Életem hangsora

25. rész

El sem hiszem, hogy hazaértem. És azt sem, hogy mára már semmi dolgom nincs.
A harmadik ház igazából egy vicc kategória volt, tekintve, hogy elvileg teljesen bútorozott volt, de mint a helyszínen kiderült, még a víz sem volt rendesen bevezetve, és néhány szoba még festéket sem látott.
Leültem a fotelbe, kezemben egy bögre epres teával. Csönd van. Az elmúlt napokban megállni sem volt időm a forgatás miatt. Ha azt mondom nem volt fárasztó, hazudnék. Viszont igazából jól esett. Mióta Briant legutóbb láttam, azóta olyan érzés, mintha ébren lennék. Mintha felébredtem volna egy álomból, ahova ha visszagondolok, minden emlék tompa és homályos. Főleg Brian emléke, de mint legutóbb kiderült, ő amúgy is sötét.
Eszembe jutott Talia is, hogy Brian azt mondta, ez az én hibám, és nem voltam elég jó neki.
Mielőtt végleg úrrá lett volna rajtam az émelygés, megszólalt a telefonom.
-Szia Juliet!
-Szia Holly, mondd, mikor lesz egy szabad órád ma? Maddie mondta hogy bulit tervezel, én pedig történetesen egész nap vásárolni akartam. Gondoltam eljöhetnél velünk, és vehetnék magadnak valami csinit.
-Veletek?-kérdeztem rá, bár gondoltam mi a válasz.
-Velem meg Nattel. Vagy lepasszoljam mára?-nevetett.
Ekkor a vonal másik végén zörgés, majd Nathaniel ironikus hangja szólalt meg.
-Jaj ne, kérlek Holls, ne tedd! Hogy fogom én kibírni, egész napos shoppingolás nélkül? Belehalnék!
-Azt gondolom-kuncogtam.-Ne is álmodj róla, jönni fogsz.
Nathaniel csak egy beletörődött sóhajt hallatott.
-Akkor ha most ráérsz, érted kanyarodunk. Rendi?
-Rendben. Majd találkozunk-tettem le.
Gyorsan átöltöztem, egy kis idő múlva pedig Juliet írt egy üzit, hogy a hátsó bejáratnál várnak.
Feltettem egy napszemüveget, bár annyira rongyul nem néztem ki, de soha sem tudhatja az ember, hogy kamerában éppen hogyan mutat.
Lendületes mozdulattal nyitottam Nathaniel járművének hátsó ajtóját, és be is huppantam, egyenesen valakinek az ölébe.
-Jézusom-kiabáltam meglepettségemben.
-Kicsit kellemesebb fogadtatásra vártam, de ez is megteszi-vigyorgott le rám Logan.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem az első kérdést ami eszembe jutott, miközben kétségbeesetten próbáltam minél hamarabb lekászálódni róla.
-Én is kérdezhetném, hogy te mit keresel az ölembe, de nem teszem. Inkább gyorsan szállj le rólam, hogy be tudjam csukni az ajtót, mielőtt készül egy-két címlapfotó.
-Próbálok!-csúsztam végre a helyemre.
-És húzd lentebb a szoknyádat-fordult el Logan zavartan az ablak felé.
Ijedten kaptam a szoknyámhoz, ami a mutatványom következtében konkrétan a fenekem feléig felcsúszott.
Mire rendeztem magamat, Juliet és Nathaniel is abbahagyták a nevetést.
-Nem számítottam műsorra, de a nap ötlete volt elhívni Logant is-fújta ki magát vigyorogva Nathaniel.
Szerintem meg a lehető legrosszabb, de ezt nem mondhattam ki. Végre Logannel rendeződhetnek a dolgok azután a fura nap után a forgatáson, amikor alig beszélt velem pár szót. De az nem fog sokat segíteni a rend helyreállításában, hogy miniszoknyákban az ölében fetrengek. Viszont nem akartam megbántani, mert tényleg nem zavar a jelenléte, csak hát, fura. és mit fog szólni Kevin...
-Kevin keres Holls-nyújtotta át a telefonomat Logan, ami a földre esett a beszállásom közben.
-Boszorkány vagyok-ráztam meg a fejem hitetlenkedve, majd felvettem a telefont. Legalább közölhetem a menedzseremmel hogy Logan társaságában vagyok. Ismét.
-Holly, akkor az első ház lesz?-kezdezt bele Kevin köszönés nélkül.
-Igen, azt hiszem.
-Ne hidd, tudd. Meredith szinte zaklat, hogy akkor kell e ház vagy sem, mert ha nem akkor el tudják adni másnak. Szóval jó lenne ha vagy igent vagy nemet mondanál, úgy most.
-Gondolkozási idő?-húztam el a számat.
-Nincs. Na?
-Kevin az? Szia Kevin!-fordult hátra Juliet. Kihangosítottam a telefont.
-A ház, Holly, sürgős...Juliet?
-Igen, szia!
-Hali!
-Szia Kev!-köszönt mindenki.
-Bocsánat, remélem nem Logan hangját hallottam az előbb. Ugye?
-Az az igazság, hogy...-kezdtem volna magyarázkodni, de Nathaniel megelőzött.
-Hogy igen, ez Logan. A lányok ruhát akartak vásárolni, és én vagyok a sofőr. Gondoltam elhívom Logant, mivel erős vagyok, de annyira nem hogy a két hölgy által vásárolt ruhatömeget egyedül elbírjam.
-Micsoda kifogások. Kár, hogy nem érdekelnek. Holly, hányszor mondtam, hogy csak tudasd velem...
-De Holly tényleg nem tudta-szólt közbe Logan is.
-Na a másik! De te királyfi, te tudtad. Mégsem találok egy üzenetet sem, hogy készítsem az idegeimet az újabb botrányra.
-Mert nem kell, nem lesz botrány, megígérem-forgattam a szemem.
-Gondoskodok róla hogy ne legyen-bólint Logan is.
-Ettől félek...-sohajtja Kevin.
-Vigyázunk rájuk Kev, ne aggódj-biztosította Nat, majd a visszapillantóból ránk kacsintott.
-Titeket ismerve az első próbafülkében egymásba feledkeztek. De lényegtelen. Tekintsétek ezt utolsó esélynek. Ha elbaltázzátok, akkor legközelebb az első mondatnál visszafordítalak titeket. Viszont Holly, a ház. Kell vagy nem. Ha igent mondasz, két nap és a tiéd, költözhetsz is.
-Uuuu, mondj igent! Annál hamarabb lehet a buli. Maddie már el is kezdte meghívni rá az embereket.
-Igen? Még jó hogy Holls bulija-kuncogott Nathaniel.
-Oké, legyen. Amúgy is az a ház tetszett a három közül a leginkább.
-Akkor visszaírok ennek a nőnek, hogy hagyjon fel a zaklatásommal. Ennyit akartam. Na vigyázzatok magatokra. De tényleg!-tette le Kevin.
-Akkor már fix a ház! Csodás. Szerintem írd le Maddynek a címet, már biztos vagyok benne hogy van egy sablon szövege ami csak arra vár, hogy beleillessze a helyszínt, és szétküldje.
-Efelől nincs kétségem-néztem Julesra mosolyogva, majd chaten beszélgetésbe elegyedtem legjobb barátnőmmel, a házavató bulim részleteiről.