New Spider in the Web 2 - Újra együtt - The Universe Of Dreams Part3

19.fejezet - Tonsberg temploma

Lucas csalódottan mégis reményekkel telve ült fel egy Norvég vonatra, hogy Osloban repülőre szállhasson társaival. Az egyiptomi eset óta Nakia minden szavának engedelmeskedett. Tehetetlennek érezte magát, segíteni akart. Alex olyan sok mindent megtett érte, és bizony ő is bármit megtett volna a húgáért, de bosszantotta, hogy nincs semmi amit ezügyben tehetne. Vagy talán mégis? Mintha villanykörte gyúlt volna fölötte, felkapta a fejét.

- Megvan! – Kiáltotta.

- Micsoda? – Kérdezte Steve.

- Megvan, hogy mentem meg Alexet.

- Hogy?

- Az kicsit bonyolult lenne és őrültnek is néznétek, a lényeg hogy tudom, mit csinálok.

Lucas felállt, és a vonat ajtajához lépett. A vastákolmány lassan ment, még nem is utazott elég ideje hogy felgyorsuljon, de egyébként se bírt volna gyorsabban haladni. Lucas kirángatta az öreg tolóajtót, egy utolsó pillantást vetett Stevere, Natashára és Samre, és kiugrott. A füves terület tökéletes landoló zóna volt, nagy gyakorlottsággal tompította esését, és egy-két lila foltot leszámítva sértetlenül állt fel. Persze Steve azonnal talpra ugrott, de San nem engedte, hogy kiugorjon.

- Nem Steve. Te nem maradhatsz ott tovább. Tudod, hogy Fury ügynöke volt a pap. Fury éppenséggel nem akart volna megölni, de mi van, ha más igen?

- Sam, ő a fiam!

- Alex pedig a lányod, tudom. De épp ezért a legfontosabb hogy most menj oda, ahova Fury mondta, Majd én vele megyek. Ha megvan Alex, azonnal felhívlak, de addig neked Nattel kell menned Osloba, és ott felszállsz a repülőre és elmész innen. – Steve tudta, hogy Samnek volt igaza, és látszott is az arcán hogy semmi áron nem akar igazat adni neki, de végül szorosan megrázta a kezét.

- Vigyázz rájuk.

Sam bólintott, és követte a fiút. Nem túl messze ért földet, Lucas látta a profi földet érést, és megvárta őt.

- Mit csinálsz itt, Sam?

- Bébiszittelem azt a hülye segged. Na, gyere, meséld csak el a terved!

Miközben Lucas hevesen mutogatva magyarázott, elindultak a vasút mentén a falu felé.

Már bőven dél volt, amikor visszaértek a faluba, de akkor is épp tizenkettőt ütött az óra, amikor Alex és Fury gépe leszállt. Hiába is próbálta volna tagadni Fury, Alex felismerte a várost, hisz évekig volt a lakosa. De nem szólt semmit. Hagyta, hogy autóba üljenek, és csak akkor tette fel a kérdését.

- Miért ide hozott?

- Normális életre vágytál, nem? Normális családra. Bár az öcséidre bármit lehetne mondani, csak az nem hogy normális. Itt egyszerű tinédzser lehetsz, az egyszerű tinédzserek problémáival.

- De... Vigyen haza.

- Azt teszem.

- Nem, nekem New York az otthonom.

- New York Alexandra Peggy Rogers otthona, aki az Árnyék Kapitány.

- Igen, ez vagyok én, ha még nem tűnt volna fel.

- Nem. Te Alex Williams vagy, egy vagány, de beszari kislány, aki a matek dogák miatt akar aggódni.

- Miért csinálja ezt? Vigyen haza, meg kell találnom a családomat!

- A családod felé tartunk.

Alex durcásan magába temetkezett, de tudta, hogy itt nem áll meg a makacssága. Befordultak Alex egykori otthonának utcájába. Ha belép azon az ajtón, örökké azt kell majd tennie amit Fury mond. A férfi a gázra taposott, az autó megállt a baloldali padka mellett, közvetlenül a bejárati ajtó előtt. A sofőrülés ajtaja a tökéletesen lepakolt macskaköves járdára nyílt. Fury felemelkedett a krémszínű bőrülésről, kiegyenesedett, és kinyújtóztatta a tagjait. Egy ajtócsapás után a hátsóülés sötétített üveges ajtaját nézte, és várta, hogy a lány kilépjen rajta, de várhatott ugyan, Alex nem nyitott ajtót.