Ködbe veszett árnyvadász ✓

|11|

~•°•|♪|•°•~
Könyörtelen hangok
~•°•|♪|•°•~

Alec Lightwood egy hét után jutott el odáig, hogy fel tudjon kelni az ágyból. Jace, Izzy, Clary és Magnus türelmesen ápolta a fiatal árnyvadászt, s bár Alec állapota szépen javult, a barátai továbbra is aggódtak. Igen, a fekete hajú Nephilim sebeiből már jó pár begyógyult, s a napok elteltével egyre erősebb lett, a lelke továbbra is törékeny és gyenge volt.

Valahányszor valahol becsapódott egy ajtó az intézetben, Alec mindig megrezzent. Éjszakánként folyamatosan rémálmokkal küzdött, s néha még attól is megijedt, ha valaki megérintette. Persze, Alec próbálta elrejteni ezeket a jelenségeket, de eléggé nehezen ment neki. A barátai simán átláttak a szitán.

Viszont kitartottak Alec mellett úgy is, hogy a fiú nehezen engedte közel magához őket. Megértették, hogy Alec szörnyű dolgokon ment keresztül a fogsága alatt - valószínűleg rengeteg kínzásról még nem is beszélt neki -, s egyáltalán nem erőltették, hogy a sápadt fiú megbízzon bennük. Türelmesen várták a pillanatot. Azaz... Majdnem mindenki.

Jace számára eléggé elviselhetetlen volt ez az egész helyzet. Mivel Alec őt is kizárta az életéből, a kapcsolatuk erősen megromlott. A szőke hajú árnyvadász eleinte még Alec érzelmeit is meg tudta állapítani, de egy idő után azt vette észre, hogy kezdi lassan elveszíteni a testvérét.

- Jól van, Alec - mosolyodott el halványan Jace, bár az arany szemek továbbra is aggódva fürkészték a másik árnyvadászt. - Nagyon jól haladsz.

- Jól?! - kérdezett vissza kissé ingerülten Alec. - Meg sem bírok állni a lábamon.

- Csak azért, mert még sokat kell pihenned, de idővel majd jobban leszel, hidd el nekem - felelte Jace, s megfogta Alec karját, hogy megtartsa a fiút.

- Úgy gondolod? - Jace furcsának hallotta a fekete hajú hangját. Mintha kiveszett volna belőle a remény és az élet. Jace persze értette, hogy Alec szörnyű dolgokon ment keresztül, de a testvére mindig is egy erős embernek tűnt, így Jace úgy vélte, hogy Alec majd meg tud küzdeni a feladattal. Lehet, hogy mégsem...?

- Persze - mosolyodott el végül Jace, s próbálta elterelni a negatív gondolatait. - Erős vagy, s hamarosan már vígan fogsz a démonok után futni.

Alec összerezzent erre a kijelentésre, s ez Jace figyelmét sem kerülte el, de szőke nem tett megjegyzést rá. Alec természetesen tudta, hogy hamarosan vissza kell térnie az Intézet forgatagába, mégsem akarta. Félt még mindig, hogy újra elkapják, vagy esetleg elront valamit. Hogy cserben hagyja a társait, s kudarcba fullad miatta a küldetés.

Bogarat ültettem a füledbe?

Alec tisztán hallotta James hangját, de tudta, hogy a férfi jó távol volt tőle, ráadásul Jace teljesen nyugodtnak tűnt, így teljesen biztos volt abban, hogy a kedves fogvatartója csak az ő fejében szólalt meg.

Tudom, hogy félsz. Még a cellámban is érzem a gyávaságod illatát.

Alec csendesen összeszorította a szemét. (Majdnem fejet írtam...) Erősen koncentrált, hátha úgy száműzni tudja James hangját a fejéből, de a férfi mániákus nevetése továbbra is ott csengett a fülében. Hiába akarta, egyszerűen nem tudta elűzni onnan.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva Jace, mikor észrevette, hogy Alec egyre sápadtabb lett, s csak mereven bámulta a semmit.

- Persze - mosolyodott el halványan Alec, s próbált minél jobban annak is tűnni. - Csak fáradt vagyok, semmi komoly.

- Magadra is hagyhatlak, ha gondolod - vetette fel az ötletet Jace, s a fekete hajú Nephilim csak erre várt.

- Talán lehet jót tenne, ha még pihennék egy kicsit. Nem sokat aludtam az éjszaka.

- Rendben - bólintott a szőke, majd visszakísérte az ágyhoz a testvérét. Megvárta, amíg Alec szinte eltűnt a paplan alatt, majd csendesen kiment a szobából.

Ugye tudod, hogy még ő sem tud majd segíteni rajtad? Ha megtenné, minden bizonnyal meghalna.

- Távozz a fejemből! - suttogta halkan Alec. Idegesen meredt maga elé, s a teste felett egyre jobban elhatalmasodó remegést próbálta csillapítani, kevés sikerrel.

Miért tenném? Velem erősebb, s sokkal jobb árnyvadász lehetnél, Alec Lightwood. Csak engedj be jobban.

- Azt várhatod - mordult fel Alec. Nem akarta, hogy James hangja esetleg testet is öltsön. Annyira nem volt jó társaság. Azonban Alec lelkének egyik szegletét mégis megfogta valamennyire az áruló mondata. Még mindig nagyon gyenge volt, s Alec nem sok esélyt látott arra, hogy idővel vissza tudja-e majd hozni a régi formáját.

Tudom, hogy tetszik az ötletem, ne is tagadd, Nephilim. Én segíthetnék neked. Egy csapásra eltűnne minden fájdalmat.

- Nem érdekel - felelte nyöszörögve Alec. Újabb ördögi körben találta magát. Két tűz között, s egyik döntés sem tűnt jónak. Ha nem fogadja el, talán soha többé nem lehet az, aki régen volt. Olyan árnyvadászt, akit a legjobbak között tartottak számon. Viszont, ha belemegy James ajánlatába, lényegében legalább olyan rossz lesz, mint Valentine egykoron. Nem akart másoknak ártani, a családjának meg pláne nem.

Na? Elfogadod az ajánlatom?

- Menj a pokolba - suttogta Alec, s kicsit el is mosolyodott, de csak pár percre. James haragja nem csak a fejében tombolt, hanem az egész testében is. Szörnyű fájdalom lobbant fel benne, s úgy érezte, hogy az egész teste lángolt. Nyöszörögve, s nehezen lélegezve húzta össze magát egészen kicsire, de ez sem sokat használt, csak még inkább gyengévé tette.

Megpróbált feltápászkodni az ágyról, hogy segítséget kérjen, de a lábai nem tudták megtartani, így a földre esett. A látása egyre jobban elhomályosodott, minden kavargott hol kékben, majd vörösben. Az egész teste fájt és lángolt, ugyanakkor rettenetesen fázott is. Az utolsó dolog, amit látott, az egy aggódó szempár volt. Csillámporos volt.

- M-Magnus? - Alec alig bírta kiejteni a férfi nevét. Valamit válaszolt neki a boszorkánymester, de a fiatal árnyvadász már nem hallotta. Elnyelte a hűvös sötétség, s nem akarta visszaengedni.

Vigyázz mit választasz, Alec Lightwood. A rossz döntéseknek komoly ára van.

~•°•|♪|•°•~
Könyörtelen hangok
~•°•|♪|•°•~

Omg... Megtáltosodtam, emberek! Remélem most majd gyakrabban fogom tudni hozni a részeket.

Szép estét, s jó olvasást! *-*