Életem hangsora

21. rész

Reggel viszonylag kipihenten keltem, de nem volt sok időm gondolkozni, mert egy gyors zuhanyzás után Kevin már jött is, és kiterelt a szálloda előtt várakozó autóba, hogy aztán a helyszínen rendbehozzanak, és valami vállalhatóbb ruhába öltöztessenek, mint a jelenlegi farmer short- és mickey egeres pizsifelső-kombóm.
A parton nagy volt a nyüzsgés. Persze nem a túristák és a fürdőzők miatt, mivel ez a szakasz a forgatás miatt ki lett bérelve. Mint egy zaklatott hangyaboj, mindenki úgy szaladgált fel-alá, hogy időben meglegyenek mindennel.
-Jó reggelt szépségem!-köszönt George.-Marin már a sátorban vár, hogy megcsinálhassa a hajad, szóval jobb lesz ha sietsz-intett, én pedig úgy tettem ahogy mondta.
-Szia Holly! Gyere ülj csak le. Emma!-kiáltotta el magát.-Mondd meg a sminkesnek, hogy van fél perce befejezni a rohadt reggelijét!
Emma szó nélkül kiszaladt a sátorból, bármilyen szemrebbenés nélkül. Ha valaki így, ilyen hangsúllyal ordítaná a nevem korán reggel, biztosan szívinfarktust kapnék, vagy legalább csak elsírnám magam.
-Most hullámokat fogok tenni a hajadba. Tudod, ilyen beach waves hatás, imádni fogja a kamera-mosolygott izgatottan, majd mint a villámcsapás, megint elordította magát.-Emma, mintha élnél!
Nem is kellett sok, Emma megjelent, oldalán a sminkessel, akit először Marin jól letolt, majd mindketten nekikezdtek a fejemnek. Szinte nem is kent az arcomra semmit egy kis highlighteren kívül, a szememet emelte ki, meg a számat egy kicsit élénkebb, de természetes színnel.
-Készen is vagyok. Marin?-nézett a fodrászra.
-Egy perc. Emma, nézd meg hogy áll Logan Ashton, és ha kész, szólj Davis-nek hogy megvagyunk. Most, ha lehet.
Emma megint eltűnt, én pedig pár pillanat múlva fel lettem állítva a tükör elől, és egy függöny takarásába taszigáltak, ahol két stylist már a ruhámmal a kezükben vártak. Már ha a bikinit és az átlátszó kendő és strandruhaféleséget annak lehet nevezni. De igazából egész csinos volt, a bikini eper-rózsaszín, a kendő pedig fehér és ugyanez a rózsaszín, csak kissé világosabb árnyalatú volt. Kaptam még egy ideiglenes papucsot is, de a videóban a parton végig mezítláb fogok futkorászni, tehát nem sok hasznát láttam, de azért kedvesek.
Marin végül kirángatott a sátorból, ahol már Logan, meg a többiek vártak.
-Üdvözlök mindenkit mégegyszer. Két napunk van a forgatásra, tehát szedjétek össze magatokat. Ma a közös jeleneteket forgatjuk, a yacht délután kettőtől áll a rendelkezésünkre, addig próbáljuk meg megcsapni az elejét!-kezdte George.
A kamerák már a helyükön álltak, a fényeket beállították.
-Hogy vagyunk ezen a csodás reggelen?-csapódott mellém Logan, miközben pár méterrel odébb sétáltunk, ahol a jelenet helyszíne lesz.
Halvány kékes-szürkés fürdőnadrágot viselt, egy fehér inggel. A haját is szépen beállították, de ezt észre sem lehetett venni, mert teljesen olyan hatást keltett, mintha a sós víz és a szél miatt lenne ilyen kócos. Ennek ellenére természetesen eszméletlenül jól állt neki. Mint mindig.
-Igazából egész jól-gondolkoztam, majd sóhajtottam egyet.-Ma lesz a csók is, igaz?
-Hát, mint ahogy Davis is kijelentette, a mai nap forgatjuk a közös jeleneteket. Ezt pedig igencsak közösen fogjuk csinálni-nevetett.
-Ezt hogy veheted ilyen könnyen?-csattantam fel.-Meg kell csókolnod engem. Engem! A lányt, akivel gyerekkorod óta barátok vagytok!
Logan hosszan kifújta a levegőt, megállt és a kezemért nyúlt, ezzel engem is megállítva. Majd a vállamra tette a kezét, és a szemembe nézett.
-Figyelj, ha ez így könnyebb, gondolj arra hogy ez csak egy csók.
-Igen, ez egy csók, veled! És velem, és...
-Holly, csak egy csók. Nem tudom mitől félsz, mintha még nem csókoltál meg volna senkit. Nem kell félned, főleg ha nincs meg a kémia, akkor meg olyan...semmilyen. Képzeld magad elé közben, hogy ez körülbelül olyan, mintha egymás után innánk ugyanabból az üvegből, vagy nem tudom...Ne akadj már fent ezen!
-Igazad van...
-Nem változik köztünk semmi. Ez csak színészkedés. Na gyere-indult el.
Tényleg. Nem is tudom mitől félek. Ha nincs meg a kémia, semmilyen lesz. Én pedig attól félek, hogy...nem is tudom. És ha megvan a kémia? Akkor örökre tönkremehet köztünk minden, és...és túlgondolom az egészet. Ha lenne vonzalom, azt tudnánk. És tudjuk hogy nincs, csak a média lassan velem is elhiteti ezt a baromságot azzal, hogy folyton összeboronálnak minket Logannel. Nyugalom, Holly.

-És, felvétel!-kiáltott George Davis, én pedig nevetve álltam fel a "baráti körömből", aki egy csapat, számomra ismeretlen statiszta volt, mégis úgy kacarásztunk együtt, mintha az idők kezdete óta ismernénk egymást, és az évtized poénja hangzott volna el éppen. De közben semmi ilyen nem történt, csak utasításra, a semmiből kezdtünk nevetni. Ha ezt valami pszichopata látná, szerintem még ő is megijedne.
Tehát felálltam, és immár negyedjére sétáltam el kecses, légies léptekkel a tengerparti büféig, ami ez esetben egy bár volt, tele emberekkel akik önfeledten iszogattak.
-Tökéletes. Szerintem elég lesz, de azért vegyük fel mégegyszer-intett George.
Majd mikor ezzel is megvoltunk, jöhetett az a rész, amikor kikérem az italomat, és összeakad a tekintetem Logannel, vagy hogyan is áll a forgatókönyvben.
-Négy aperolt és két limonádét, légyszíves-mosolyogtam a pultosra, miközben a kezemmel a feje fölött lévő táblákra mutogattam, hogy méginkább látszódjon, hogy én most épp italt rendelek, ha az nem lenne elég nyilvánvaló, hogy egy bárban vagyok, és hogy pénzt tolok át a fa pulton az ipsének.
-Kacsintson! Ezaz!-szólt bele George, a pultos srác pedig pontosan így tett, még egy csodás vigyort is villantott rám, majd eltűnt, hogy aztán majd visszatérhessen a véletlen sem előre elkészített italokkal, hamis jégkockákkal.
-Logan, készen állsz?-kiáltott egy asszisztens. Vagy akármi is ő, az biztos hogy olyan lázban van a nap kezdete óta, hogy egy pillanatot nem láttam még pihenni. Bár meg van szokva hogy itt mindenki őrült.
-Születésem óta!-kiáltott vissza, majd pár perc alatt le is tudták azt a részt, hogy Logan bólogat a neki beszélő haverjának, viszont a következő pillanatban a szeme megakad valamin. Rajtam. Nagyon profin csinálta, szinte kiült az arcára, hogy márpedig neki most elakadt a lélegzete is. Majdnem elnevettem magam, de tudtam hogy akkor Logan is elnevetné magát, és nem akartam hátráltatni a forgatást. Minél hamarabb hazajutok, annál jobb.
Ezek után én következtem, megláttam őt, szemeztünk, én elpirultam, majd lesütötten a szemem aztán megint szemeztünk. Végül nekem megérkezett az italom, és hoppá, ahogy odanéztem, Logannek már se híre se hamva nem volt.
-Nagyszerű, most pedig sajnálatos módon ki kell hogy pateroljak mindenkit a hűtött teraszról a tűző napra. Kis szünet és folytatjuk!-pattant fel George Davis a székéből, az ajtóban pedig egy esetlen fiúcska jelent meg kávéval és jeges limonádéval a kezében. Mosolyogva elvettem tőle egy limonádét, mire ő azonnal a padlóra szegte a tekintetét. Szegény.
-Egész jól haladtok-jelent meg mellettem hirtelen Kevin.-Ezt várom el a nap további részében is.
-Én egész motivált vagyok-karolt át hirtelen Logan, én pedig majdnem kiöntöttem a limonádét.
-Hé!-löktem meg, ő pedig nekiment az egyik kamerának.
-Megőrült?-orditotta el magát az egyik operatőr, és a gép mellett termett, majd simogatni kezdte, akárcsak egy kisgyerek buksiját szokás.-Tudja mennyibe kerül ez? Majdnem összetörte!-mutogatott vádlón Loganre a harmincas éveiben járó, bár lassacskán kopaszodó férfi.
-Nyugi haver, éppen csak megbillent-tárta szét a kezét Logan.
A férfi feje méginkább vörösleni kezdett, majd egy mély levegővétel után ismét ordítani kezdett, ezúttal franciául. Erre már George Davis is idejött, és a férfi vállára tette a kezét, viszont az ellökte magáról, és mostmár kedvenc rendezőnknek affektált.
George pedig, mint kiderült, szintén beszéli az idegbeteg operatőr nyelvét, és nem csak franciául, de ordibálni is pont olyan jól tud.
-Szerintem hogyjuk őket magukra-irányított ki minket Kevin.
-Hosszú nap lesz-vonta meg a vállát Logan, és lazán kisétált a teraszról.
-Kellett nekem elszólni magam-csapott a levegőbe Kevin.
Logannak igaza volt, hosszú nap lesz.