Életem hangsora

27. Rész

-Na mi legyen? Visszamenjünk a többiekhez, vagy azt szeretnéd, hogy takarodjak el a bulidról mert elrontottam az egészet? Esetleg készítsek rólad akt képeket a párás fürdőszobában? Ezzel a piros ruhával tényleg állati jól nézne ki. Kár hogy nincs itt a gépem. De ha szeretnéd, én megörökítelek akár telefonnal is.
-Úgy látom nagyon tetszik neked ez a foltos piros ruha. Ha már ennyiszer említed-dőltem mellé, neki a falnak.
-Persze hogy tetszik. Az én kreálmányom.
-De hát ez csak egy aperol folt-kuncogtam.
-Másnak. De nekem szokásom mindenben az ihletet, a szépet látni. Rajtad pedig ezt nem is nehéz megtalálni-kacsintott, majd kissé mintha zavarba jött volna, lehajtotta a fejét, aminek hatására sűrű sötét haja a szemébe omlott.-Csodálatos vagy.
Igazából az egész fiú olyan egzotikusan nézett ki. Kreol bőr, sötét haj, mégis zöldes, a bőre miatt szinte világító szem. Én pedig megittam egy-két pohárral. Valamiért tetszett, hogy így beszél, hogy ha bár kliséket dobál, nekem mondja, és nem a iróniából, mint Logan. És hazudni sincs oka, hiszen nem ismerjük egymást. Tetszett, hogy talán tényleg komolyan gondolja.
-Nem iszunk meg valamit?-vetettem fel az ötletet. Nem akartam hogy elmenjen, nem amíg nem ismerem meg jobban.
-Nem rossz ötlet-vigyorgott rám.-Aperol? Ígérem most nem öntöm rád. Ha csak te nem akarod-tette hozzá, és a szeme sarkából végigmért. Már nyitotta is az ajtót.
-Majd meglátjuk-vigyorogtam vissza, és előre mentem.
A fürdőszobába szűrődő tompa zajok után a folyosón éles, fülsüketítő zene fogadott. Kicsit megszédültem, ezért az engem követő Mateo-ba kapaszkodtam.
-Nem fogok elveszni, ne aggódj-vigyorgott rám, és megelőzve ő kezdett el vezetni a konyha felé.-Hozok valamit inni, várj meg itt.
Néztem ahogy elnyeli a tömeg, én pedig a konyha sarkában egyedül jobb híján elkezdtem táncikálni az éppen szóló zenére.
A táncikálás szépen lassan tempósabb mozgásba, majd szinte már tombolásba torkollt. Elképzeltem, hogy egy videóban táncolok a zenére, éppen ezért amikor valaki a derekamra tette a kezét és elkezdett velem együtt mozogni, hirtelen nem is tudtam, hogy igazi-e, vagy csak odaképzelem. Viszont ahogy ehhez a bizonyos személyhez simultam, és meghallottam, hogy a bizonyos személynek Logan krákogása van, szinte azonnal kijózanodtam. Úgy ugrottam el tőle, mint akit villámcsapás ért.
-Hát te?-nyeltem nagyot.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni-sütötte le a szemét, közben sötétszőke haja a homlokába hullott.
-A többiek azt mondták, hogy majd csak később jössz-tördeltem az ujjaimat, miközben lopva hátrapillantottam. Mintha szégyellnem kéne hogy várok valkit...
-Már később van-mosolyodott el halványan.-Azt hittem még mérges is leszel, hogy soká jöttem.
-Nem, én igazából...
-Gyere. Iszunk valamit? Megkereshetnénk a többieket is. Mit szeretnél?
-Aperolt. Legalább is remélem, mert én ezt hoztam neki-jelent meg Mateo, kezében két pohárral.
Logan felvonta egyik szemöldökét, majd rám nézett és amikor realizálta a helyzetet megköszörülte a torkát, mintha egy pillanatra zavarba jött volna.
-Nem tudtam, hogy épp megzavarok valamit-húzta össze résnyire a szemét.
-Én nem veszem annak. Mateo Chapman-nyújtotta a kezét Mateo Logannek, aki viszonozta.
-Modell?-kérdezte úgy, mintha erre természetesen igen lenne a valasz.
-Fotós. De tetszik a feltételezés.
-Örülök-mondta Logan, azzal az arckifejezésével, ami tele van iróniával, viszont alig észrevehetően. Valószínűleg Mateo sem vette észre, mivel a vigyorgó arca meg se rezzent.-Megkeresem a többieket-fordított nekünk hátat.-További jó szórakozást-intett, anélkül, hogy ránk nézett volna.
-Az meglesz-mondta Mateo, de csak én hallottam, közben pedig a derekamnál fogva magához húzott.
Kicsit el is ment a kedvem mindentől, mivel nem tudtam hova tenni ezt az előbbi szituációt.
-Azt nekem hoztad?-biccentettem az egyik pohárra.
Mateo csak mosolyogva átnyújtotta az egyik poharat, én pedig úgy lehúztam a nagy részét egyhuzamra, hogy én is meglepődtem.
-Látom szomjas voltál-nevetett, majd beleivott a sajátjába.
-Igen, mondhatjuk-bólogattam, majd megláttam, ahogy Juliet és Abril közelednek felénk. Még nem vettek észre minket, de hirtelen belém csapott a felismerés, hogy ha valamikor, hát most van itt az ideje, hogy bizonyítsak Logannel kapcsolatban.
-Mateo...-fordultam hirtelen felé.
-Igen?-mosolyodott el, én pedig habozás nélkül odaléptem és megcsókoltam. Mielőtt becsuktam a szemem, érzékeltem hogy a két barátnőm megtorpan nem messze tőlünk, de aztán megpróbáltam átadni magam a pillanatnak, hiszen Mateo gondolkozás nélkül visszacsókolt. És még milyen jól!
-Ez az este jobb mint vártam-súgta oda nekem Mateo miután elhúzódtunk egymástól.
-Tancoljunk. Gyere!-ragadtam meg a karját, majd a nappaliba kezdtem húzni, ahonnan a zene szólt.
Útközben egy mellettünk elhaladó pincér tálcájáról levettem egy italt, és gyorsan lehúztam. Kezdtem egyre felszabadultabban érezni magamat. Több számot áttáncoltunk, mire kifulladva leültünk az egyik kanapéra.
-Jól táncolsz-simított végig a karomon Mateo.
-Azért te sem panaszkodhatsz-vonok vállat vigyorogva. Az alkohol és az ugrálás, na meg hogy bebizonyítottam, hogy nem vagyok szerelmes a legjobb barátomba, eléggé feldobtak.
-Tudok még egyet s mást. Tudod...-időzött el ujjával a ruhám pántjánál-esetleg kereshetnénk valami csendesebb helyet. Mondjuk a szobád? Hátha tudok mutatni még valami újat.
Nevettem, majd hirtelen rájöttem mire is céloz.
-Ó, tudod...én...
-Holly, jönnöd kell!-termett előttünk hirtelen Maddie, és karon ragadott, én pedig nem is találhattam volna jobb kibúvót a válaszadás elől.
-Bocsi-húztam a számat, majd felpattantam és követtem Maddie-t.
Mateo csak biccentett egyet, majd hátradőlt a kanapén.
-Úristen Maddie képzeld! Csókolóztam Mateo Chapman-el. El tudod ezt hinni?-vigyorogtam.
-Láttam. Mindenki látta. Gusztustalan-nyújtotta ki a nyelvét mosolyogva.
-Hát azért én is láttam dolgokat, például hogy mit műveltetek azzal a csodálatos tehetségű rendezővel. Első a listán, mi?-böktem meg a könyökömmel.
Maddie, mintha eszébe jutott volna valami, elkomolyodott.
-Andrew unokatestvére leesett.
-Hogy mi?-ráncoltam a homlokomat.
-Leesett és valószínűleg nyílt törése van. Borzalmas. Már kihívtuk a mentőket, de szerintem le kéne fújnod a bulit. Sok olyan ember van itt, aki a törvény szerint nem ihatna. Például te.
-És te is. De jól van?-fonom össze a karomat. El se hiszem, hogy le kell fújnom a bulit.
-Kiáll a csontja a lábából. Köszöni jól van, na és te?-tárja szét a karját.
-Jó, ez hülye kérdés volt. Na és, hogy csináljam?
-Hogy hogy fújd le?-vonta fel a szemöldökét, én pedig bólogattam. Maddie nagyot sóhajtott.-Így...-forgatta meg a szemét, majd a nappaliba indult.
A pár órája felállított dj pult áramellátását egy kapcsoló megnyomásával kiiktatta, majd felkapcsolta az összes villanyt a szobában.
A hangulat egy pillanat alatt megfagyott. Majd visszakapcsolta az elosztót, és megragadott egy mikrofont.
-Kedves mindenki! Köszönjük hogy eljöttetek, de sajnos a bulinak itt vége. További szép estét!-tette le a mikrofont.
Mindenki egy emberként hördült fel, de elkezdtek szedelőzködni, majd szép lassan távozni.
-Gyere, hátul van!
-Honnan esett le?-kérdeztem, közben próbáltam Mateot keresni a tömegben, de nem találtam.
-Az erkélyről.
-Az erké...a honnan? Jézus, és még él?
-Istenem, kérlek józanítsd ki Holly Turnert, mert már nem bírom a kérdéseit-temette Maddie a tenyerébe az arcát.
-Mi történt?-lépett oda Nathaniel és Jules.
-Baleset. Andrew Burns unokatestvére leesett az erkélyemről, és most...
-Itt vannak a mentősök! Végre!-sóhajtott Maddie mikor az ablakból meglátta a villogó fényeket.-Megyek beszélek velük-futott el.
-Na ne! És mi lett vele?-kapta a szájához a kezét Juliet elborzadva.
-Nyílt törése lett.
-És él még?-tette fel a kérdést Nathaniel.
-Mit meg nem adnék, ha ezt most Maddie hallotta volna-nevettem.-Amúgy Abril és Logan hol vannak?
-Abril hivatalos volt egy másik buliba is.
-És elment az enyémről?-biggyesztettem le a számat.
-Miután látta a fergeteges smárolásodat azzal a modellel, azt mondta, hogy itt már beteljesítette a küldetését, látta amit kellett és nyugodtan hagyja itt a bulit.
-Ő nem modell. Hanem fotós-javítottam ki.
-Hm, pedig mintha Logan modellt mondott volna. Na mindegy-vont vállat Juliet. Hát persze.
-Na és Logan?
-Ő is elment.
-Ő is másik buliba volt hivatalos?-forgattam a szemem.
-Nem, viszont feldúltnak tűnt-válaszolt Juliet.
-Nem is értem miért-nevetett Nathaniel.
Végül otthagytam őket, és elkezdtem segíteni takarítani a személyzetnek. Mikor a mentősök végeztek, Andrew is velük tartott, így Maddie-vel ketten maradtunk. A nappaliban, a kanapén félig elfekve beszélgettünk.
-Nicol Burns. Eleontotta az estémet. Valószínűleg nem nagyon szeretné, ha bekerülnék a családba. Még az erkélyről is képes volt leugrani. Pedig lehet Andrew mostanra már a kezemet is megkérte volna.
-Gondolod?-nevettem Maddie-re.
-Nem. De ki tudja.
-Egyébként, nem te vagy az egyetlen akinek jól alakult az estéje. Pont mielőtt jöttél, Mateo megkérdezte, hogy nem akarok-e vele lefeküdni.
-Hogy mi? Csak így? És mit mondtál?
-Hát nem pont így. És semmit, mivel elrángattál onnan.
-És ha nem tettem volna?-vetette fel Maddie.-Igent mondasz?
-Nem hiszem-ráztam meg a fejem egy kis gondolkozás után.
-Jó-bólintott Maddie, és a vállamra hajtotta a fejét
-Jó-bólintottam én is, majd mindketten, a felkelő nap fényében egymásra dőlve elaludtunk.