Életem hangsora

14. rész

Miután beültem Logan autójába, és elindultunk, csak csendben bámultam magam elé. Képes volt ide jönni ez a szemét, csak azért, hogy lekurvázzon? "Azt hittem te is rendbe akarod hozni a kapcsolatunkat". Ő tette tönkre, lényegében ő szakított velem, ő csalt meg. Ezen a kapcsolaton nem lehet mit rendbehozni. Ezt egyszerűen fel kell robbantani, és kilőni az űrbe. Egyébként meg...dehogy akarta rendbehozni! Ha komolyan gondolta volna, valószínűleg nem szervezte volna be estére Taliat, aki az ágyában várta.
-Bocsáss meg, Holls...
-Hogy mondod?-pillantottam Loganre zavartan.
-Úgy értem, sajnálom, hogy nem tettem semmit azzal a féreggel. De igazából büszke vagyok magamra, hogy meg tudtan állni.
-Ó nem, nincs semmi gond. Ha neki estél volna, abból semmi jó nem sült volna ki, és megint csak...
-Megint csak neked lett volna belőle bajod. Igen.
-Igen...-válaszoltam, de magamban már ismét a gondolataimba voltam merülve.
-De ugye jól vagy? Holly? Nézz rám!
-Mi? Ja, persze, igen, rendben vagyok...-sütöttem le a szemem. Logan csak egy pillanatra kapta el a tekintetét az útrol rám, viszont fejcsóválva fordult vissza.
-Esküszöm, ahogy újabb lehetőségem adódik rá, félholtra verem...-mormogta idegesen. Az állkapcsa megfeszült, és erősen markolta a kormányt.
-Nyugi...nem lesz semmi gond. Én pedig rendben vagyok. Tényleg-tettem a kezem a karjára nyugtatásképpen.
-Aha...és ezért könnyes a szemed is?
-Az csak...allergia-fontam össze a karom. Nem akarom beismerni, hogy ismét sírhatnékom támadt Brian miatt. Nem érdemli meg, hogy akárcsak egy könnycseppet is elmorzsoljak miatta.
Logan idegesen felnevetett. Hát persze hogy tudja, hogy nem allergia.
-Figyelj Holls, nyilván...nem tudhatom min mész keresztül. Nekem ilyen szituációban még nem volt részem, ezért nem értem meg, de...de attól még megpróbálhatlak megérteni.
Logan hangja lágy volt és szelíd, ahogy az arcvonásai is.
-Tudod én csak...
-Szereted?-kérdezte elfúló hangon.
-Dehogy! Nem szeretem. Azt hittem fájni fog az eset utáni első találkozás. És fáj is, de...de nem úgy ahogy arra számítottam. Érted?-néztem rá. Logan csak a fejét ingatta.-Úgy értem...azt hittem fájni fog, hogy látom, és tudom, hogy nem az enyém mostantól. Azt gondoltam, össze fogok omlani a gondolat alatt, hogy nem voltam neki elég jó, hogy csak kihasznált. Ehelyett...undorodtam. Mintha nem is az a Brian lett volna, akit eddig ismertem. Az érintése teljesen hidegen hagyott, és szinte semleges érzelmek futottak át rajtam.
-Akkor mi a gond?-helyezte a kezét a combomra. Az érintése lágy volt, emiatt pedig meggyengültem, a torkom összeszorult, és lassacskán elkezdtek folyni a könnyeim.
-Én vagyok a gond. Hogy lehettem ilyen idióta? Én...
-Holly, ezt most fejezdbe. Nem hagyom, hogy amiatt a szemét miatt magadat hibáztasd.
-Hagyd hogy befejezzem! Én...most ő olyan...más lett. Más, mintha kicserélték volna, mintha nem is ő lett volna ott, hanem egy teljesen idegen ember. Pedig ez az a Brian volt, akiről két-három nappal ezelőtt még úgy gondoltam, mindennél és mindenkinél jobban ismerem. És nem vettem észre semmit! És tönkre is mehetett volna a karrierem, ha nincs Kevin, és...
-Azért az is igaz, hogy előlrébb járnál, ha én nem lennék...-sütötte le a szemét egy pillanatra Logan.
-Ne csináld már ezt! Kellessz ahoz, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. És amúgy is rengeteget segítettél az elmúlt két napban. Végig mellettem álltál, pedig én elhanyagoltalak téged is miatta. Én...annyira sajnálom-töröltem le a könnycseppeket az arcomról.-Borzasztó barát vagyok...
Logan megállt az autóval, ekkor vettem észre, hogy nem Abrilhez jöttünk. Hanem hozzá.
-Dehogy vagy az. Holls, nézz ide-fogta az arcomat a kezébe.-Csodálatos vagy. És erős. Nem tudom, hogy bírod mindezt, amin végigmentél a napokban. Más talán már rég a szobája sarkában ülne összekuporodva. De te nem. Most csináltál végig egy koncertet, pár nap múlva forgatjátok a klippet, aztán jön a közös forgatás is...minden rendben lesz, oké? Megígérem.
Csak aprókat bólintottam, közben Logan arcát tanulmányoztam. A gyönyörű kék szemeit csak a kert lámpáinak fénye világította meg, de még így is csodálatosak voltak.
-Most pedig menjünk be-mondta.-Ha megnyugodtál, szólok a többieknek, hogy inkább ünnepeljünk itt.
Kiszálltam az autóból, és végigmentünk a kis kerten. Logan háza jól védett helyen van. Illetve gondolom Kevin ilyenre gondolt, amikor azt mondta, költöznöm kell. Ez egy nagy terület, több házzal, de kerítés veszi körül, és csak azokat az embereket engedik be, akik itt laknak, vagy akiket az itt lakók jeleztek, hogy bejöhetnek.
Beléptem az ajtón, amit az előbb Logan kinyitott előttem, majd a nappali felé mente, ahol levetettem magam a kanapéra. Nem telt sok időbe, mire Logan beért, és leült velem szemben.
-Tehát...rendben vagy?-kérdezte aggódva.
-Azt hiszem. Nagyon köszönöm hogy meghallgattál-mosolyodtam el.
-Azért vagyok-mosolygott ő is.-Ha szeretnéd, megmoshatod az arcodat a fürdőben, hogy felfrissülj. Addig én felhívom a többieket.
-Rendben-álltam fel, majd hozzá léptem hogy megöleljem.-Olyan jó barát vagy-hunytam be a szemem. Közben beszívtam a parfümje illatát.
-Ez természetes...-suttogta halkan. Lágyan visszaölelt, így álltunk egy darabig, majd a mosdó felé indultam. Becsuktam magam mögött az ajtót, ezután pedig a tükörbe néztem, és majdnem felvisítottam. A sminkem az államig le volt folyva, és ahogy jobban megnéztem, még a nyakamon is látszódott. Pár hosszú perc keresgélés után találtam az egyik polc legbelső sarkában egy kis üveg sminklemosót, amivel rendbe is hoztam magam.
-Miért nem szóltál?-léptem be ismét a nappaliba összefont karral. A szobában csak két kisebb lámpa égett, odakint teljes sötétség volt.
-Mégis miről?-kérdezte Logan szórakozottan. Az egyik heverőn feküdt, kezében a telefonjával. Megálltam előtte.
-Hogy úgy nézek ki, mint arccal beleütközött egy frissen festett fekete falba...-forgattam meg a szemem.
-Arról beszélsz, hogy egy kicsit lefolyt a szemfestéked?-vonta fel a szemöldökét.
-Egy kicsit? Logan, konkrétan az egész fejem, még a nyakam is maszatos volt. Úgy jöttünk keresztül a városon, hogy...-nem tudtam befejezni, mert Logan összefogta a lábam körül a lábát, aminek hatására elvesztettem az egyensúlyom, és rázuhantam.
-Igen, úgy jöttünk végig, de őszintén, ki látta?-karolt át, így már végképp nem tudtam hova mozdulni.
-Hát...-próbáltam valami értelmeset kinyögni, de Logan olyan közel volt, hogy egy gondolat sem jutott az eszembe.
-Csak én. És tudni akarod mi a véleményem? Igen, le volt folyva a sminked, de mindegy hogy sminkkel, anélkül, vagy maszatos arccal, így is úgy is gyönyörű vagy, oké? Szóval ne aggódj-mosolyodott el.
Most vettem észre, hogy a szám teljesen kiszáradt, és nem tudok elszakadni Logan tekintetétől.
Talán ő is észrevette a zavaromat, mert nagyot nyelt, és kezét az arcomhoz emelte. Végigsimított az államon, majd le a nyakamon, és lassan a hajamba vezette a kezét. Éreztem a leheletét az ajkaimon, a szemem a szeme és a szája között cikázott. Az ajkai elnyíltak, a pupillái kitágultak, a szeme kéken ragyogott. Kinzó lassúsággal közelítettünk egymás felé, amikoris kivágódott a bejáratiajtó, Nathaniel nagy ricsajjal lépett be, nyomában Juliettel és a többiekkel. Logan ijedtében elengedett, én pedig nagy puffanással landoltam a földön.

Sziasztok!💕Most nagyon érdekel, hogy kinek mi a véleménye az ebben a részben, illetve még az előzőben történtekről, szóval bátran használhatjátok a kommentszekciót, nem haragszok meg!😋❤