~A két fiú ereje teljesen ellentétes, míg az egyik erősődik addig a másik gyengül. ~
~Az erősebb elszívja a másiktól az erejét, emiatt külön kell válniuk. ~
~Meddig lesznek távol, és mikor találkozhatnak újra? ~
Reggel fáradtan másztam ki az ágyamból, melyben páromnak már csak hűlt helye volt. Nem igaz, hogy ez a csintalan nem bír itt maradni velem csak egyszer. Mit megadnék, ha csak egyszer az ő gyönyörű arca fogadna reggel...
-Jó reggelt! - léptem be a konyhába.
Jin hátra fordulva, küldött nekem egy puszit, majd visszafordulva főzött tovább. Aish ez a fiú.... A kaja fontosabb neki, mint én! Mögé lépve, a nyakába fúrtam fejemet, majd nyálas puszikat hagytam rajta.
-Namie, ezt most ne...ahh. - nyögött egyet aranyosan, mikor bőrére haraptam.
Elmosolyodva adtam egy utolsó puszit nyakára, majd elléptem tőle.
-Mi lesz a reggeli? - kérdeztem mosolyogva.
Jin csak morcosan rámnézett, majd elzárta a tűzhelyet.
-Rántotta! Most pedig mennem kell mosdóba... - morogta elpirulva.
-Ugyan miért kell menned? - néztem rá ártatlanul.
-Tudod te jól.... - nézett rám összeszűkített szemekkel, majd szaladt is a mosdóba.
Elnevettem magam, majd inkább felindultam Kook szobájához. Ez is hétalvó még most is alszik pedig már 10 óra. Benyitva a szobába meglepődtem. Kook az ablak előtt ült és festett.
-Hogy-hogy már fel vagy, Kook? - léptem mellé.
A festmény elképesztően gyönyörű volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Kit ábrázol? - kérdeztem, szememet le sem véve a festményről.
-Nem tudom... Álmomban láttam! - mondta mosolyogva.
Kook bólintva felállt, majd a szobájához tartozó fürdőbe szaladt. Gondolom megmossa a kezét. Megvártam őt, s együtt léptünk ki a szobából. A fürdő előtt elsétálva meghallottam Jinie nyögéseit. Elkuncogtam magam és reméltem, hogy Kook nem hallja meg. Szerencsére nem hallotta meg vagy csak nem törődött vele. A konyhába érve szedtem neki, és magamnak is reggelit, majd együtt leültünk az asztalhoz. Elég hamar elfogyasztottuk a reggelinket, ezért úgy döntöttem, hogy pihenünk egy kicsit, majd megyünk edzeni. Egyre jobban haladunk, de még most sem szeretném, ha visszamenne a kínzó terepre, ahogy ő hívja. Félek, hogy újra megsérül. Mostanában nem láttam azt a nyuszit ezért félek, hogy Tae nem fogja tudni megvédeni. Nem szeretném ha újra eltörne valamilye. A múltkor is csak szerencsénk volt, hogy az a nyuszi időben ideért hozzánk.
-Törpe, ha kipihented magad, gyere edzeni! - szóltam neki, de ő már Yoongi ölében feküdt.
Azta, Yoongi mikor mászott ki az ágyból? Délután 2 óra előtt sose mászott még ki az ágyból... Na mindegy, örülök, hogy Kookkal ennyire közel állnak egymáshoz. Remélhetőleg Kook rátudja venni Yoongit, hogy ne lustuljon annyit.
