Who got the power? /Befejezett/

51.rész

Namjoon szemszöge:

Döbbenten, és sokkoltan néztem körül, ám szerelmemet nem láttam. Jin eltünt, pedig az előbb, még ő is harcolt velünk. Hova tünt?

-Ez hazugság! Az igazat mond, te szemét! - kiáltottan idegesen.

-Ez az igazság! - kiáltotta vissza, majd kétségbeesetten nézett rám. - Ő nem olyan, mint eddig hittétek..... Mond csak, tényleg nem emlékeztek rám? - váltott gúnyossá.

Összeráncolt szemöldökkel próbáltam visszaemlékezni, hogy hol láthattam, ám semmi nem ugrott be. Jackson megforgatta a szemét, majd csalódottan sóhajtott.

-Együtt nőttünk fel! Én voltam mindég is a második legjobb, persze csak utánad.... Régen úgy becéztek, hogy Wangie. - mondta, mire a felismerés pofán csapott.

-De... Neked nem ez volt az erőd, és erősebb is voltál! - mondta Seojoon értetlenül.

-Komolyan egyikőtöknek sem tünt fel, hogy mikor Jin 16 volt, hirtelen megnőtt az ereje? - kérdezte egyik szemöldökét felhúzva.

-Ezzel mire célzol?! - kérdeztem felháborodva.

Jackson nevetve hajtotta le a fejét.

-Tudjátok, hogy szerelmes voltam belé igaz? - kérdezte, mire bólintottunk. - Mindent megtettem volna érte... Ő több erőt akart, én pedig mindent megakartam adni neki. Megkért, hogy adjam neki az erőmet, én pedig habozás nélkül odaadtam, remélve, hogy így majd az enyém lesz, de.... Persze, hogy a nagy Kim Namjoon elcsábította őt! - nevetett fel, miközben lefolyt arcán egy könnycsepp. - Megígérte, hogy ad nekem egy esélyt, ám te randira hívtad, engem pedig félre dobott, mint egy koszos rongyot! - nevetett fel erőtlenül. - De a hatalomvágya nem csökkent, azok után sem, hogy megszerezte az erőmet, sőt nőtt! Elakarta venni a legerősebb erejet, aki te vagy! - nézett rám. - De szerelme irántad nem engedte, így a harmadik legerősebbét választotta, azaz Hoseokét! - nézett most rám. - De ez sem jött össze, mivel akkor még azt hitte, hogy abba belehalnál, ezért évekig kutatott az után, hogy hogyan lehet elvenni anélkül, hogy belehalnál. Nekem úgy sikerült túl élnem, hogy odahívta az anyámat, aki gyógyító volt. Neki hála túléltem azt, ahogy elvette. Tőled úgy akarta elvenni, hogy ne vedd észre, ezért nem alkalmazhatta az anyám gyógyító erejét. Aztán rájött, hogy nem szükséges gyógyítani, mivel nem halsz bele! Mire rávette magát arra, hogy elvegye Hoseok erejet, megszületett a kicsi Taehyung, és a kicsi Jungkook! - mondta, majd fel-fel sziszenve ült feljebb. - Mivel ők idegenek voltak neki, és erősebbek is, mint Hoseok úgy döntött, hogy az ők erejüket veszi el. De bánatára ők is belopták magukat a szívébe. - nevetett fel újra. - Ezért megkért engem, hogy szívjam el tőletek, majd adjam át neki. Így nem lett volna akkora bűntudata. - mondta vállrándítva.

-Ez... Ez mind hazugság! - kiáltottam bekönnyezve.

Nem, ez nem igaz! Jin nem ilyen! Nem lehet igaz...

-Ha nem hiszitek el, gyertek ide és vegyétek le rólam a medálom! - mondta, mire értetlenül néztem rá. - Azzal irányítom a bábúkat, ha leveszitek, meg fogjátok látni, hogy nincs semmennyi erőm sem! - forgatta meg szemét.

Habozás nélkül kaptam oda, s szakítottam le medálját. A babúk akik eddig minden erejükkel próbáltak szabadulni, most megdermedtek. Sokkoltan néztem körbe.

-Akkor Jin ölte meg Chaeyoungot? - sápadt el Seojoon.

Döbbenten néztem rá. Ez nekem eszembe se jutott. Jin tényleg megölte a legjobb barátunkat? Megölte aztán mosolyogva beszélgetett Chae fiával?! Mindez miatt viselkedett furcsán Jin?! Nem is azért aggódott, hogy megsérülünk, hanem, hogy lebukik! A faszomba már! Miért??
A mellkasom fájdalmasan szorult össze, miközben a sírás folytogatott. Fülem sípolt, én pedig szédülni kezdtem. Ezt nem hiszem el! Ő nem ilyen... Kérlek Jin magyarázd el nekem!

-Tudod, hogy hol van Jin?! - kérdeztem ingerülten.

-Nagy valószínűséggel most pakol, hogy leléphessen! Menjetek haza, és majd mindent megláttok! - mondta vállrándítva.

-Seojoon, Hoseok, Jungkook, Yoongi és Jimin ti vigyétek el őt oda ahova Kyungsoo mondta. Ő ember, úgyhogy megjelenik majd. - mondtam, majd Tae felé fordultam. - Kérlek vigyél el Jinhez! - kértem könnyes szemekkel.

Taehyung bólintott majd Cucura nézett.

-Cucu, Feng válljatok szét! - mondta, mire ők szétváltak, én és Tae pedig fel is szálltunk rá.

-Én is veletek megyek! Tudni akarom miért vette el őt tőlem! - lépett hozzánk Hoseok, én csak sóhajtva egyeztem bele, majd sietve indultunk meg a házunk felé.

Cucu kétszer olyan gyorsan repült, mint idefelé. Szívem ezerrel vert, nem is azért, mert félek , hogy leesek, hanem félek, hogy ha beigazolodik minden, elveszítem Jint. Akármennyire is szeretem, nem tudok megbocsátani neki.
A házunkhoz érve leszálltunk, majd berontottunk a házba. Jin 2 böröndött tartava a kezében nézett ránk. Szomorúan elmosolyodva nézett szemeimbe.

-Szeretlek! - mondta, egy ember előlépett mögüle, majd mindketten eltüntek.

Döbbenten néztem Jin hűlt helyére.

-Jiiin! Hol vagy? - kérdeztem kétségbeesetten, miközben összevissza szaladgáltam a házban.

Hova tünt?! Mért hagyott itt?!

-Nyugodj meg hyung! - lépett hozám Taehyung, s magához ölelet. - Megtaláljuk, rendben?- kérdezte miközben letörölte könnyeimet.

-Annyira fáj! - sírtam fel hangosan.

Vállam rázkodott a zokogástól, miközben Taehyungba kapaszkodtam. Mellkasomban lévő fájdalom a 10x-esére nőtt. Szívem nem dobogott oly gyorsan, mint eddig, épphogy dobogott. A fájdalom szétszakította belsőmet, én pedig nem tehettem semmit sem. Hiába ölelem Taehyungot, a fájdalom, és az üresség nem enyhült, melyet Jin hagyott hátra maga után. Szóval ennyi lett volna? Ő elhagy, én pedig szenvedek a magánytól, a fájdalomtól, és a csalódottságtól. Sosem hittem volna, hogy Jin ilyen valójában. Már 16 évesen elkezdte ezt az egészet, és egészen mostanáig újra és újra elkövetett mindent annak érdekében, hogy erősebb legyen?! De miért?! Ő amúgy is erős volt, akkor miért akar ennyire megszállottan több erőhöz jutni? Mindég is az én kicsi hercegnőmnek tekintettem, ám most kiderült, hogy minden csak illúzió volt. Szeretett egyáltalán?

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!❤️💜
Bynie