Who got the power? /Befejezett/

4.rész

-12....13.....14.....-számolta hangosan Namjoon a fekvőtámaszaimat.

Namjoon hyung azt mondta, hogy csinálnom kell 50 fekvőtámaszt, de én már 10 után haldokoltam.
Ez az első napom velük, de már most megpróbálnak kinyírni.... Legalább is Namjoon hyung szerintem azt próbálja.

-Gyerünk már Kook! Ez eddig csak 14!! Nem lehetsz ennyire gyenge! Ha nem csinálod meg most azt a 50 fekvőtámaszt, akkor a dupláját kellesz megcsinálnod! Igyekezz! Gyerünk gyerünk! 15...16....17.....18....- kiáltozott velem Namjoon hyung.

Az egész testem remeg. A karjaim már nem bírják. Én ehhez gyenge vagyok! Nem tudom megcsinálni.
Minden erőmet felhasználtam... Már nem tudok többet...
Erőtlenül hullottam a földre, miközben kapkodtam a levegőt.

-Kook, nem azt mondtad, hogy Taehyungért szeretnéd ezt megtenni? Nem így nem vagy elég erős ahhoz, hogy megtudd őt védeni! - mondta hidegen Namjoon hyung.

Tae nevét meghallva dübe gurultam.

-Hagyd ki ebből Taetaet! És igenis elég erős vagyok ahhoz, hogy megvédjem őt! - mondtam indulatosan.

Szinte forrtam a dühtől. Az egész testembe erő áramlott, a vérem felpezsdült, és mintha melegebb lett volna... Namjoon hyung csak elmosolyodottajd cinikusan felnevetett.

-Te?! Te aki 50 fekvőt se tudsz megcsinálni, megtudnád védeni Taehyungot?! - kérdezte nevetve.

Egyre dühösebb lettem. Furcsa érzés kerített hatalmába. A szemeim mintha égtek volna és mintha a vérem gyorsabban kezdett volna el áramlani az ereimben (ez de idióta egy mondat xd). Az öklömet összeszorítottam, majd erőből a földbe ütöttem. Igenis megtudom csinálni ezt a fránya 50 fekvőtámaszt!
Újra fevettem fekvőtámaszhoz a pózt, majd behajlítottam a könyököm és újra  kinyújtottam. Újult erővel kezdtem neki.
45...46...47...48....49...50!!!
Sikerült! Még csináltam!!!
Boldogan, és büszkén tekintettem fel Namjoon hyungra. Hyung mosolyogva tapsolt párat, majd ördögien elmosolyodott.

-Ügyes vagy! Most 100 felülést! - mondta vigyorogva.

Hogy mi?! Elsápadva néztem Namjoonra. Igaz, hogy az a furcsa erőt még most is érzem az ereimben, de basszuskulcs... Hogy csináljak meg 100 felülést?!
Ahhhj anyuuuu..

-Gyerünk, gyerünk ne lazsálj! Ezek csak rávezető gyakorlatok! Ezek után jön a neheze.... - mondta mosolyogva.

Fájdalmasan sóhajtottam egyet, majd belekezdtem.

-1..2..3..4..5...6..7...8..9..10!- számolta hangosan Namjoon hyung. Egy nagyot sohajtva folytattam. - 11...12...13..14..15...16..17..18...19..20!- az alhasam elkezdett fájni, de folytattam.

45-nél tarthattam amikor már görcsölt is a hasam. Basszus Kook, nem adhatod fel! Ezt Tae-ért teszed! Megtudod csinálni!
Bíztattam magam, majd újra és újra felültem.

-97...98...99..100!- tapsolt hangosan Namjoon hyungy és Jin hyung is.

Mosolyogva terültem el a földön.

-Meddig fog ez tartani? - kérdezte Jin hyung.

Én reménykedve néztem felé, hátha nem hagyja Namjoon hyungnak, hogy tovább kínozzon. Jin hyung elnevette magát amikor rám nézett.

-Még sokáig! Nem rég kezdtük el, és eddig úgy tűnik, hogy Kook eléggé gyenge.... - mondta Namjoon hyung elgondolkozva.

Csalódottan lehajtottam a fejem. Szóval gyenge vagyok.... Nem tudom megvédeni Taetaet se.. Magamat se...anyut se... Aput se... Senkit!

-Jaj ne mondj ilyeneket! Mit vársz?! Mégcsak 14 éves! - mondta morcosan Jin hyung, majd leguggolva hozzám magához ölelt.

Mosolyogva bújtam a nyakához amikor éreztem, hogy egyre erősebb vagyok.... Ugyanazt éreztem, mint mikor Taet majdnem megöltem... Erősen ellöktem magamtol Jin hyungot, majd a szoba sarkába húzódtam.
Nem bánthatom őt is! Nem! Nem lehet!
Frusztráltan beletúrtam a hajamba, miközben a könnyek lefolytak az arcomon.

-Úristen Jin! Megsérültél? Beverted magad valahol?? - kérdezgette Namjoon hyung Jin hyungtól.- Normális vagy basszameg?! Ezt meg miért tetted?! - ordibált Namjoon hyung.

A sirásom felerősödött. Kapkodtam a kevegőt miközben a térdemet a földre támasztva, előrehajoltam, majdnemhogy lefeküdtem a földre, úgy hajoltam meg előttük.

-B-bocsáss meg! - mondta akadozva, rekedt hanggal.

A levegő újra felmelegedett körülöttem, szinte perzselően meleg volt. Mintha a szél is feltámadt volna körülöttem. Ez mégis hogy lehetséges? Egy olyan szobában vagyunk, ahol nincsenek ablakok. Viszont annyira féltem a következménytől, hogy nem volt merszem körülnézni, hogy honnan jöhet ez a nagy szél.
A szemeimet összeszorítva tartottam és úgy vártam, hogy megbüntessenek.
Tudtam, hogy ezért büntetést fogok kapni, hisz bántottam Jin hyungot. Bántottam, miközben ő csak segíteni akart.... Mindenkit csak bántok! Miért kellett megszületnem?!
A könnyek továbbra is marták szemeimet, de már nem is próbáltam visszatartani őket, hagytam, hogy lefolyanak az arcomon.

-Kook! - mondta dühösen a nevemet Namjoon hyung.

Megijedve összébb húztam magamat. Szinte már teljesen összegömbölyödtem. Most biztos, hogy megbüntetnek! Remélem nem fog annyira fájni... Bár megérdemlem...

-Kookie... - szólalt meg lágyan Jin hyung.

Volt valami a hangjában, ami arra késztetett, hogy felnézzek.
Félve pillantottam fel rájuk. Mindketten meglepetten bámultak engem. Nem értettem miért, de aztán észre vettem, hogy egy tűzgyűrű vesz engem körül. Az a nagy szél amit éreztem, kisebb tölcsér alakban szálguldott összevissza a szobában.
Meglepetten és félve szorítottam össze a szemem. Elég! Hagyd abba! Legyen már vége!!
'Elég!'
Kiáltottam magamban, mire a szél és a tűz is eltűnt.

-Kook... Neked mindég tűzpiros a szemed amikor használod az erődet? - kérdezte Jin hyung.

-Tessék? - kérdeztem érthetetlenül.

Nekem piros a szemem? Azt mégis hogy? Mondjuk Taetaenek a múltkor jégkék volt... Ahh mit meg nem tennék, hogy újra láthassam az én pici Taetaemet!

Itt is lenne a 4. rész. Remélem tetszett. Köszönöm, hogy elolvastad!❤❤
Bynie