Életem hangsora

6. rész

-Tessék. Mondtam, hogy itt nem lesz senki-mutatott körbe.
Kissé hideg volt. A tücskök még most is megállás nélkül ciripeltek. A látvány tökéletes volt Los Angeles-re.
-Hol vagyunk?-kérdeztem Logant.
-Nem messze a jól ismert Hollywood felírattól, a Lee-hegyen. Miért?
-Logan!-húztam össze a szemem.-Te komolyan azt mondod, hogy elhoztál pizzázni Hollywood egyik legikonikusabb helyére, és nyugodjak meg, mert nem lesz itt senki? Nem mintha bele szeretnék szólni a logikádba, de ez nem volt a legfelelősségteljesebb ötlet...-fontam össze a karom.
-Nem maradunk itt. Csak a kocsival itt álltam meg. Pár métert feljebb megyünk, így a bozótok takarásában leszünk legalább-mondta, miközben egyik kezével a pizzát tartotta. A másikkal épp egy plédet emelt ki a hátsó ülésről.-De a kilátás onnan még jobb!-vigyorgott.
-Hát jó...-törődtem bele.
Pár perc múlva már ágakon kapaszkodtunk fel a hegyoldalon. Mivel egy ideje nem esett az eső, a talaj porzott, és állandóan kicsúszott a lábam alól. Aminek persze Logan nem igazán örült, főleg hogy az egész az ő arcába ment.
Pár méter múlva, amikor is egy kis vízszintes részhez értünk, kihúztam magam és leporoltam a kezem.
-Na ugye, hogy itt takarásban vagyunk? Nem lát senki, bár nem mintha hajnali háromkor olyan sokan mászkálnának itt...-terítette le a plédet.
-Igen, te megmondtad!-mondtam gúnyosan.
-Gyere, ülj le!-vágta le magát Logan a plédre, és megütögette a helyet maga mellett.
Törökülésben huppantam le mellé, és kezemet hátam mögé téve támasztottam magam.
Nagy levegőt vettem, majd kifújtam, vele együtt az összes feszültséget ami bennem volt. Itt fent, utoljára két éve voltam egy videóklipp forgatása miatt. De csak nappal. Bár akkor is gyönyörű volt, nem gondoltam volna hogy este mégszebb...
Logan kivett egy szelet pizzát, majd közelebb tolta, jelezve hogy én is vegyek.
Igazából, pont erre volt most szükségem. Már csak magában ez, hogy történjen valami, ami kicsit elvonja a figyelmemet...arról, akiről még csak gondolkodni sem tudok úgy, hogy össze ne szoruljon a mellkasam.
Loganra néztem. A messziségbe meredt, olyan drámaian, mégis, tudom hogy alapjáraton ilyen. Természetéből fakadóan annyira óriási a kisugárzása, hogy biztos vagyok benne; ha nem lenne híres, akkor is minden szem rászegeződne amikor kilép az utcára. Megvan benne az a kis plusz, ami kell a színészkedéshez, akár az énekléshez, vagy csak ahhoz hogy színpadra állj, és azt mondják: ez igen!
Gyerekkorom óta ismerem Logant, és most ahogy itt ül mellettem...a sötétszőke hajával, ami tökéletesen kócos, és látszik az arcán mennyire fáradt, de azért itt van velem...megint rámtör az érzés, hogy oltári szerencsés vagyok hogy ilyen barátaim vannak.
-Mi az?-mosolyodott el, és tekintetét elfordította a kilátásról, rám.
Viszonoztam a mosolyt, majd megszólaltam.
-Semmi. Viszont, nemsoká indulnunk kéne... Mire visszaérünk, pont elkezd világosodni. És nem lenne jó ha meglátnának-kezdtem a fűszálakat tépkedni.
-Nem fognak meglátni!
-De, mi lesz ha igen? Nézd!-mutattam le az útra. Logan autója mellett két alak sétált el.
-Igen? Vannak túristák akik képesek felkelni hajnalba, és kijönni hogy még éppen lássák LA fényeit.
-De mi van ha úgy gondolják, feljebb jönnek, és véletlen Logan Ashton-ba és Holly Turner-be botlanak, akik éppen piknikeznek?-fontam össze a karomat.
-Mi lenne? Ha kérnek, adunk egy autógrammot és stílusosan távozunk-vont vállat.
-Ha képet kérnek?-vonom fel a szemöldököm.
-Akkor adunk nekik. Ne aggódj, nem fog feljönni senki. De ha ennyire nyugtalan vagy, mindjárt indulhatunk-mondta nyugtatásképp.
-Nem nyugtalan vagyok, hanem ideges!-ráncoltam a homlokom, bár közben rájöttem hogy a két szó lényegében ugyanazt jelenti.-Tudod mekkora botrány lesz ebből ha kiderül? "Holly Turnert megcsalták, de nem esik kétségbe, Logan Ashton-nal vígasztalódik egy romantikus pizzázgatás közben"-akadtam ki.-Nekem most pont nem kellenek az ilyenek, tudod hogy a firkászok mindent felnagyítanak, és képesek lennének címlapra tenni minket! Nekem se, és állítom neked sem hiányzik az ilyesfajta botrány-fejeztem be, és kissé halkabbra vettem a hangomat.-Szerintem menjünk, mielőtt valaki észrevenne minket. Egyre inkább nem tűnik jó ötletnek ez az egész-hajtottam le a fejem, és most hogy kimondtam a kockázatát a dolognak, komolyabban elkezdtem izgulni.
-Igazad van. Menjünk.-mondta Logan, majd, mielőtt mág bármit is csinálhattunk volna, hirtelen egy éles fény vakított el mindkettőnket.
Ne! Ne, ne ne ne! Úgy éreztem hogy meg fog történni, úgy tudtam!
-Nocsak-nocsak! Hollywood új párocskája? Egy mosolyt kérek Miss Turner!-nyomta a képembe a fényképezőgépét a pasas.
-Gyere-rántott magával Logan idegesen.
-Csak egy-két képet haver, rég nem volt címlapsztorim! Csak egy képet!
-Nézzetek ide! Mosolyogni, csodásak vagytok!-mondt a másik is. Ketten voltak.
-Siess-mondta egyre feszültebben Logan, miközben próbáltam a lehető leggyorsabban lejutni a meredek oldalon. A ruhám felakadt egy ágban, és hallani lehetett ahogy elszakad. Éreztem, ahogy a hátam közepéig felszakad az anyag.
-Basszus-kaptam a hátam mögé, hogy összefogjam a ruhát, de a lábam pont ebben a pillanatban csúszott ki alólam. Elestem, és nagy sebességgel elkezdtem lecsúszni. Szerencsére már csak pár méter volt, nem estem annyira nagyot.
-Jézusom, Holly, jól vagy?-segített fel Logan, ahogy leért az útra.
Sajnos a fotósok sem maradtak hátra...
-Idenézzetek! Csodás! Mondjátok csak, mi járatban erre? Na, még egy képet!
Futólépésben indultunk meg az autó felé.
-Haver, hagyj békén minket! A rohadt életbe is már!-sziszegte Logan, miközben beindította a kocsi motorját.
Beletaposott a gázba.
-Basszus, basszus, basszus!-döntöttem hátra a fejem, és összeszorítottam a szemem.
-A fenébe! Sajnálom, Holls, én...
-Ne! Nehogy elkezd magadat hibáztatni, mert azt nem birom! Basszus...-kezdtem el a halántékomat masszírozni.-Tudod te, mekkora oltári baromságot csináltunk, amikor elindultunk?-emeltem föl a hangom.-És mindketten ugyanannyira hibásak vagyunk. Sam meg fog ölni mindkettőnket, ha ezt megtudja. És Kevin is! Holnap reggelre címlapon leszünk, Logan! És alatta pedig, ezer féle variációja lehet a címnek, de biztos hogy engem vesznek elő, valami erkölcstelen dologgal fűszerezve. Logan!-kezdtem el legyezni magam, miközben felfelé pislogtam, nehogy egy könnycsepp  kibuggyanjon.