Who got the power? /Befejezett/

42.rész

4 napja egyhuzamban edzünk, aminek mindenki örül....ezt még én se hittem el..... Alig tudtam kirángatni őket az ágyból. Mikor sikerült egy nem várt személy fogadott. Boldogan öleltem magamhoz Gloriát.

-Hát te? - kérdeztem döbbenten.

-Minho szólt, hogy segítség kellene, szóval itt vagyok! - vigyorgott.

-Köszönöm! - mosolyogtam rá.

-Kivel kezdjem? - kérdezte, miközben összedörzsölte két tenyerét, huncutul vigyorogva.

-Elsőnek had melegítsenek be! - nevettem fel.

-Hah... Jólvan! - mondta sóhajtva.

-Akkor kezdjük az edzést! - néztem körbe. - Elsőnek is mindenki kezdje úgy, mint tegnap is! Aztán rákoncentrálunk az erőkre, rendben? - kérdeztem mosolyogva.

Mindenki bólintott, majd megindult nyújtani, majd edzeni. Nem tartott sokáig, hogy mindenki edzen. Amint edzettek egy másfél órát, már szaladtak is ki az edzőteremből.
Sóhajtva ráztam a fejem, majd hagytam, hogy leüljenek pihenni.

-Úgy gondoltam, hogy Taehyung és Kook kezdené. Tudom, hogy Taehyung képes burkot vonni mások köré, hogy meggyógyítsa őket...... - mondtam Taehyungra nézve. - De képes lennél arra is, hogy azt a burkot úgy alkotsd meg, hogy egyfajta pajzs legyen? - néztem rá kérdőn.

-Nem tudom... Ezt eddig csak egyszer próbáltam bátyuson! - felelte. - Megtanítod? - kérdezte lelkesen.

-Persze! - nevettem fel. - Mivel Kookhoz kötődsz legjobban, őt kellesz, majd megvédened! Glória. - szóltam neki, mire ő az eddig combjára kötőzött bőrbotot, elővette.

-Nos sziasztok! Az én nevem Gloria és ez - emelte fel magasra a botot. - Ez itt a fájdalom vibrátora! - nevetett fel.

Fejbe csaptam magam, miközben próbáltam visszatartani a nevetést.

-Miért ez a neve? - kérdezte Yoongi.

-Azért mert úgy nézz ki, mint egy méretes vibrátor, és fájdalmat tudok okozni vele! - nevetett fel.- Legalább is ezen keresztül használom az erőmet, ami fájdalmat okoz. Taehyung neked kell megvédened Kookot, és jobb ha vigyázol rá. Az én erőm nem csak abból áll, hogy fájdalmat okozok ezzel, de ha túl sokáig használom valakin, akkor ő a rabommá fog válni. - komolyodott el. - Nem tudom, hogy ki az a Kook, úgyhogy kérlek állj fel, és gyere ide. - mondta mosolyogva.

Kook engedelmesen állt fel, majd sétált elé.

-Bocsánat. - mondta Glória, majd Kookhoz nyomta a botot.

Kook fájdalmasan kiáltott fel, majd a térdeire esett.

Taehyung szemszöge:

A földről fepattanva néztem, ahogy Kook szenved. Gyorsan körül vettem őt burokkal, ám ez nem segített. Kook továbbra is fájdalmasan kiáltozott.

-Állj! - kiáltottam bekönnyezve, de Gloria nem hagyta abba.

Kétségbeesetten néztem Namjoonra, de ő lehajtotta fejét.

-Cucu segíts kérlek! -

Kérleltem sírva.

-Nem tudom, hogy mit kellene tennem Tae! Sose csináltam meg ilyet! -

Válaszolta, mire én elvesztettem az összes reményemet.
Miért csinálja ezt?! Elég legyen már! Könyörgöm!! Valaki segítsen már! Namjoon hyungék mi a francért nézzik? Miért nem segítenek?!
A szemei behunytam, majd erősen koncentráltam, hogy a burkot pajzzsá alakítsam. Mély levegőt vettem, s lassam kifújtam azt. Elképzeltem, ahogy a burok pajzzsá formálódik, s ezzel megvédem Kookot a fájdalomtól. Azonban ez nem sikerült. Hiába koncentráltam, Kook továbbra is szenvedett.
Mit tegyek? Hogy mentsem meg??
Az egész testem remegni kezdett, szédültem, közben zokogtam. A tehetetlenség megőrjített. Borzalmasan fáj, hogy nem tehetek semmit az ellen, hogy Kookie ne szenvedjen.
Egy reményem maradt, melyet meg is tettem. Előre lépve megfogtam a botot, s elrántottam Kookietól.
A fájdalom gyorsan, és erősen érte kezemet, s azon keresztül testemet. Fájdalmamban összeszorítottam állkapcsomat, s nem hagytam, hogy Glória elrántsa. Megérdemlem. Miattam kellett szenvednie Kookienak!
A lábaim erőtlenül csuklottak össze. A szemeimet erősen szorítottam össze, remélve, hogy így kevésbé fogom bírni a fájdalmat.

-Taehyung elég! - hallottam meg Namjoon hyung és Jimin hangját is, azonban nem törődtem velük.

Nem akartam, mégis tudat alatt elkezdtem elszívni Kook erejét. Testemet az erő átjárta. A fájdalom, mely eddig megállíthatatlanul érte egész lényemet, most enyhülni kezdett, majd teljesen elmúlt. Összeszedtem minden erőmet. Mély levegőt vettem, s nehezen bár, de újra felálltam a földről. Szemeimet kinyitva néztem Gloriára. Ő megijedve próbált hátrébb lépni, de én nem engedtem.
Oldalra nézve megláttam, hogy Kook a földön fekszik, úgy, hogy alig bír lélegezni. A düh átjárta testemet, ezzel megszüntetve minden más érzésemet. Újra Gloriára néztem, majd a botot erősen megmarkoltam, s azzal együtt ellöktem őt. Glória Namjoonnak repült, az erő pedig, mely eddig lábon tartott, elszállt a testemből. A levegő a tüdőmben rekedt. Fájdalmasan próbáltam kapkodni azt, de a levegő hiány miatt, minden sötétedni kezdett. A fejembe szúró fájdalom keletkezett, majd minden elsötétült, s már nem láttam semmit sem.

Jungkook szemszöge:

Fájdalmasan ültem fel, majd megijedve láttam, hogy Tae eszméletlenül esik össze. Megpróbáltam hozzá menni, ám nem sikerült. Az egész testem remegett, és erőtlenül estem vissza a földre. Elsírtam magam, majd minden erőmet bevetve kezdtem Tae felé kúszni.
A kezeimet előre téve, a fűbe kapaszkodtam, majd lábammal hátulról tólni kezdtem magam. Nehezen de eljutottam, Taehyunghoz. Magamhoz öleltem őt, majd sóhajtva hunytam be a szemem.
Nem tudom, hogy mikor ébredtem fel, csupán a nap erős sugaraiból gondoltam, hogy már másnap van. A felismerés megijesztett, majd gyorsan szétnéztem a szobában, de nem láttam sehol Taetaet. Az ágyból kimászva, sétáltam az ajtóhoz.
Hogy-hogy ilyen gyorsan meggyógyultam? Nem érzem meg fáradtnak sem magam....
Az ajtót kinyitva, végig nyitottam minden ajtót, remélve, hogy Taetaet megtalálom. Azonban ő egyik szobában sem volt. Megijedve szaladtam le a lépcsőn, Namjoon hyungot keresve. A nappaliban meg is találtam, Gloria és Jin társaságában.

-Hol van Taetae?! - kérdeztem kétségbeesetten.

-Ne aggódj, most pihen! Nem lenne jó, ha zavarnád! Sok erőt vett el tőle az, hogy legyőzze az erőmet, és meg titeket is meggyógyítson! - mondta Glória.

-Legyőzte az erődet? - kérdeztem döbbenten.

-Igen, annyira féltett téged, hogy legyőzte a fájdalmat, és engem is! - vallotta be mosolyogva. - Tényleg csodálatra méltóak vagytok! - mosolygott rám.

Elszégyeltem magam, majd lehajtottam fejemet. Szóval Taetaenek ment az, ami nekem nem... Nekem miért nem sikerült? Pedig nagyon próbálkoztam, hogy segíthessek neki.... De én nem voltam elég ehhez. Azonban ha Taetaenek ment akkor nekem is fog!
Megvártam még Namjoon hyungék elmentek és akkor Gloriához léptem.

-Tudna segíteni? - néztem szemeibe reménykedve.

-Miben? - kérdezte mosolyogva.

-Használd rajtam újra az erőd! - kértem határozottan.

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!
Bynie❤️