I'm on my teacher 🔚

Hatodik fejezet

Lábaimat nehézkesen vonszolom magam alatt, mintha ólom lenne rájuk kötözve. Fejemet a föld felé szegezve, karjaimat testem mellett lógatva hordom. Úti társam, Sehun az, aki néha néha odébb húz, vagy megállít, hogy ne csapódjak neki semminek és senkinek. Nem beszéltünk a reggel történtek óta, vagy legalábbis én nem szóltam hozzá, mert túlságosan is beszippantottak a gondolataim és az érzéseim.
Elveszítettem egy barátot, egy hülye verseny miatt. Olyan arcát mutatta ma meg nekem Hara, amit az évek alatt még sose láttam, és nem is képzeltem, hogy létezik ilyen oldala. De akkor mégis miért voltunk egyáltalán barátok? Vagy mik... Ha ő ennyire csak a versengést és a felülkerekedést látta bennem... Nem értem.
S mind emellett ott a másik véglet is; Yixing. Mit kezdjek vele? Nem tudok már rá úgy nézni, mintha mi sem történt volna, és biztos vagyok benne, hogy ő sem. Na meg aztán még kellemetlenebbé fog válni, hogyha a szüleim gyakrabban agyalnak ki közös programokat.
Gondolatmenetemet a házunk kapuja szakítja félbe. Megtorpanok előtte, Sehunra pillantok, sóhajtok egyet s előre megyek. Bejárati ajtónkhoz érve kissé félve nyomom le a kilincset, mert semmi kedvem magyarázkodni a szüleimnek a rossz kedvem okáról, így próbálok kevésbé lehangoltnak tűnni. Egy hangos köszönés után ráeszmélek, hogy senki se mocorog a házban, ami egy cseppet megnyugtat.
- Biztos elmentek valahová. Meg se néztem, hogy itthon van-e a kocsijuk – jegyzem meg halkan Sehunnak, aki csak csendben követ.
- Nem láttam kint autót – válaszol röviden, mire fellélegzek.
- Akkor miénk a ház! – kurjantom tettetett örömmel. – Menj csak fel, én hozok egy kis boldogság hormont – mutatok a fagyasztó felé. Barátom egy gyors mosolyt int felém, majd elindul fel a szobámba. Szerencsémre anya imádja Sehunt, így sose gond neki, ha itt alszik.
Magamhoz veszem a jégkrémes dobozt a fagyasztóból, megragadok két kanalat és barátom után veszem az irányt, fel az emeletre. Meglepetésemre Sehun az ágyam szélén ül, táskáját a lábai előtt pihentetve, ami abszolút nem rá vall. Máskor csak ledobja valamerre a holmiját és elnyúlik az ágyamon, most pedig úgy viselkedik, mint, aki először jár itt.
- Sehunah! – elnyújtottan ejtem ki nevét. – Mégis mit csinálsz? Mi a baj? – lehuppanok mellé és odanyújtom neki az egyik evőeszközt, jelezve, hogy ragadja meg, kezdjen falni és meséljen. El is veszi tőlem a fém eszközt, majd egy nagyot sóhajtva bele kanalaz a hideg édességbe.
- Minji – vezeti rám csillogó szemeit. – El kell mondjak valamit. – Kíváncsiságomat kifejezve felvonom szemöldökömet. – Nem... azt hiszem... nem vagyok meleg – dadogja.
- Nem igazán értem – köszörülöm meg a torkomat. – Gyerekkorunk óta más vagy, és nem is voltál még lánnyal. Akkor, hogyan? Vagy lemaradtam valamiről? – grimaszolok.
- Van valaki, aki miatt így érzek – nem fejti ki túlságosan, én pedig értetlenül állok a tények előtt, mert a jelenlegi helyzetben képtelen vagyok jobban megerőltetni az agyamat, hogy fel fogjam sejtelmes szókincsét.
- Sehun... – fújom ki hangosan a levegőt. – Tényleg nem értem most a szójátékaidat, ne haragudj. Inkább csak mondd el ki az, és miért... – talán kissé ridegen fejezem ki magam, ám ismer már annyira, hogy tudjam, megérti a hangulatom.
- Hagyjuk. Felejtsd el – legyint egyet a levegőbe. – A lényeg, hogy megváltoztam. Nem vagyok már meleg, legalábbis nem száz százalékosan.
- Rendben – bólintok. – Így már érthető... valamennyire. De később még beszélünk róla! – simogatom meg a vállát mosolyogva.
- Aish... – bosszankodik a fiú, amin megilletődök, s a következő pillanatban arra eszmélek, hogy megragadja arcomat és ajkait az enyémekre tapasztja.
Szemeim kikerekednek és hirtelen azt sem tudom mitévő legyek, de valamiért nem húzódok el tőle. Helyettem pár másodperc elteltével megteszi ő és kifejezéstelen arccal néz rám. Sosem volt szívbajos az biztos. A szívem kalapálni kezd s ahelyett, hogy kérdőre vonnám felkelek és leteszem a fagylaltos dobozt az íróasztalomra benne a két kanállal. Szemével végigköveti mozdulataimat, majd ő is felkel az ágyról, láthatóan arra vár, hogy lereagáljam a cselekedetét. A visszafogottsága elszállni tűnik és tesz egy lépést felém. Mégis mi történik? Megállok előtte, arcát fürkészem, hátha le tudok róla olvasni valamit, de képtelen vagyok rá. Össze vagyok zavarodva. Úgy érzem az életem fenekestül felfordult. Mi lenne a helyes cselekedet? Nem akarok még egy barátot – az egyetlen igaz barátomat  –elveszíteni.
- Minji – halkan ejti ki a nevemet. Ajkaira pillantok. Nem harapja be őket, ami azt jelenti nincs zavarban, sőt, kimondottan magabiztosságot sugall, ami engem is felerősít.
Újból beszédre nyitja száját, s mielőtt ismét megszólalhatna odalépek hozzá és nemes egyszerűséggel megcsókolom, melyet azonnal viszonoz.
Valójában fogalmam sincs mi is történik éppen, csak megélem. Azt azonban megértettem miről beszélt nekem az imént. Nem meleg, mert engem kedvel. Ez az, amit mindig is szerettem volna elkerülni és ezt ő is jól tudja. Bár lehet, hogy az egész az én hibám, mert én hangoztattam neki állandóan, hogy ha nem a saját neméhez vonzódna akkor valószínűleg nem tudnék neki ellenállni. Sikeresen meg is ragadta a lehetőséget, én pedig csak megerősítettem. Lehet, hogy pont erre van most szükségem, hogy az egész Hara, Yixing dolgon túl tegyem magam.
Gondolataimba merülve fel sem tűnt, hogy már az ágyon fekve csókolózunk, s egymás ruháitól is kezdünk szépen lassan megválni. Vajon miért érzem magam ennyire izgatottnak? Mintha csak egy régi vágyam teljesülne be éppen. Ideje kikapcsolni az agyadat Minji.

A plafont bámulom üres fejjel, takarómat mellem előtt gyűrögetem s bal oldalamról érzem Sehun égető tekintetét az arcomon. Felé hajtom a fejem s hunyorogni kezdek. Szerintem még mindig arra vár, hogy mondjak valamit, mert azóta sem szólaltam meg. Sóhajtok egyet és ismét a mennyezetet pásztázom.
- Mi volt ez? – kérdem.
- Nem tudom – érkezik a válasz. – Legalábbis a te részedről nem tudom. Én megmutattam neked, hogyan érzek.
- Az sem zavarna, ha azt mondanám hiba volt? – felülök az ágyon és felszedem a ruháimat a földről, majd öltözni kezdek.
- Mondhatod, de akkor nem tetted volna meg – hanglejtéséből érzem, hogy vigyorog. – Ha szeretnéd elmegyek, hagyom, hogy átgondold – azzal feltápászkodik és hozzám hasonlóan felkapja ruháit.
- Túl jól ismersz – vallom be, közben magamra öltöm utolsó ruhadarabomat is. – Nem nagyon megy most a gondolkodás, szóval maradj csak, én elmegyek letusolni – mosolygok rá, ezt követően a fürdő felé veszem az irányt.
A szobám ajtajához érve mocorgást hallok a túlsó oldalról, hátranézek, hogy Sehun felöltözött-e már, s mikor meggyőződök róla, hogy igen, egy határozott mozdulattal kinyitom az ajtót. Anyukám éppen, hogy nem esik be azon.
- Omma? – kiáltok fel meglepetten. – Mégis mióta állsz itt?
- Oh, éppen csak most jöttem – feleli zavartan. – Szia Sehun! – köszön oda a fiúnak, aki egy enyhe meghajlással viszonozza. – Lejönnél egy percre Minji? Volna itt valami, amit meg kéne beszélnünk. – Összeráncolt szemöldökkel követem le a a földszintre, már előre félek mégis mit akarnak velem megbeszélni.
Ahogy a lépcső aljára érek, a bejárat felé pillantok s úgy érzem szeretném, ha most azonnal elnyelne a föld. Yixing áll velem szemben kissé meggyötört arccal.
- Hazafele összetalálkoztunk, és valami váratlan gáz szivárgás történt a lakásán, nem szerettük volna, ha hotelbe menne, mikor nálunk üresen áll egy szoba – ecseteli anyukám a történteket. – Pár napot itt fog tölteni Lay, kérlek ne kellemetlenkedj.
- Tessék? Hogy én ne kellemetlenkedjek? – csattanok fel, de azonnal le is nyugtatom magam. Nem szeretnék több feszültséget mára. – Rendben, azt csináltok, amit szeretnétek. Én nem leszek láb alatt – azzal hátat fordítok és visszabattyogok az emeletre, bevonulok a szobámba, majd felvázolom a helyzetet Sehunnak.
- Ez szívás – könyveli el. – Sajnálom Minji. Nem akartalak még én is kétségek közé ejteni.
- Ugyan már – huppanok ágyamra. – Nem a te hibád. Egyszerűen csak nehéz feldolgoznom, ami ma történt. Kicsit sok volt az esemény... – vetek rá egy alulról felfelé pillantást.
- Tényleg sajnálom, rosszkor időzítettem – sóhajtja.
- Azzal volt a legkisebb problémám, hisz tudod mit mondtam neked mindig – nevetek.
- Na igen – mosolyog. – Figyelj – közelebb lép és megfogja a kezemet. – Én nem várok el tőled semmit, és nem is fogok rád erőltetni olyat, amit nem szeretnél. Mindig itt leszek neked, mint a barátod, és ha többre vágysz, csak szólj – kacsint rám, mire ismét felkacagok. – Tudod, hogy sose voltam a tartós párkapcsolatok mestere, de már nem tudtam magamban tartani az érzéseimet.
- Nem haragszom, és köszönöm! – azzal megölelem. Határozottan látszik rajta, hogy ismét kiegyensúlyozott lett. Irigylem azért, hogy ennyire lazán tudja kezelni a dolgokat. Bár nem értem miért nem mondta el korábban, hisz tudta, hogy tudom valami nem oké vele. Talán csak meg akart bizonyosodni a saját érzéseiről. Nekem is meg kéne velük beszélnem a dolgokat, de jelenleg nem érzek többet Sehun iránt. Baromi helyes és vagány srác, mindig is az volt és gyanítom az is marad. Nem szeretem se jobban se kevésbé, mint eddig. Annyiban változott a dolog, hogy lefeküdtünk, de ahogy ő is említette, ettől függetlenül ugyanolyan jó barátok maradunk, a többi meg majd alakul.

Zuhanyzás közben ismét feljött bennem a csalódottság érzete Haraval kapcsolatban. Még mindig nem tudom felfogni, hogy mégis miért viselkedik így. Lehetünk még barátok vajon? Ha Sehunnal ezek után is megy, akkor Haraval is mennie kéne, nem? Bár igaz, teljesen más dolog, na meg más egyéniség a kettő. Aigoo. Miért fogadtam el azt a hülyeséget? Akkor most Yixing miatt sem érezném magam kellemetlenül. Sehunnal pedig akár egy párt is alkothatnánk! Anya nagyon boldog lenne.
Önfeledt kuncogással szállok ki a zuhany alól, nem törődve azzal, hogy a lábam még csurom víz, s ahogy a törölközőmért indulok talpam megcsúszik a szintén nedves csempén. Egyensúlyomat elveszítve hadonászok a levegőben, hogy visszanyerjem azt, közben próbálok a törölközőmért kapni, de lábaim előrébb tartanak, s ahelyett, hogy belekapaszkodnék az anyagba, csak lerántom a tartóról, és fenekemmel a földre csattanok, eme cselekedetet pedig egy, a torkomból akaratlanul is feltörő jajgató kiáltás kísér. Felkapom a fejemet s Sehunt pillantom meg a fürdőszobaajtóban, mögötte pedig Yixing néz le rám tágra nyílit szemekkel, ezzel pedig tökéletes kilátást nyer ő is meztelen testemre, mivel a törölközőmnek sikerült pont mellettem landolnia. Gyorsan magam elé is kapom és lehunyom szemeimet. Aish. Ennél jobb nem is lehetne ez a nap.