fel egy új témát.
-Én is- felelte miközben leültünk egy kabinba. -Biztos jó lehetett az is de semmi nem múlhatja felül azt az érzést amikor rájössz hogy csak te és életed szerelme van a szobában.
-Hát annál nincs jobb- nevettem.-Viszont nem tudom te hogy vagy de én itt és most el tudnék aludni.
- És mégis mi akadályoz meg benne?
-Senki nem mondta, hogy nem fogok elaludni pillanatokon belül- vontam vállat. Másodpercek elteltével Scorpiushoz bújva néztem ki az ablakon, bámultam a fákat amik mellett a vonat gyorsan elhalad. Csak hallgattam a vonat egyenletes zalatolását. Egészen addig ameddig az álom el nem nyomott. És már nem létezett más csak én és az álmaim.

Sziasztok!
Megérkeztem egy újabb résszel. Tudom, hogy megint elég sokat kellett várni.
Szeretném megköszönni a kommenteket, nagyon örülök tetszik. És el sem tudjatok mennyire feldobja egy-egy komment a napomat.