~A két fiú ereje teljesen ellentétes, míg az egyik erősődik addig a másik gyengül. ~
~Az erősebb elszívja a másiktól az erejét, emiatt külön kell válniuk. ~
~Meddig lesznek távol, és mikor találkozhatnak újra? ~
Jinnel a konyhában álltunk, végig azon gondolkodva, hogy ez jó ötlet-e.
-Biztos vagy ebben szívem? Ő nagyon durva tud lenni..... Féltem Kookot! - mondta Jin aggódva.
-Tudom kicsim, de Kooknak fejlődnie kell! Én képtelen vagyok őt bántani, ahogy te se és Yoongi se lennétek képesek rá...... De ő igen! - sóhajtottam mélyet. - Te is tudod, hogy ő nem szörnyeteg! Nem fogja megőlni Kookot, de nem is fog vele gyengéden bánni, addig amíg edzi őt! Én bízom benne, és épp ezért jó ötletnek tartom ezt! - magyaráztam el Jinnek.
Azonban tudtam, hogy a hangom nem csengett túlságosán magabiztosan. Én is féltem Kookot, de tudom, hogy ezzel segítek neki. Nagyon rég találkoztunk vele, és csak remélni tudom, hogy meg most is az a melegszívű fiú, akit régen ismertem. Előkapva a telefonomat, tárcsáztam a rég használt telefonszámot. Nem kellett sokat várnom, fel is vette.
-Nam? - szólt bele kételkedve.
-Igen én vagyok az..... - mondtam mosolyogva.
-Aish.... Olyan rég hallottam a hangod! Jó újra hallani! - mondta nevetve.
Jinre nézve elmosolyodtam.
-Tudom, hogy rég beszéltünk már...... És lehet ez bunkóságnak fog tűnni de... Tudnál nekem segíteni? Mármint nem pontosan nekem.... - kérdeztem félve.
-Mikor tudtam neked nemet mondani? - kérdezte felnevetve.
Megkönnyebbülve sóhajtottam.
-Még most is ugyanott lakom ahol régen, szóval könnyen megtalálsz majd. - mondtam, amire ő csak egy hümmögéssel válaszolt. - Ohh igaz is! Elfelejtettem mondani, hogy több időre kellene, hogy idejöjj, szóval csomagolj sok ruhát! - hadartam el.
Félve vártam a válaszát, attól tartva, hogy így nem fog belemenni.
-Rendben Nam! Akkor már indulok is, ott pedig mesélj el mindent! - mondta.
Éreztem, hogy most mosolyog, ami engem is mosolygásra késztetett. Letettük a telefont, mire én megkönnyebbülve húztam magamhoz Jint.
-Beleegyezett! - mosolyogtam boldogan.
Ő volt az egyik legjobb barátom, és nagyon hiányzott. Már alig várom, hogy újra találkozzak vele!
-Kicsim ugye főzöl nekünk valami finit, hogy megünnepeljük? - néztem rá bociszemekkel.
-Persze! Ez nem is kérdés! - válaszolta füligérő vigyorral.
-Akkor menj! Kitudja, hogy mikor ér ide! - mondtam a fenekére csapva.
-Ne csapkod az én aranybulámat!- mondta majd a fenekére csapott, azt pedig követte egy kis twerkel.
Nevetve megráztam a fejem, majd Kook szobája felé vettem az utam.
-Tudom, hogy élvezted! - kiáltott utánam nevetve Jin.
-Imádtam! - válaszoltam egy kacsintás kiséretében.
Kook szobájához érve bekopogtam.
-Gyere! -kiáltott ki Kook.
-Szia! - mosolyogtam rá, majd leültem az ágyára. - A lábad jobban van már? - kérdeztem aggódva.
-Persze! - Vágta rá mosolyogva. - Már teljesen begyógyult! - mutatta meg a lábát.
Mosolyogva bólintottam.
-Rendben! Akkor nem lenne gond, ha holnap folytatnánk az edzést? - kérdeztem félve.
-Persze hogy nem! - mondta felvidulva.
-Rendben! - kuncogtam el magam, majd a hajára simítottam. - Majd szólok ha kész a vacsi! - mondtam, majd az ajtóhoz indultam. - Ohh igaz is! Vendégünk lesz! - vakartam meg a tarkom.
Eleve ezért jöttem a szobájába, de ez volt az amit elfelejtettem.... Nem is én lennék...
-Ki? - kérdezte kívámcsian.
-Egy régi jó barátom, de majd a vacsora alatt elmondok mindent!- mondtam, majd a szobámba mentem.
Muszáj pihennem egy kicsit.... Kissé félek a találkozástól..... Kíváncsi vagyok, hogy mennyit változhatott.... Biztos izmosabb és jóképűbb, mint volt. Régen nagyon kedves volt, megfelelési kényszerei miatt mindég, mindenből tökéletes volt. Épp ezért is gondoltam rá, hisz edzéseknél is mindég ő végzett legkésőbb, hisz addig csinált mindent, amig izomláza nem lett. Egyszer-kétszer kértem meg arra, hogy segítsen az edzésben, és neki hála sokat fejlődtem. Tudom, hogy Kooknak is sok mindenben tud segíteni. Nem tudom mikor aludhattam el, már csak arra ébredtem, hogy Jin bejött a szobába.
-Gyere, már itt van! - mondta mosolyogva.
Félve másztam ki az ágyamból, majd remegő lábakkal mentem le a lépcsőn. A nappaliba belépve megláttam őt. Felé lépve elsírtam magam, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Annyira hiányoztál!- mondtam szipogva.
-Te is nekem! - mondta egyre jobban ölelve magához.
-Persze én meg levegő vagyok...! - mondta hisztisen Jin, majd keresztbe fűzte a karjait.
-Te is hiányoztál Jinnie! - mondta kuncogva, majd őt is átölelte.
Mosolyogva néztem őket, majd egy kis idővel később elhúztam Jint.
- Ő igazából nem a mi gyerekünk, csupán mi segítünk neki, hogy megtanulja irányítani az erejét! Bár már olyan mintha a fiam lenne! - nevettem fel Kookra nézve.
-Jeon Jungkook vagyok! - mutatkozott be Kook, majd meghajolt.
-Park Seo-joon! - mutatkozott be régi legjobb barátom is.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Remélem tetszett! Elég rövid rész lett, de a következőt jóóó hosszúra terveztem szóval.... Szóval igen xd Köszönöm, hogy elolvastad! Bynie💜💜
