Who got the power? /Befejezett/

37.rész

Namjoon szemszöge:

-Yoongi kérlek menj és szólj Kookéknak, hogy jöjjenek vissza a házba! - nyitottam be Yoongi szobájába.

Tudtam, hogy dühös lesz emiatt, de most a Taekook páros fontosabb!

-Hyung! Megmondtam már, hogy nem jöhetsz csak úgy be a szobámba! - kiáltott rám dühösen.

-Ez most nem érdekel! Tae és Kook veszélyben lehetnek, szóval emeld meg a seggedet, és húzz el értük! - mondtam feszülten.

Yoongi döbbenten nézett, majd kimászott az alvó Jimin mellől, majd szaladt is ki. Az ágyhoz sétálva, betakartam Jimint, majd a hajára simítottam.

-Remélem mindenkit meg fogok tudni védeni...- sóhajtottam szomorúan.

Yoongi szobájából halkan jöttem ki, nehogy felébresszem Jimint.
Mihez kezdjek most? Mit kellene tennem?
Vissza kaphatom még a legjobb barátomat?

Jimin szemszöge :

Éreztem ahogy valaki megsimogatta a hajam. Azt hittem Yoongi az, de nem az a nyugtató illat vett körül, mint mikor Yoongi is velem van. Nem tudom, ki lehetett az, de már ki is ment a szobából. Nyújtózkodni kezdtem, majd ásítva ki kelltem az ágyból. Hol lehet Yoongi?
A konyhába belépve Jin hyunghoz mentem.

-Hyung... - szólaltam meg rekedt hanggal. - Hol van Yoongi? - kérdeztem kíváncsian.

Miért hiányzik? Már is belé szerettem volna? Hisz még nem is ismerem annyira... De akkor miért érzem ezt?

-Elment megkeresni Kookot és Taet! - felelte mosolyogva.

-Nem lenne gond ha utánuk mennék? - kérdeztem boci szemekkel.

-Ha lehet inkább ne menj most! - mondta aggódva.

Miért aggódik? Semmi veszély nem less rám oda kint. Azonban nem firtattam a témát, inkább csak bólintottam.

-Az udvarra kimehetek? - kérdeztem mosolyogva.

-Persze! De ne menj messze! - mondta mosolyogva.

Ismételten bólintottam, majd egy cipőt felvéve, kimentem az udvarra. Egy fa alá leültem, majd behunytam a szemem. Olyan jó idő van. Mosolyogva élveztem ahogy a szél simogatja az arcomat.
Alig várom, hogy visszaérjen Yoongi... Mármint, hogy Tae-ék vissza jöjjenek. Igen... Ezt akartam mondani!.

-Hey! Te ott! Nem tudod, hogy ki az a Jimin fiúcska? - hallottam meg egy furcsa hangot.

A szemeim kipattantak, s ijedve néztem körül, ám senkit sem láttam. Félve álltam fel a földről.

-Ki az? - néztem körbe megijedve.

-Itt vagyok fent, te vak! - hallottam meg a fáról.

Összezavarodva néztem fel a fára. Ki a franc mászott fel oda?
A fára felnézve, senkit sem láttam, csak egy aranyos madarat.

-Hol vagy? - kérdeztem.

-Előtted! - válaszolta a madár.

A madár?! Sokkolva néztem őt.

-Ismered vagy nem? Nem érek rá gyermekem! - kérdezte idegesen.

-É-én vagyok Ji-Jimin! - mondtam dadogva.

-Akkor ez a tiéd! - mondta, majd hozzám repülve egy borítékot adott nekem.

Kíváncsian néztem a borítékot. Az én nevem volt ráírva. Ki írta ezt nekem? Biztos, hogy nekem írta? Nagyon sok Jimin nevű ember van a világon... Nem biztos, hogy nekem szól.

-Ez biztos, hogy az enyém? - kérdeztem a madarat.

-Persze, hogy a tiéd, ne légy hülye! - mondta, majd berepült a házba.

Összeráncoltam szemöldökömet, majd én is bementem a házba.
Leültem a kanapéra, majd a borítékot leraktam az asztalra. Biztos ki kellene nyitnom? Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.

-Mi az, nem akarod kinyitni? - kérdezte a madár leülve az asztalra.

Na jó.... Hogy a francba ül?!

-Mi a baj Jimin? - jelent meg Namjoon hyung az ajtoban. - Jai? - kérdezte döbbenten.

-Te ismered ezt a madarat?! - néztem rá kíváncsian.

-Egy... Egy nagyon jó barátom madara volt... - suttogta sápadtan.

Lassan folyt le egy könnycsepp Namjoon hyung szeméből, ezzel benedvesítve arcát. Hyung feszülten sóhajtott, majd gyorsan letörölte könnycseppjeit. Kétségbeesetten pattantam fel a kanapéról, majd megöleltem Namjoon hyungot. Lehet, hogy félek tőle, de nem akarom, hogy szomorú legyen.

-Nincs semmi gond! - mondta szomorúan elmosolyodva.

Elhúzódtam tőle, majd visszamentem a kanapéhoz és leültem rá. A borítékkal szemeztem, majd a madárra néztem.

-Ki küldte nekem? - kérdeztem félve.

-Az is ott lesz a levélben! - felelte.

-Ahj... - sóhajtottam fel feszülten.

-Te... Te érted, hogy mit mond? - kérdezte döbbenten Namjoon hyung.

-Persze....te nem? - kérdeztem összezavarodva.

-Csak akkor értheted ha... - mondta ám nem tudta befejezni a mondatod, mert Yoongi nagy hévvel nyitotta ki az ajtót.

Mikor meglátta, hogy a nappaliban, vagyok már jött is oda hozzám. Magához ölelt, majd az ajkaimra puszilt.

-Hiányoztál! - mondta nyűgösen.

Elpirulva kuncogtam, majd bújtam Yoongi nyakába.

-Nyisd már ki azt az átkozott levelet! - mondta a madár.

-Mi történik itt? - jelent meg Taehyung és Kook is.

A madár amikor meglátta Cucut, hozzá repült.

-Hát szia szépségem! - mondta csábosan.

-Sicc innen, bájgúnár! - mondta Kook madara, majd úgy megcsapta szegény Jait, hogy az ölemben landolt.

Mindannyian felnevettünk. Mellettük nem lehet unatkozni.
Sóhajtva vettem fel a borítékot az asztalról, majd óvatosan kinyitottam. Egy levelet rejtett. Erre is rá van írva a nevem. Kíváncsian nyitottam ki, majd kezdtem el olvasni.

Kedves Jimin!

Még csak nem rég születtél meg.... Alig tarthattam karjaimban gyönyörű kis testedet. Biztonságba kellett vinnelek téged. Tudom, hogy valami nagyon rossz közeledik. Tudom, hogy én nem fogom megélni azt, hogy láthassalak felnőni. Az apukád nagyon boldog lenne ha tudná, hogy te vagy nekünk... Sajnos nem tudtam még elmondani neki, de a szülinapján mindenképp elmondom neki! Ha én már nem élnék kérlek keresd meg apádat, ő gondoskodni fog rólad! Az ő neve Jung Hoseok, és akármi történjék, én tudom, hogy ő jó ember! Ne higyj senkinek akármi történjen, ő nem gonosz! A fájdalmak megváltoztatják az embert, ő is meg fog változni... Lehet, hogy a rossz irányba, de te fogsz tudni segíteni rajta!
Ha találkoznál Kim Namjoonnal, Kim Seokjinnel és Park Seojoonnal, kérlek mond meg nekik, hogy nagyon szeretem őket, és nem az ő hibájuk!
Nagyon szeretlek! Vigyázz magadra!

Anyukád : Rose

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!
Bynie