Aznap az egész világ Alex arcát nézte. Akkor örült annak, hogy a világ végén volt. Senki sem kereste volna a kis farmon. Nyilván Steve is ezért kért menedéket régi barátjától pár napra. Alex és Steve az egész délutánt azzal töltötték, hogy különböző háztáji feladatokat végeztek és közben beszélgettek. Vágtak tűzifát, megjavítottak egy elromlott szekrényt és asztalt, és lefestették a csűr két elnyűtt oldalát. Közben persze folyamatosan Alex beszélt. Egy egész élet történeteit kellett elmesélnie. Beszélt az osztagról, a bevetésekről, az ügynökökről, a könyvekről, amit olvastak Mrs.Parkerrel, de még Anne-ről, és az öcséiről, és a Midtownról is. De a legtöbbet Lucasról és Peggyről mesélt. Az elképesztő bátyjáról, aki mindent megtett volna a húgáért, és a fantasztikus anyjáról, akitől próbálta a legtöbbet tanulni. És persze Peterről is szó volt, és amint Alex kijelentette a száján, hogy „járunk", Steveben felébredtek az apai ösztönök és kérdezősködni kezdett.
Hamar eljött az este. Laura a Lila szobájában lévő díványon ágyazott meg Alexnek, a lányok mégis a nappaliban, a tv előtt trécseltek. Lilát leginkább Peter érdekelte, de ott is volt szó mindenről. Épp egy vicces sztorin nevettek, amikor Steve csatlakozott a társasághoz.
- Sziasztok! – Mondta, és leült Alex mellé. – Mi újság?
- Semmi különös. Beszélgetünk.
- Alex épp egy londoni bevetéséről mesélt, amikor találkozott a királynővel.
- A királynővel? – Csodálkozott Steve.
- Bözsi nem volt mindig ilyen öreg ám!
- Tudom én! Most már feküdjetek le lassan. Holnap korán kelünk.
- Miért? – Kérdezte Lila.
- Mert te mész ki a piacra anyukáddal, te elindulsz szépen haza, mert azért iskola az még van, mi pedig megyünk tovább.
- Hova mentek? – Kérdezte Alex.
- El innen. Itt veszélyt jelentünk Clint családjára, és amíg itt vagy rád is, és ezt nem vállalom be.
- Hadd menjek veletek! Végre megtaláltalak, nem akarok többé egyedül lenni.
- Én sem akarom, de muszáj.
- Miért? Hála Howard maximalizmusának, 1958-ban érettségit tettem, és 70 éves vagyok, tehát gyakorlatilag nem vagyok tanköteles.
- Alex, a te helyed New Yorkban van. És tudod, hogy én nem mehetek oda vissza.
- Nem, az én helyem a családom mellett van, Steve. És nekem te vagy a családom.
- Menj vissza. Találd meg a testvéred. Nem hagyhatod őt cserben.
- Nem terveztem. De akkor is, miért kell ott maradnom? Veletek akarok menni. Harcolni. Én erre születtem, nem arra, hogy egy iskolapadban rohadjak.
- Alexandra Rogers, holnap felszállsz arra a rohadt motorra és hazamész! Otthon aláírod az egyezményt, ha kérik, de befejezed a gimnáziumot, egyetemre mész és normális életed lesz! – Steve hangosan és ellentmondást nem tűrő hangon beszélt, amire Alex egy kicsit megszeppent, de egész nyugodtan folytatta. – Nem akarom, hogy neked is ilyen elcseszett életed legyen. Ne akard ezt.
- De én erre...
- Igen, te erre születtél. És egész eddigi életedben erre képeztek. De a világ megváltozott. És nincs már szüksége Árnyék Kapitányra. Én pedig nem akarom, hogy bajod essen.
BẠN ĐANG ĐỌC
New Spider in the Web 2 - Újra együtt - The Universe Of Dreams Part3
FanfictionAlex rájön hogy kicsoda, de hosszú út vezet ahhoz hogy a családja végre teljes legyen. Vajon az ikrek újra együtt lesznek? Vajon sikerül visszaszerezniük az emlékeiket? Vajon a Rogers család egyesül majd? Kövesd Alex útját az Új Pók a Hálóban másodi...
