Master of shadows (Az árnyak mestere)

Munka gyümölcse

- A napi újságot kérem.
- Tíz penny lesz.
- A minap még csak nyolc volt!
- De most tíz. - válaszolta orrát felhúzva az eladó, mintha neki kellene megsértődnie az árak megemelkedésén. Violett beletörődve sóhajtott, majd a öreg markába nyomta a pénzt.
Ellépve a újságos standtól kissé felhúzta égkék ruhájának alját, hogy ne húzza végig a sárban. Miután ezzel megvolt, óvatosan leeresztette a szoknyát és egy-két simítással kiigazította a ráncokat róla, majd megigazította kesztyűit is. Mikor már teljesen tökéletesnek látta szettjét elégedetten bólintva felnézett a legközelebbi utcaelágazásnál, merre is kell mennie. Ha most egyenesen megy tovább, hamarabb hazaérhet és akkor minden féle kellemetlenséget megúszna....De a Harrewood-on olyan jó ruhaboltok vannak... Ha egyenesen megy, akkor fejmosás nélkül megússza, ráadásul gyorsan hazaér... Ha lefordult, akkor ott vannak a ruhák és cipők és kalapok sokasága... Elgondolkodva emelte tekintetét az égre. "Mégis mi bajom származhat egy kis nézelődésből? Úgyse siet sehova!" Violett újra felkapta szoknyája szélét és boldogan lefordult a következő utcára.

Három órával később a bejárati ajtó előtt állt, karjain több tucat csomaggal, miközben idétlenül próbálta azokat helyükön tartani. Pár hete kapott végre egy saját kulcsot is a zárhoz, mivel megunta, hogy állandóan vissza kell jönnie, ha nincs itthon senki. A kulcscsomó mélyen a szoknyazsebében lapult, nem kis nehézséget okozva ezzel a lánynak a megtalálásához. Végül, pár kínkeserves perc elteltével diadalittas kiáltással kirántotta a kulcsokat és a zárba helyezte a megfelelőt.
Beérve végre csak becsapta maga mögött az ajtót és mellkasához szorítva csomagjait várta a kutyák rohamát.
De senki sem jött az üdvözlésére. Homlokráncolva belépett a nappaliba, bosszankodva csettintve nyelvével, amikor meglátta mibe van barátnője, aki a kanapén terpeszkedett ebeivel.
- Ebbe akarsz menni? - kérdezte tőle, miközben ledobta csomagjait az étkezőpultra. Marissán a szokásos vászoning és szövetnadrág volt, amit az idő vasfoga nem kezelte kesztyűs kézzel.
- Itt most csak én kérdezek Olett! - mondta Marissa dühösen a lányra pillantva. - Tudod mennyi az idő?! Nem hiszem, hogy egy újságpapírt megvenni három és fél óra lenne! Szerinted miért küldtelek úgy, hogy "kérlek nagyon siess, mert fontos"?!
- Ugyan már ne pattogj, megvettem a lapot, itt van nesze. - Violett egy renyhe karlendítéssel a kanapéra dobta a papírt, amire Woyra azonnal ráakarta vetni magát, de Mara visszanyomta az orránál fogva és felkapta előle. Még mindig barátnőjét bámulva, pufogva széthajtogatta az újságot, majd dünnyögve belenézett.
- Te és a pontosság...- motyogta elég hangosan, hogy a másik nő is hallja.
- Te és a kedvesség. - vágott vissza Violett utánozva Marissát, és nyelvet öltött rá. Mara morcosan ráncolta a szemöldökét, de nem bírta sokáig úgy tartani magát, a sértődött álca lehullot és felvihogott. Violett is követte példáját, miközben Marissa és a kutyák közé passzírozta magát.
- Na mi áll benne? - kérdezze és a kanapé mellett álló asztaláról elvette az egyik régikötésű könyvét Marának.
A lány elmélyülten tanulmányozta a lapot, a homlokán hol felfutott a szemöldöke, hol ráncokba gyűrődött össze, de nem tűnt idegesnek. Violett ezt jó jelnek vette. Előre hajolt, és Myram-ot megölelve elolvasta a nagybetűs részeket az újságlapon.
" Házasságot kötött Lady Athengrof egy tengerentúli olajmágnással!"
"Holnap a Wensmisterbe látogat a püspök misézni"
"Hogyan találtak rá az elszökött vízilóra a kanálisban"
"Anglia és Oroszország frigyre léphet a közeljövőben?"
- Ennyire érdekel a bulvár sajtó? - érdeklődött a lány és Marissa feje mellé fúrta a sajátját.
- Dehogy is. - ellenkezett Mara. - Ezt nézd meg! - egy, a másik oldalon szereplő, kisebb nyomtatással feltűntetett cikkre mutatott.
- "Valószínű gyanúsítottak lehetnek a londoni utcai formátumok egyike?" - olvasta fennhangon. - Nem értem. Miről ír ez a cikk?
Marissa sejtelmesen elmosolyodott és megpaskolta Violett arcát.
- Épp ez az! Senkise fog gyanút! Ah, esküszöm ilyenkor nincs itt egyik bátyám sem, hogy a képükbe dörgöljem!
- Összezavarsz Miri...Miről szól ez a cikk?
Marissa féloldalt rásandított, majd sóhajtva Violett felé fordult, és törökülésbe felhúzta a lábát.
- Emlékszel, mondtam, hogy most milyen szorult helyzetbe vagyok... - kezdett bele a lány.
- Igen...? - bólintott bizonytalanul Violett.
- Mondtam, hogy muszáj elnyernem a bizalmát annak a nőnek, aztán ott volt még a főnököm is, lényeg a lényeg most megoldódott így sok mindent.
- Hogy érted?
- Az a nő, aki bejuttathat a Feketeviperákhoz egy feladatot bízott rám, mikor...- elharapta a szavakat, mikor a Kamillás szobára esett volna a szó. Betartja amit ígért, legalábbis még most igen, hogy nem beszél senkinek sem arról a klubról. - Amikor találkoztam vele. Egy fickót kellett elintéznem, aki történetesen egy, a Feketeviperák rivális bandájába tartozó főnök volt.
- És? De hisz ez azt írja egy banda tette, nem egy specifikus személy.
- Mert én így akartam, hogy azt higgyék. Annak a bandának a mániája a piros szín viselet. Ezzel ismerik fel egymást, és ezzel szeparálják el magukat más bandáktól. A feladatom, ha utólag belegondolunk könnyű volt. Miután kihallgatták a fickót estére a jard zárkájába tették. Én belopództam oda, és elhitetve vele, hogy a megmentésére béreltek fel kivittem egészen a sikátorokig... Másnap már arra ocsú0dtak fel a hekusok, hogy a fickó bandája akarta kiszabadítani őt, de összetűzésbe kerültek közben a rendőrökkel és így - felettébb sajnálatos módon- a rendőrök elbántak velük.
Violett értetlenkedve elvette tőle a lapot és olvasni kezdett.
- Itt azt írja, hogy a helyszínen bandatagokat találtak. Akkor haltak meg, mikor a rendőrökkel küzdöttek, minddel golyó végzett. A rendőrök közül senki sem halt meg, bár sokan felületi sérüléseket szereztek. Ami érdekes, nem emlékeznek rá egyformán, hogy hogyan küzdöttek meg a szabadító csapattal...- félve, mintha már tudná előre a megoldást a lányra meredt. - Mara....mit csináltál?!
- Oh...egyszerű volt. Pár Kőfejű hullát kellett odacipelnem, egy fogattal egyetemben, pár őrt elaltattam, a többivel pedig elhitettem, hogy Kőfejűek támadtak rájuk, mivel felvettem...akarom mondani: kölcsönkértem az egyik elhunyt bandatagtól egy lebernyeg piros kabátot. Voílá, a bűntény felállítva. Senki sem gyanakodik egy harmadik félre, azt hiszik a banda csinálta. Senki sem tudja, hogy ott jártam, senki se tudja, hogy mit csináltam.
- Csak én! - csattant fel sértődötten Violett.
- De te nem mondod el senkinek. - szólta le nyugodt hangon Marissa.
- Hát, az is igaz...
- Na most! - csapott a combjaira Marissa és felállt a kanapétól. Kutyái csaholva követték tekintetükkel. - Mivel nem tudtál hamarabb jönni - nézett feddőn le, Violettre - így csak ebédre tudok találkozni a munkaadómmal. Utána elszaladok Garret-hez, leadok neki egy csomagot. Utána este kilencig szabad vagyok, ha minden igaz, szóval a nap további részét rád fordíthatom, ha szeretnéd.
Violett érdeklődőn felkelt a szófáról, mire már a kutyák is leugrottak róla és lihegve körbeszaglászták a lányokat.
- Ha annyira jó barátod mint én, ez a Garret, akkor ideje lenne bemutatnod neki! - Violett durcásan felhúzta az orrát és nyak húzogatva kereste Marissával a szemkontaktust. - Vagy én nem számítok olyan jóbarátnak?
- Te is ugyanolyan jó barátom vagy mint ő, Violett. Ha annyira akarod, a héten benézhetünk hozzá ketten, és akkor ma értesítem róla.
- Ajánlom is...! - bólintott hetykén a lány. - Na és hova mész kilenc után?
- Nocsak, milyen kotnyeles vagy ma. Mindenről tudnia kell a dámának?
Violett nem válaszolt, csak gyermetegen megvonta vállát. A szőke csigák fel-alá rugóztak a mozdulat közben, a lány elegáns lapis lazuli fülbevalóit lökdösve. Marissa a falra mászott néha, ezektől a mániákusan tökéletes összeegyeztetésű kollekciókon. "Most meg minden kék!" gondolta. Sóhajtva megrázta a fejét.
- A...másik munkaadómmal kell majd találkoznom akkor. - válaszolta beletörődve.
- Oh értem. - Violett közelebb lépett és csintalanul megpöckölte Marissa orrát. - Na és mikor találkozol Jess-el? - kérdezte hamisan.
Mara szemét forgatva felhorkant. Legyintett egyet és elsétált a könyvespolcok felé.
- Nem tudom. - válaszolta gorombán.
- Tudod...amióta találkoztam vele...szerintem nem is lenne annyira rossz döntés, ha lefeküdnél vele.
- Violett!
- Most miért? Idősebb, és ne haragudj meg, de látszik rajta, hogy volt már dolga nővel... És ezt most arra értem, hogy tudja mit csinál. Tudná, hogy mit csináljon, ha arra kerül a sor.
- Olett, ezt már megbeszéltük.
- Igen, tudom. De...- Marissa vállára tette a kezét és komolyan a szemébe nézett. - te sem leszel már fiatalabb. A fenébe is tizennyolc éves vagy, most kell kipróbálni mindent, különben bánni fogod egész életedben.
- Szerinted bánnám, ha felcsinálnának? - kérdezte szarkasztikusan Marissa.
- Szóval ezért aggódsz. Hogy megesel?
Marissa elfintorodott és vállat vont. Violett egy pillanatig csöndben maradt, majd fejét hátra döntve olyan heves röhögésbe kezdett, hogy Marissa azt hitte, megőrült. Mikor abbahagyta, levegőért kapkodva, és köhögve görnyedt előre.
- Jaj bocsáss meg....- próbálta összeszedni magát, de újra felnevetett, bár most rövidebb ideig. - De tényleg, bocsáss meg, csak olyan vicces vagy! Tényleg azt hiszed, hogy ha lefekszel valakivel azonnal teherbe is ejt?! Drágám, te hol élsz? A középkorban talán?
- Hanyagoljuk a témát Violett. Nincs kedvem, se időm most erről beszélgetni veled, inkább segíts készülődni, hogy odaérjek a találkozóra! Mivel annyira nagy szakértő vagy a ruhákban, megkérlek rá, segíts kiválasztani valamit, amibe mindenhova elmehetek ma.
Violett szeme felcsillant a "ruha" szó kiejtésére és alamuszin mosolyogva, tenyerét dörzsölve intett Marissának, hogy kövesse a lány ruhás szekrényéhez.
Marissa a szobába érve lehuppant ágyára, míg Violett összefont karokkal, szakértő módjára meredt a szekrényben sorakozó, színes ruhákra.
- Hmm...lássuk csak: ebéd, látogatás, vacsora....kétlem, hogy lenne olyan rongyod, ami mindhárom alkalomra megfelelne...- Kihúzott találomra egy ruhát, a sok közül és maga elé tartva átvizsgálta.
Marissa egyből rábólintott volna az öltözékre, egy barna sétáló öltözék volt, sárga fodrozással mell részen és virágokkal a szoknya oldalain. Violett kritikus szemmel végignézte, aztán bosszankodva sóhajtott egyet és visszalökte a szekrénybe.
- Túl ósdi...- csóválta a fejét.
"Dehát tavaly vettem!" gondolta felháborodottan. Meglehet, hogy Violett az apjától kapott pénzből minden évszakban a legújabb divatú ruhákat tudja megvenni, de Marissa éppenséggel közelébe sincsen annak az anyagi háttérnek, hogy ezt megengedhesse.
- Ne kritizáld a ruhákat, csak válassz azokból amik vannak! És igyekezz... Violett dünnyögött valamit, de Marissa nem foglalkozott vele, felkelt az ágyról és átsétált a fürdőszobába, hogy kivegye a megfelelő fegyvereket, amiket el tud még rejteni a szoknyája alatt, ha valami mégse úgy történne, ahogyan azt ő jónak látná.