I'm on my teacher 🔚

Huszadik fejezet

Köntösben, félig megszáradt hajjal állok a ruhásszekrényem előtt és azon töprengek, hogy mit vegyek fel. Ezt a kérdést pedig előszeretettel hangoztatom Sehunnak, aki az ágyamon fekve bámul rám, és nem érti miért akarom kicsípni magam, elvégre nem először fogok találkozni Yixinggel. Viszont én egy kicsit mégis úgy érzem, hogy ez egy különlegesebb alkalom, hiszen most először hív át magához hétvégére, ami azért nagy szó. Vagy csak én gondolom így? A másik dolog, ami felettébb aggaszt, hogy azt mondta ne vigyek magammal semmit. Ez azt is takarja, hogy ruhákat se pakoljak? De hát miért? Ezeket a kérdéseket hangosan is felteszem, félig magamnak, félig barátomnak célozva, hátha ő tudja rá a választ, de persze csak nemleges váll lendítésekkel reagál, ami cseppet sem nyugtat meg. Na, de mégis milyen szettben menjek? Utcai ruhába, kényelmesen, vagy inkább elegánsan öltözzek fel?

- Szerintem csak légy önmagad – közli végül Sehun úgy fél óra elteltével.

Valójában nincs kimondott stílusom, mert mindenfélét felveszek, alkalomhoz illően. De most azt sem tudom, hogy tényleg csak otthon leszünk, vagy van valami egyéb terve is. Kénytelen leszek a lazán elegáns szettet választani, ami egyrészt nőies, másrészről pedig kényelmes. Előkeresek egy magas derekú sztreccses, világoskék farmert, és egy fekete, félhosszú ujjú, mélyebb dekoltázzsal – de nem túl kirívóval – rendelkező inget. Ez egy alap szett, semmi extra nincs benne, de én nem is vagyok oda a csicsás dolgokért, mellesleg ebben jól is érzem magam, ami az egyik legfontosabb dolog a számomra. Mielőtt felvenném a ruhadarabokat, hullámosra szárítom a hajamat és felrakok egy kevés szempillaspirált, meg szájfényt. Annyi szerencsém van az életemben, hogy az arcom nem igényel sem alapozót, korrektort, vagy más bőrkiegyenlítő sminkterméket. Ezt követően felveszem a kiválasztott szettet és Sehun elé bicegek.

- Oh – mér végig tekintetével, majd féloldalasan elmosolyodik én pedig lassan forgok egyet a tengelyem körül, hogy hátulról is szemügyre vehessen, amire egy elégedett hümmögés a válasz. – Csak nem tanga van rajtad? Kiemeli a feneked ezzel a nadrággal.

- Tudom – kacsintok rá játékosan, mire kuncogni kezd. – Szóval, jó lesz? – nézek rá csillogó szemekkel várva az őszinte válaszra.

- Nekem tetszel Minji – mosolyog finoman, és én is hasonlóképp teszek. – Még csak negyed nyolc van – közli.

- Tudom, el sem hiszem, hogy ilyen hamar készen lettem – döbbenek rá, és ez azért is nagy szó, mert általában képes vagyok az utolsó pillanatban elkészülni és kapkodni.

Szóval ez a háromnegyed óra bőven elég arra, hogy elkezdjek izgulni, amit eddig még nem tettem, és ami azt illeti, nem is tudom miért kezdtem el hirtelen. Így csak megkérem Sehunt, hogy lassan induljunk el, hogy legyen időm lenyugodni. Magamhoz is veszem a telefonomat, melyet kivételesen sikerült teljesen feltöltenem és mivel úgyse fogok rajta lógni, ezért valószínűleg kibírja az egész hétvégét. Majd lebattyogunk a földszintre, ahol apa nem hagyja szó nélkül a kinézetemet.

- Miért vagy kiöltözve? – hunyorog a férfi, mire végig nézek magamon.

- Nem is öltöztem ki. Ez csak egy ing – értetlenkedek.

- Te nem szoktál inget hordani – hangsúlyozza ki erőteljesen, amiből leesik, hogy gyanakszik valamire, szóval gyorsan kitalálok valamit, hogy ne firtassa tovább a dolgot.

- Appa! Nem mindegy milyen ruhát hordok? – vonom fel a szemöldökömet, mire egy sóhajtást kapok válaszul.

- Csak menjetek! – legyint végül, majd elvonul a nappaliba.

Mivel az idő még korai, meg amúgy is ki akarom szellőztetni a fejemet, így megkérem Sehunt, hogy sétáljon el velem, ahelyett, hogy autóba ülnénk. Mindössze úgy negyed óra sétányira van tőlünk a kávézó, amivel szemben van Yixing lakása is. Még így is korábban fogunk odaérni valamivel, és mivel nem tudom mit tervez a férfi, ezért írok neki egy üzenetet, hogy előbb érkezem, csak, hogy ne érje váratlanul. Hamar érkezik is az egyszerű helyeslő válasz.