Rose Granger-Weasley

21.

A hihetetlenül kínos helyzet után csöndben utaztuk végig a haza fele vezető utat. Apu egy szót sem szólt csak dühösen vezetett. Anyun látszott, hogy mennyire zavarja apu viselkedése, sose bírta ha valaki úgy ítéli meg a másikat, hogy nem is ismeri. Scorpius meg csak ott ült mellettem és a lehető legaranyosabb mosolyával próbált meg nyugtatni. Nem mondom hogy sikerült. Apu dühe semmi sem volt az enyémhez képest. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy tényleg ezt csinálja velem.
Az utunk hihetetlenül lassú volt. Az autóból kiszállva a csomagjaimmal és persze Scorpiussal az oldalamon az ajtó felé indultam.
-Hé- fogta meg óvatosan a kezem Scorp. - Nyugi! Nincs semmi baj.
-Már hogyne lenne- sziszegtem.
-Rosie nincs baj- mondta.
-Arra gondoltam, hogy csinálok egy kis lasagnet- mondta a legkedvesebb mosolyával anyu. -Az Rosie kedvence. Te is szereted Scorpius?
-Nekem is az egyik kedvencem- válaszolta Scorpius.
-Örülök. Menjetek fel. Majd Ron segít nekem- nézett anya gyilkos szemekkel apára.
-Persze, hogy segítek- dünnyögte sértődötten apu.
Scorpot magam után húzva mentem fel az emeletre, ahol a szobám található.
-Látod nem olyan vészes a helyzet- mondta Scorp miközben körbe nézett a szobámba.
-De nagyon az. Az amit az apám művel az felháborító. És én szégyellem magam.
-Figyelj Rosie semmi baj nincs avval ha valaki félti a lányát. Nyilván mind tudjuk hogy nem voltak oribarik az apámmal. És ha egyszer lesz egy lányunk és avval jön össze akit én most nem kedvelek, akkor én sem fogok rögtön a keblemre ölelni. Sőt bárki lesz az biztos hogy meg kell szenvednie a bizalmammal.
-Te gondolsz arra, hogy közös jövőnk lesz?
-Persze. Én hiszem, hogy az ami köztünk van az nem rövid távú. Eleget szenvedtünk.
-Szeretlek- öleltem át szorosan.
-Én is szeretlek- mondta majd lassan megcsókolt. Az erős karjai úgy tartottak mintha sosem akarna elengedni. Én a mindig puha hajába turtam bele.
-Rose, Scorpius- kopogott Ginny az ajtómon.
-Gyere- valaszoltam, mikor megigazitottam a gyűrött ruhaimat.
-Csak szólni akartam, hogy kész a vacsi- mondta a megszokott kedves mosolyával.
-Apa nagyon ki van?- kerdeztem.
-Őszintén? Miután hárman mondtuk neki, hogy álljon le mert sehogy sem lesz jó, azok után kicsit megnyugodott.
-Nem hiszem el. Miért csinálja ezt velem?- néztem dühösen.
-Nem veled csinálja- válaszolta Ginny.
-Hanem Scorppal, de nekem az olyan mintha velem csinálná.
-Rosie nyugi. Majd meg kedvel apukad.
-Rose beszélhetünk egy kicsit- kerdezte apu mikor leértünk a lépcsőn.
-Persze.
Mindenki végig nézte ahogy kimegyünk az ajtón a teraszra. Hideg volt köztünk a legvégő. És ezt ő is tudta.
-Rose én nem kedvelem őt- kezdett bele.
-Igen ez feltűnt. De akkor sem kellett volna vele így viselkedned.
-Én nem rá haragszom hanem az apjára.
-De ő nem az apja. A Scorpius Malfoy. A barátom. És igen ő Draco Malfoynak a fia, de nincs ebben semmi. Draco sem az aki évekkel ezelőtt volt.
-De az én szemembe Draco nem változott semmit. Ugyan olyan rossz ember. És akit ilyen ember nevel az nem lehet jó ember.
-Scorpius ezerszer jobb ember mint te azt gondolnád. És ez azért van mert esélyt sem adtál arra hogy meg cáfolja azt amit gondolsz róla.
-Én adtam esélyt. Elfogadtam, hogy barátok vagytok, de könyörgöm miért ő kell neked. Ugyan olyan mint Draco. Rossz ember. És ezt te még nem látod, de én szeretnélek megóvni.
-Akkor óvj meg magadtól, mert aki Scorpiust bántja az engem bánt- mondtam ki a végszót.
Ezek után szo nélkül beultem Scorp mellé. Hihetetlenül egészen addig amíg rá nem néztem. Abban a pillanatban tudtam, hogy hol a helyen a világban. És azt akartam hogy mindenkinek tiszta legyen.
-Scorp- szólítottam meg. Az étkezőben teljes csönd volt. Ő mélyen a szemembe nézett. Mindenki feszülten figyelt minket. Én csak lassan közel hajoltam a mellettem ülő fiúhoz.
-Te meg én, mi nem akarunk olyanok lenni mint mások, mi ki tudunk tartani a végsőkig. Semmi sem tud közénk állni. Még felettünk az istenek sem tudnak szétválasztani minket. Semmi sem állhat közénk- mondtam, majd egy apró csókot nyomtam a szájára.
-Szeretlek- mondta.
Körülöttünk mindenki néma csöndbe volt.
-Mire várunk még éhen halok- mondtam egy mosollyal az arcomon.
-Hát akkor kezdjünk enni- mondta anya. Látszott rajta, hogy sajnálja azt, hogy apu nem igazán kedveli Scorpiust.
-És hogy megy az iskola?- kerdezte Harry remélve, hogy ezzel megtöri a kínos csendet.
-Szuperül általában együtt tanulunk, vagy Albus-al és Alicel- válaszoltam két falat között.
-Rengeteg tanulnivalónk van. Általában a fél napunkat a könyvtárban töltjük.
-Merlinre Hermione mennyit volt a könyvtárban- nevetett fel Harry.
-Ha én nem lettem volna annyit a könyvtárban ti sosem tudtátok volna lemásolni rólam a beadandókat- válaszolt egy széles mosollyal anya.
-És hogyan jöttetek össze?- kerdezte Ginny. Nevetve néztem rá Scorpiusra, aki szintén hasonlóan reagált erre a kérdésre.
-Nem biztos, hogy a legjobb módon. Kicsit megnehezítettük mind a magunk és mind a körülöttünk levők életét- valaszoltam.
-De ettől függetlenül nem kívánhatnék jobb kezdetett a történetünknek, mert minden egyes apró hibával csak fejlődött a kapcsolatunk. És mindig megmutatkozott hogy az ami köztünk van nem rövidtávú. A mi kapcsolatunk sokkal több mint egy egyszerű kamasz romanc, ami köztünk van az tiszta és igazi szerelem, amit semmilyen varázs nem képes megtörni- folytatta a gondolatomat Scorpius.
-Menjetek nyugodtan fel, majd elmosogatok én- mondta anyu. Majd a tányérokat összeszedve apát maga után rángatva indult meg a konyhába.
-Gyere- fogtam meg Scorp kezét.
-Rosie- szólított meg a szobámba. -Ugye  tudod, hogy az amit lent mondtam azt én így is gondolom.
-Scorp- karoltam át mindkét kezemmel a nyakát- Minden egyes szó ami az én számból hangzott el azt én is úgy gondolom. Az, hogy szeretlek, hogy semmi sem állhat közénk és, hogy mi a végsőkig kitartunk egymás mellett az így van, nem azért mondtam, hogy felduhitsem a szüleimet, hanem azért mert én így gondolom. Én azt akartam, hogy kedveljenek, mert nekem te vagy a mindenség. Nekem te jelented az otthont, a biztonságot és az életet.

Sziasztok!
Tudom nagyon rég volt rész, de valahogy sehogy sem akart meg születni.
Lassan a könyvem végéhez érkezünk  (olyan 5-6 epizód van még tervben) és kiváncsi lennék hogy ki milyen végre számít, illetve nagyon érdekelne, hogy kinek ki volt a kedvenc karaktere.