Master of shadows (Az árnyak mestere)

Táncoljunk!

Ha nem lettek volna ilyen jók az ösztönei, sanszos, hogy most egy konyhakéssel a bordái között feküdne a földön.
A férfi elmosódó sebességgel kapta ki és dobta felé a kést, Marának pedig csak annyi ideje volt, hogy arrébb húzódjon csak két centire. És a kés a kabátját súrolva vágódott bele az ajtó fájába, majd remegve ott maradt.
A nők felvisítottak körülöttük és egymást lökdösve tolakodtak a sarokba, ahol a rejtett ajtó lapult, hogy kiszadabuljanak a harcból.

Marissa ellökte magát a faltól és mielőtt a férfi még egy kést nekivághatott volna bal felől nekirontott.
Recézett kését előkapva elhúzott először a férfi nyaka előtt két íves vágást, ám az egy vipera gyorsaságával hátravetődött a padlónak. A lány egy pillanatra meglepődve bámulta, a -szerinte- hibás mozdulatot, ám hamar megbánta tétovázását.
Az ázsiai hara pördült, majd kezeivel támasztva magát, lábait Mara felé lendítette, s a lány lábai kibillentek. Mara ijedten nyögött, mikor földet ért, hátát és fejét keményen a padlóba vágta.
A férfi hihetetlen akrobatikával a levegőbe lendítette lábait, és karját ellökve a földről felpattant, újra a lányra támadva. A lány pulzusa az egekbe szökött, érezte, izmaiban szétárad az adrenalin, tompa bizsergésbe vonva szívét.
Nem gondolkodott többé.
Ordítva egyet az erőlködéstől egyenesen a levegőbe rúgott maga előtt, ezzel eltalálva a férfi jobb lábát, s az egy pillanatra újra a padlón volt.
Marissa ezt kihasználva a sminkasztal felé hemperedett, s felhúzta magát az asztal előtti székbe kapaszkodva. Meg se várva, a férfi következő lépését felkapta a széket és megpördülve a támadójára vágta.
A szék, vagy a férfi valamely csontja lehetett az, ami reccsenést hallatott, s az ázsiai nyögve a ruhatartó fogasoknak vágódott.
A lány újra rohamozott, átugorva a széket megragadta a férfit a vállánál fogva és fogcsikorgatva megpróbálta elrántani, hogy elessen. Az ázsiai fickó támaszt talált a lábával, így a lány manővere megakadt, s pár pillanatig körbe-körbe forogva és ráncigálva egymást birkóztak.
A japán megpróbálta újra lerúgni a lábáról, ám ezt Mara megállította, a térdével eltolta a rúgást. Aztán továbbvitte a lendületet és egyenest a férfi lágyékába térdelt.
Az ordítás és levegőkapkodás keverékével felnyögött és elengedte a lány karjait.
Mara fürgén újra a székért nyúlt, melynek az egyik lábát sikeresen letörte, amikor a férfire dobta, s most megtoldva egy rúgással a férfi gyomrába küldte azt.
A mozdulat hevében a lány lába kicsúszott maga alól és csattanva a földre vágódott, míg ellenfele a székkel együtt nekivágódott az ajtónak. A zár megadta magát, s éles csattanással kivágódott, a férfit háttal kirepítve az öltözőből.

A félszemű keményen a falnak vágódott, éles kiáltással az oldalához kapva. Feje ernyedten a mellkasára hanyatlott, ám mielőtt lábai is elbicsaklottak volna, hogy lecsússzon a földre, egy alkar szorította a falhoz.
Jacob Frye lassan a nyakához húzta a karját, úgy tartva a fickót, s pengéjét a bordái közé nyomta. Nem erősen, csak annyira hogy átszakadjon a bőr.
A fickó idegesen felszisszent és megremegett.
A pillanatokkal ezelőtt levágott férfi a hátuk mögött még mindig vonaglott, ahogy vére megállíthatatlanul csobogott nyakából.
- Még egyszer. - szűrte a fogai között, miközben szemmagassába nyomta az üvegszeműt az állánál fogva. - Montgomery Haskrill. Mit akartatok vele?
- Nem tudom! Esküszöm! Én csak azt csinálom, amit mondanak nekem! - köhögte a férfi és megpróbált kikecmeregni Jacob szorításából, ám az lenyomta a torkát. Épp szemének tekintete össze-vissza cikázott, ám az üvegszem bizarrul Jacobra meredt.
- Kik azok? - morogta mélyen a torkából, és alkarját átváltotta a kezére, hogy összeszorítsa a fickót a gégéjénél.
- Én...nem...- krákogta amaz krétafehér arccal. Újra feljajdult, mikor Frye mélyebbre nyomta oldalában a pengét. - Jól van! Megmondom! - hadarta hirtelen intenzitással. - Megmondom csak engedjen el kére...
A kártyabarlangon kívülről éktelen lárma, kiáltások és valami hangos dörrenése hallatszott.
Jacob egy pillanatra hátra kémlelt, leengedve szorítását az üvegszemű torkáról, mire az nyüszítve megiramodott.
Megpróbálta kivergődni magát a szorításból, de az orgyilkos hamar reagált és pengéjét visszahúzva, ökölbe szorította kezét és ujjain lévő bokszerével fejbe vágta a félszeműt, mire az egy zsák krumpliként elterült előtte a földön.
- Mindjárt folytatjuk. - szólt sóhajtva az ájultnak, majd kirohant a szobából.