Rose Granger-Weasley

19.

A többiek mintha tudnának hopponálni, olyan hirtelen tűntek el.
-Beszélnünk kell Rosie. Nem tudom mi történt tegnap, de valami volt és nem hagyhatjuk annyiban- mondta. Egy aprót bólintottam.
-Menjünk a csillagvizsgálóba- feleltem. Az ujjainkat összekulcsoltuk. Hiába nen volt rendben minden. Most jó volt minden köztünk így kikellett használni a pillanatot.
Oda leültünk ahova tegnap. Scorpius rám nézett én pedig rá.
-Tönkre fog menni a kapcsolatunk. A sok veszekedés miatt. És szakítani fogunk. És Albus azért szakított Aliceszal mert félt a szakitástól. De én is félek. És tudom, hogy jobban járnánk ha most véget vetnénk ennek. De a szívem egyszerűen nem engedi. És azt hiszem nem bírna ki még egy törést.
-Rosie. Én is félek. De avval nem lesz jobb ha most szakitunk. Tudtuk mindketten, hogy mekkora kockázat belemenni ebbe a kapcsolatba. De belementünk mert egymás nélkül nem megyünk semmire- simitotta meg az arcomat. Igaza volt. Tudtuk mindketten, hogy nem ilyen egyszerű a kettőnk viszonya.
-Én szeretnék kitartani melletünk, de olyan nehéz, ha alig van pár jó pillanatunk- néztem mélyen a szemébe.
-Majd lesz. Megígérem. Biztos vagyok benne, hogy nem maradunk örökre ilyen elcseszettek- felelte.
-Ígéred- kérdeztem vissza.
-Ígérem- válaszolta. Lassan közelebb csúsztam. A szánk már majdnem összeért mikor így szólt:
-Mindegy, hogy mi fog történni a jövőbe, én akkor is szeretni foglak.
-Én is szeretni foglak- utoljára felnéztem a szemeibe, majd megcsókoltam. Elosszor lassan, kezdte falni az ajkaimat. Kezeimet a nyaka köré csúsztattam, míg ő az én derekamra rakta. A padrol valahogy átkerültem az ölébe, ahol a lábaimmal átkulcsoltam a derekát. 
Nem tudom meddig csókoloztunk így, de levegő híján abba kellett hagynunk
-Rendben vagyunk?- kerdezte levakarhatatlan mosollyal az arcán.
-Részemről igen- válaszoltam, egy apró pirrel az arcomon.
-Ennek örvendek.
-Hát még én.
-Srácok- jelent meg Albus. -Nem úgy értettem, kérlek ne szakítsatok- hadarta mikor meglátott minket.
-Nem állt szándékunkban szakítani- felelte nevetve Scorp. Szinte hallottam, ahogy Albus szívéről leesett az a hatalmas kő.
Albus közelebb jött és megölelt minket.
-Akkor jó - fújta ki a levegőt. Scorpius vállának döntöttem a fejem. -Én akkor magatokra is hagylak.
-Nem kell elmenned- felelte Scorpius.
-Tudom, de muszáj elintéznem valamit- felelte, majd elment.
-Nagyon fura nekem- mondta Scorp.
-Most szakítottak Aliceszal még jó, hogy fura.
-Úgy érzem megbánom ha rád hagyom, de jelen pillanatban csak az ajkaidra tudok gondolni- mondta mosolyogva majd a száját újra az enyémnek nyomta.

Pár veszekedés mentes órával később Scorpius szobájában ültünk és varázsló sakkoztunk. Vagy harmadik kört játszuk le de eddig egyszer sem nyertem.
-Add fel Rosie- ütötte ki a királyomat- eddig mindet én nyertem.
-Nem adom fel- mosolyogtam vissza rá. -De nem megyünk le kajálni? Addig felszívok egy kis energiát, hogy a következőt én nyerjem.
-Nem hiszem, hogy sokat segítene mivel, hogy egy igazán sakk királyal állsz szemben de tetszik az az ötlet hogy kajaljunk-mondta egy szementelenül gyönyörű mosollyal majd egy apró puszit nyomott a fejem bubjara.
-Egyébként háromkor lesz egy kvidics edzesem le jössz megnézni?- kulcsolta a kezét az enyémre.
-Hát, hogy a viharba ne mennék le- mosolyogtam rá majd lábujj hegyre állva egy apró csókot nyomtam a szájára.
-Szerinted amúgy hova tűntek a többiek? Mármint utoljára akkor láttam a lányokat amikor reggelizni indultatok, Alt meg akkor amikor a csillagvizsgálóban voltunk- gondolkozott e Scorpius.
-Jó kérdés. Lehet kent vannak a nagyterembe.
-De jó hogy itt vagy Rosie- ugrott a nyakamba kétségbe esetten Molly.
-Én is örülök hogy látlak Molly- mosolygott tettetett sértődöttségel Scorpius. Molly mintha meg se hallotta volna a megjegyzést. Elkezdte hadarni a problémát.
-Albus beszélni akart Aliceszal. Alice elég kedvetlenül de belement és elmentek. Körülbelül háromnegyed óra múlva sírva jött vissza. És azt mondta, hogy csak veled akar beszélni. Mi meg kerestünk az egész Roxfortba mire eljutottunk a Mardekár helyére ahol semelyik mardekáros nem akart beengedni. Úgyhogy most hogy végre meg vagy segitened kell- mondta Molly.
-Oké jövök. Scorp te menj és keresd meg Albust és kérdezd meg az ő szemszögéből a történetet. Én megyek beszélek Aliceszal. Próbáld meg meggyőzni, hogy menjen a helyükre- hadartam gyorsan az utasításokat. Egy gyors csókot nyomta Scorpius édes ajkaira, majd Molly után loholva elindultam. Szegény Scorpiusnak esélye sem volt válaszolnia.
A szobankba érve megpillantottam a síró Alicet. Körülötte telefújt zsepik ezre. Elly az Alice ágyán ült evvel is lelki támaszt nyújtva neki. Molly biccentett Ellynek hogy menjenek. Én gyorsan meg öleltem Ellyt majd helyet foglaltam Alice mellett. Mikor a lányok kimentek átkaroltam Alice vállat majd így szoltam:
-Mesélj drága mi történt?- Alice vette egy mely levegőt majd elkezdte a meséjét.
-Miután találkoztunk Albussal és elmondtuk neki hogy elmentetek a csillagvizsgálóba, és hogy esély van rá hogy szakitsatok azután eltűnt. Nyilván hozzatok ment. Mi elindultunk reggelizni. És már majdnem befejeztem amikor megjelent Albus. Feszült volt. Féltem hogy amiatt mert ti szakítottatok. Megkérdezte hogy tudunk-e beszélni. Rábólintottam. Mégis csak hónapokig jártunk. Láttam rajta, hogy bűntudata van. Azt hittem miattatok. Azt hittem segíteni akar, hogy jobb legyen a kapcsolatotok. - Alice egy mely levegő után folytatta. -Elvitt a helyünkre. Oda ahol elosszor megcsókolt. És ott ahol szakított velem. Azt mondta, hogy elcsesztette. Én azt mondtam hogy rohadtul. És azt mondta sajnálja. És itt elszakadt bennem valami. Érted sajnálja, hogy olyannak képzelt el aki nem akarna mellette maradni. Azért szakított velem mert félt. És ezek után azt mondja hogy sajnálja.
-Alice én beszéltem vele tegnap és elmondtam, hogy hülyeséget csinált. Szerintem át gondolta, hogy mit is csinált.
-Rose  nem érdekel, hogy mit gondolt át és mit nem. Ő összetört. Megbántott. És nem csak engem hanem téged is. Tudom, hogy a vele való beszélgetés miatt voltál ki.
-Én megtudok neki bocsátani, mert nem direkt csinálta. Csak a félelem beszélt belőle. Ő tudta milyen elveszíteni egy számára fontos embert. Még ha a saját hibája miatt is. Ő csak megakart óvni engem, Scorpot, és téged is. És bár a módszer megkérdőjelezhető, de a szándék az ott van.
-Megkérdezte, hogy újra kezdhetjük-e valaha.
-És mit válaszoltál?- kerdeztem izgatottan. A legjobbakban reménykedtem.
-Azt, hogy nem- mondta ki majd egy újabb könnycsepp gördült le arcáról. -Én tényleg szeretem Albust, de túlságosan megbántott.
-Alice emlékszel amikor Scorpius kiakart velem békülni. És én azt mondtam, hogy nem? Meg mielőtt osszejottunk volna.
-Persze.
-És arra is emlékszel, hogy milyen szar volt utána. Hogy mennyire nehezen működik a kapcsolatunk Scorpiussal. Ez mind amiatt van. Ha akkor nem akarom megvédeni magamat. Akkor napok múlva összejövünk. És nem távolodtunk volna el Scorppal. Így sokkal zökkenőmentesebb lenne a kapcsolatunk. Kérlek be kövesd el ugyanazt a hibát amit én.
-Én tudom, hogy segíteni akarsz. De nem segít.
-Alice ne az agyaddal gondolkozz. Hanem a sziveddel. Mit mondanál nekem ha én lennék ebben a helyzetben?
-Azt hogy menj utána csókolt meg és lesz ami lesz- vallotta be lehajtott fejel.
-Akkor mire vársz még?
-Arra hátha egy varázsütésre normális lesz a kinezetem- mondta egy apró mosollyal a száján.
-Sajnos igét azt nem ismerek de egy vörös hajú boszorkányt aki nagyon nagy segítséged lehet igen- nevettem fel majd a szekrenyehez léptem. Kivettem egy egyszerű piros kockás szoknyát egy fekete harisnyát, egy fehér szűk hosszú ujjú pólót és egy piros kötött kardigánt. Az ágyára raktam ő meg meglepődve nézett rám.
-Ez olyan gyors volt mintha már előre kitaláltad volna.
-Meglehet hogy volt egy-két tervem- nevettem fel Alice mosolyogva átölelt. -Ígérj meg valamit. Bármi lesz ma holnap Roxmorstba beadjuk a vásárlást amit hetekkel ezelőtt beszéltünk meg.
-Ígérem- nyújtotta a kisujját. Gondolkodás nélkül rákulcsoltam a saját kisujjam. Ő gyorsan felkapkodta ruháit. Haját lazán hagyta hogy a vállára logjon. Egy pirosas szín árnyalatú sminket tett fel. Én meg előbányáztam a kedvenc magassarkúmat. Egy fekete bokanal csattos darab. Hiába van már egy vagy két éve még mindig tök jó állapotba van.
-Azt nem adhatod kölcsön- mondta Alice amikor meglátta, hogy ki veszem a dobozaból.
-De.
-De az te is csak különleges alkalmakkor veszed fel.
-Ez egy különleges alkalom. Kérlek. Fontos lenne nekem. 
-De biztos nem lenne baj?- kerdezte aggódva.
-Biztos. Mellesleg este muszáj tartanunk egy szortirozast.
-Okes.
Alice óvatosan felvette a magassarkút. Tökéletesen nézett ki. Minden passzolt mindenhez.
-Köszönöm -ölelt át Alice. Alapvetően is magasabb volt nálam, de így számomra óriás volt. Persze mindez csak amiatt volt mert a 162 centimmel majdnem mindenki magasabb volt nalam. Alice sem volt sokkal magasabb nalam de azért ő a 168 centijével közelebb volt az 170-hez mint én. Így a 10 centis magassarkúban ő majdnem akkora volt mint Albus vagy Scorpius én pedig meg mindig nem közelítettem meg egyikőjüket sem.
-Na jó Rose csak egy gondot nem oldottal meg- mondta Alice már indulásra készen állva.
-Ha azt akarod mondani, hogy nem tudjuk hol van Albus akkor abban igazad van. De azt tudom hogy hol lesz Albus.
-Én nem hiszlek el. Hogy vagy képes minden problémát megoldani?
-A sajátjaim nem mennek könnyen.
-Nem baj ma nem csak a régi ruhainkaz dobjuk ki, hanem a problémáinkat is- karolt át mosolyogva. -Mellesleg hogy nézek ki?
-Gyönyörű vagy- mondom mosolyogva.

Nem kellett sok idő, hogy elérjünk a helyükre.
-Már megint a hely- mondta Alice.
-Figyelj van kettő rossz elményed és egy jó. Ideje kiegészíteni a jót meg egy jóval.
-Ajánlom, hogy így legyen.
A padon ott ült Scorpius és Albus is. Scorp minket meglátva fel állt a kétszemélyes padrol és felénk vette az irányt. Én megtorpantam, hogy meg várjam Scorpiust. Alice lassú léptekkel sétált a padon izguló Potter fiúval.
-Mehetünk?- kerdezte a fehér hajú fiú ahogy mellem ért.
-Dehogy megyünk. Meg várjuk ahogy összejönnek- mosolyogtam izgatottan.
-Hihetetlen vagy- nevetett majd atkarolta a vállam és közösen néztük ahogy Albus és Alice újra egymásra talál.
És ahogy néztem őket rájöttem, hogy hiába gondoltam őket a tökéletes párosnak közel sem azok, de ez így van jól. Nem kell, hogy mindig minden zökkenőmentesen menjen. Néha kell egy kis rossz, hogy jobban örüljünk a jónak.
De a végén így is úgyis örömmel emlékszünk vissza minden közös emlékre.

Elösszőr is mindenkinek Boldog új évet!
Elnézést, hogy nem volt rész de egyszerűen ötletem se volt, hogy miről szóljon ez a rész. És amikor megcsapott az ihlet rögtön leírtam. Úgyhogy remelem hogy mindenkinek tetszik ez a rész❤️