Master of shadows (Az árnyak mestere)

Táncoljunk!

Mara nyögve feltápászkodott, kótyagos fejjel, recés pengéje mellé egy dobótört elővéve indult meg a földök fekvő ellenfele felé. Mielőtt az feléledhetett volna a becsapódás okozta kábulatból, a lány már előtte termett, letérdelve hozzá, a mellkasa fölé emelt tőrrel.
A tőr lesújtott, a férfi pedig valami magzatpóz- szerűt próbált meg felvenni, hogy védje magát.
De feleslegesen tette.
Mielőtt a tőr beleállhatott volna a mellkasába, Marissába oldalról valami becsapódott, mire a lány fájdalmasan nyekkenve a falnak csapódott.
Hirtelen homályos és élesen csengő lett előtte minden. Mikor felemelte fejét, hogy megnézze mi csinálhatta vele ezt, egy második férfit látott meg, a földön fekvő ázsiai mellett.
Egy magas, szőke monstrumot, húsbárddal a kezében.
Szó nélkül felrángatta a társát a földről, majd a lány felé lendült, húsbárdját Mara feje felé irányítva. A lány még jobban lecsusszant a fal mellett, a penge két centire állhatott meg a feje felett. Mielőtt elhúzhatta volna a karját a szőke hajú, Mara elkapta a kezét és belebokszolt a könyökhajlatába, amitől a férfi karja összébb csuklott, közelebb hajolva a falhoz. Mara egy csüggedt nyikkanással felhúzta a lábát és a fickó mellkasába rúgott, így az, hátraesett, felborítva újra az ázsiait.

A pillanatnyi visszavonulót kihasználva Marissa feltápászkodott és még mindig zúgó fejjel elcsoszogott a korláthoz, majd átvetette magát rajta.
A tömegben ekkorra már végighullámzott a pánik és megbolygatott hangyákként lökdösték egymást, el a küzdelem elől. De így is túl sok ember volt, hogy a lány átjusson rajtuk. "Körbe vagyok zárva." futott át az agyán, s a rémület egy pillanatra egész testét megzsibbasztotta. "A tömeg elzár minden kiutat. Sehol sincs ajtó, se lépcső..." Marissa majdnem felkiáltott, mikor eszébe jutott, hogy a szintek között oszlopok tartják a balkonokat. Hátraperdült, hogy megvizsgálja a legközelebbi oszlopot. Gazdagon díszített domborművek. Nagy, öles kidülledések. Remek! Ám épp az oszlopok mögött voltak ellenfelei is.
Ha elég gyors... Nem kapják el.

Mara rajt állásba állt, s éppen amikor az ázsiai megmarkolva a korlátott kinézett a tömeg felé, a lány elstartolt eddigi helyéről, és sprintelve egyenest az oszlopnak futott. Először, mikor a csizmatalpa vertikális szögbe ért, nem kapaszkodott meg, rúgott egyet a jobb, majd a bal lábával, s ahogy felfelé ugrott, elkapott egy domború formát, amibe beletudta mélyeszteni ujjait.
De így is csak három méter magasan lehetett, s mikor a pillanatnyi koncentrációból feleszmélt, máris a lábszárán érezte az egyik fickó markát. Lenézett, és két húzott szemmel, meg egy vicsorgó pofával nézett szembe, ami belecsimpaszkodva bokájába elkezdte lefele rángatni.
A lány pár pillanatig ellenállt, karjaival próbálta magát felhúzni, de mikor nem sikerült, áttért az egyszerűbbnek tűnő megoldásra. Keményen fogást talált, majd bal lábát a levegőbe emelve, csizmaorrával rávert a férfi karjára, ahol érte. Ám mikor hirtelen megcsusszant a másik lába is a márványon, abbahagyta a rúgkapálást, és megpróbált újra feljebb kapaszkodni.
A férfi egész testsúlyát beleadta, hogy lehúzza a földre Marissát, ahol már tásra várta, megfent késekkel. Még két rángatás és Mara kezei kicsúsztak volna a fogózkodóból.
Ám hirtelen éles dörrenés szelte át a teret és egy lövedék csapódott be Mara lába és a férfi karja mellett.
A golyó becsapódása szétrobbantotta a körülötte lévő márványt, ami fájdalmas csípésekkel sorjázta Marissa hátát. Ám nem ő járt rosszabbul. Mikor a zápor elállt a szorítás alábbhagyott lábán, s fájdalmas kiáltást hallott maga alatt.

Az ázsiai fejét végre elengedte őt és leesett a padlóra, sajnos nem elég erővel, mivel társa újra elkapta. Mara a lövés irányához próbált fordulni, ám megcsusszant. Fejével oldalra lesett, s törzsét kissé kifordította, ami égető fájdalmat eredményezett karjában és csípőjében, de meglátta a lövészt.

- Másodikra! Gyerünk! - üvöltött át Jacob a szemben lévő oldalra, újra célzásra emelve pisztolyát, amint a lány ismét mászni kezdett. A második lövés a padlóba talált, ám a két fickó beugrott a korlát mögé fedezékbe.
Mielőtt leadhatta volna a harmadik lövést, egy szőke fej bukott fel a korlátok mögül, s tüzelt rá, ugyanolyan gyorsan, mint az előbb ő maga. Ám ez is célt tévesztett, a Jacob melletti oszlopba fúródva. Frye karját arca elé kapva leguggolt, s megvárta, míg a por elszáll felőle. Aztán újra lőtt, ismét cél nélkül.
Az emberek alant lassan tünedezni kezdtek a látóteréből, valaki biztos talált egy kijáratott, amin kimenekülhettek a lövöldözésből.
Lehajolt, mikor a második válasz lövés becsapódott, majd villámgyorsan vissza is emelkedett és még kettőt próbált lőni.
Ám a tára üresen kattant.
Ocsmányul elkáromkodta magát, majd kilesve fedezéke mögül megpróbálta felmérni helyzetét.
A nagydarab már az oszlop előtt állt, s célra tartott pisztollyal várta, hogy meglássa Frye-t, míg a vézna másik majomhoz hasonlító könnyedséggel mászott Marissa után.
Innen nem tud már semmit csinálni velük. Közelebb kell férkőznie, akár csak az egyikhez is.
Ha lemászik a nagydarabhoz, talán hamarabb legyűri, mintha az akrobatával vesződne... Ám amaz Holmes nyomában volt.
Dühödten fújtatva beleöklözött combjába, majd behúzva fejét, a márványkorlát mellett elindult a másik oldalra, hátha előtte eléri a lányt, mint a másik fickó.