I'm on my teacher 🔚

Tizenhetedik fejezet

Céltalanul ücsörgök a kanapén, közben egy bögre teát tartva a kezemben, s csak bámulok magam elé. Még az agyam is feladta a szolgálatot, annyi minden kavarog benne a napokban. Ki vagyok merülve lelkileg, és nem tudom, hol van még ennek a vége, de rám férne egy kis pihenés és kikapcsolódás.

- Mi jár a fejedben? – huppan le mellém Yixing. Miután Seo Yoon elment, úgy döntöttem maradok még egy kicsit.

- Oh – vezetem tekintetem a férfira, aki biztatóan mosolyog rám. – Valójában, semmi – vonom meg a vállam.

- Nem akarsz itt maradni éjszakára? – csillan fel a szeme. – Reggel megvárom, amíg elmész, hogy ne egyszerre érjünk be az iskolába.

- Nem úgy volt, hogy nem alhat senki az ágyadban? – érdeklődök egy halvány vigyorral az arcomon.

- De, viszont te nem senki vagy – közli mélyen a szemembe nézve, s közben megfogja a kezem.

- Most, hogy már Seo Yoon mindenről tud, végül is mindegy lenne nem? – sóhajtok fel. Ezzel a kijelentésemmel pedig megint beindulnak a fogaskerekek a fejemben, amitől úgy érzem, hogy éles fájdalom nyilall bele és a homlokomhoz kapok.

- Minden rendben? – kérdi aggodalmasan Yixing. Egy bólintással válaszolok. – Hozok egy fájdalom csillapítót – már állna fel, de belekapaszkodok, hogy megállítsam.

- Hagyd csak – mormogom. – Majd kialszom – szorítom össze szemeimet, mivel a fájdalom csak erősödik.

- Akkor hazaviszlek, ha nem akarsz itt maradni – mondja közben a hátamat simogatva. Viszont nem tudok megszólalni, mert hirtelen a hányinger is megkörnyékez. – Minji? – hajol közelebb.

- Azt hiszem... – nyelek egy nagyot. – Merre van a mosdó? – próbálok talpra állni, de azzal a lendülettel megszédülök és visszahuppanok a kanapéra. Yixing azonnal utánam kap és segít óvatosan felállni, majd elkísér a fürdőszobába és magamra hagy.

Szerencsére nem látom viszont az ebédemet, így csak a mosdókagylóhoz vonszolom magam, hogy megmossam az arcomat. A tükörbe nézve látom, hogy szinte fal fehér vagyok és sötét karikák jelentek meg a szemem alatt. Már csak ez hiányzott. Nem sokkal később kisétálok a helyiségből és fáradt tekintettel nézek Yixingre, aki csak elmosolyodik.

- Biztosan kimerültél – jön oda hozzám, hogy megtartson, nehogy megint elszédüljek. – Gyere, pihenj le egy kicsit a hálóban. – Nem áll szándékomban ellenkezni, mert úgy érzem tényleg rám fér egy kis nyugalom, úgyhogy hagyom, hogy bekísérjen és lefektessen az ágyra, majd betakargasson.

- Mindennek Te illata van – mondom inkább csak magamnak, de láthatólag Yixing is hallotta, mert egy féloldalas vigyorral az arcán kuncog mellettem.

- Hozok neked gyógyszert – azzal kimegy, s hamar vissza is ér egy pohár vízzel és egy szem fájdalomcsillapítóval a kezében. Beveszem azt, majd visszadőlök az ágyra. Yixing leül mellém és simogatni kezdi a fejem búbját. – Pihenj csak, itt maradok veled – finoman hozzábújok és érzem, hogy a szemeim leragadni készülnek. Hiszen még csak hat óra környékén lehet...

Ahogy nyitogatom a pilláimat, már nem hasít bele a fájdalom a fejembe és az érzés is elmúlt, miszerint ki akarom dobni a taccsot. Látásom élesedésével veszem észre, hogy egyedül vagyok a hálószobában és csak az éjjeli szekrényen lévő kislámpa ad némi fényt a sötétségben. Egy pillanatra megremeg a szívem, majd lassan támaszkodok fel az ágyon. Jó nagyokat kortyolok a pohárban maradt vízből, majd ahogy felülök és lábaim a padlót súrolják egy papucsba ütköznek, ami ha jól rémlik nem volt rajtam mielőtt még lepihentem volna. Belebújok és haladnék tovább, de ekkor meglátok az ágy melletti fotelban egy fehér, amolyan szállodai köntöst, rajta egy cetlivel. "Csak ezt vedd fel." Meghökkenek és végignézek magamon. Azt akarja, hogy csak az legyen rajtam? – gondolkodok el. Oh. Hát jó. Azzal nekiállok vetkőzni, közben folyamatosan körbetekintve, hogy nem-e leskelődik valahol, vagy éppen nem-e vesz egy kamera. Igen tudom paranoiás vagyok, és azt is tudom, hogy ha ilyen szándékai lennének, valószínűleg fel sem tűnne, még akkor sem ha keresném.
Amint megvagyok jól összehúzom a köntös megkötőjét és az ajtóhoz sietek. Lassan nyitom ki, s először csak a sötétséggel szembesülök, majd ahogy lenézek a padlóra egy-két mű gyertya lángját pillantom meg. Akaratlanul is elmosolyodok, s végig követem a kis fénycsóvákkal megjelölt utat, amik a fürdőszobához vezetnek. Nem gondolkodva lépek be a helyiségbe, ahonnan víz csobogásának a hangja szűrődik ki. Őszintén szólva azt hittem, hogy az a látvány fog fogadni, hogy Yixing meztelenül fekszik a kádban, de helyette csak annak a szélén ücsörög, ruhában. Mikor észrevesz elmosolyodik és elzárja a csapot, majd feláll. Körben ugyanúgy ki van rakva a hatalmas sarokkád széle a mű gyertyákkal, ami valójában a pár órával ezelőtti idebent tartózkodásom során elkerülte a figyelmemet. Az orromat kellemes virág illatát csapja meg a víz felől.