New Spider in the Web 2 - Újra együtt - The Universe Of Dreams Part3

2.fejezet - A Vén Fűz

Hűvös volt a reggel hétfőn. Bár Alexnek semmi kedve nem volt, muszáj volt bemennie az iskolába. Persze az osztálytársainak fogalma sem volt arról, hogy mi történt Alexel. A lány egész nap ült és nézett ki a fejéből. Senkihez se szólt. Ez persze feltűnt mindenkinek, az elmúlt két hónapban Alexet egy nagyszájú, pimasz lánynak ismerték meg, aki abba is beleszól, amibe nem kéne, például a tanár egy hibás mondatába. Az osztályfőnök fizikaóráján ültek, amikor Mrs.James elírta a mozgási energia képletét. Az egész osztály Alexet nézte, várták, hogy egy frappáns beszólással kijavítsa négyzetre emelés hiányát. Viszont a lány nem szólalt meg, a fizika tanár pedig folytatta a számítást a kis kettes nélkül a V fölött, így a végeredmény is hibás lett. Alex igazából nem is figyelt az órára, korábban rengetegszer kellett már mozgási energiát számítania, amikor még Párizsban élt, így nem érdekelte mit csinálnak a többiek. Amúgy sem szokott odafigyelni fizikán, ám most volt más oka is erre. Egyre csak a levél járt a fejében. Nem csak amit Fury előző este nyomott a kezébe, még mindig visszhangoztak az első levél sorai a fejében. Úgy döntött, hogy az utolsóelőtti sorban úgysem veszi észre, hogy mit csinál tanulás helyett. Már megszokták a tanárok, hogy Alex egyik órán sem figyel túlságosan. Firkál a füzetei sarkába vagy valami mással foglalkozik. Csak azért engedték meg neki, mert ha megkérdezték tudott válaszolni. Alex így bátran vette elő a Furytól kapott mappát. Alaprajzok, fényképek sokasága. Úgy érezte, hogy mindegyikhez kötnie kéne valamilyen emléknek, de nem látott semmit. Viszont egy nyomtatott fotóval kapcsolatban jelentek meg képek a fejében. Egy olyan kapszulát látott, amiben ő is felébredt évekkel ezelőtt. Kivéve hogy ez sokkal jobb állapotban volt. Alex azt is feltételezte volna hogy nem volt benne senki, mivel az ajtó szabályosan volt kinyitva, a benne lévőnek nem kellett kitörnie mint neki anno. Maga a gépezet is jobban nézett ki. A fémkeret nem volt rozsdás, mint az övé, és a név is jobban olvasható volt: Lucas Rogers.

- Alex! Alex! – A tanár már harmadszorra szólítgatta az elbambult diákot, mire ő észrevette. – Alex, mi az? Tedd el azonnal, óra van! Ha ennyire tudod az anyagot, gyere ki a táblához. Adok egy feladatot.

Alexnek nem kellett kétszer mondani, elrakta a mappát és már kint is volt a táblánál, azonban amikor a tanárnő még csak kereste neki a megfelelő számítást, a kréta már csikorgott a táblán a lány keze alatt. Az első dolga volt, hogy átjavítsa a felírt képletet. Áthúzta az ½*M*V –t, és a helyére felírta a helyes megoldókulcsot: ½*m*V2. A tanár felnézett, és ámulva nézte, ahogy Alex hiper gyorsasággal letöröli a tanár számítását, és felírja a helyeset. Ezután Alex letette a krétát és visszasétált a helyére.

- Nincs mit, Mrs.James. – Mondta a lány és leült.

Körülöttük a diákok kuncogni kezdtek, és egy pillanattal később Alex már ismét a mappában volt elmerülve.

Suli után May az iskola előtt várta a két fiatalt. Meglepetésként érte őket a megjelenése, bár Peter és Alex tudták, hogy kiviszi őket az öregotthonba, azt hitték, hogy először haza kell majd vonatozniuk. Beültek mindketten hátra, és majdnem teljes csöndben várták, hogy megérkezzenek. Épp csak akkor szólaltak meg, amikor May kérdezett. Az otthon épülete eltért a belváros hangulatától. A kis háznak maximum két emelete lehetett, nem volt se hosszúkás, se széles. Inkább kocka alakúnak mondaná az ember, de a külsejével megidézte azt az igazi nagymamás hangulatot. A sárga falakat fehér domborművek díszítették, minden ablakban volt egy-egy virágkaspó, és az elölső kert is tele volt színes virágokkal. Az ajtó fölött lógott a nagy tábla: Vén Fűz Idősek Otthona. Mindkét oldalán és hátulról is magas irodaházak szegélyezték, amiknek az aljában kisboltok voltak. Az épület eltért az őt körülvevő modern óriásoktól. A páros bement. Az előtér nem volt túl nagy, jobb oldalon egy nagy tükör foglalta el a fal nagyrészét, körülötte bekeretezett hímzésekkel. A baloldalon egy jó pár éves asztal volt. A mögötte ülő, negyvenes éveiben járó vöröshajú nő rendben tartotta. Nem volt rajta kupleráj, a papírok a mögötte található irattartó szekrényekben voltak, amiken pedig egy kisebb erdő állt össze szobanövényekből. Előtte csak egy laptop, egy kisebb lámpa, ami inkább volt éjjelilámpa mint íróasztalra való, és egy kis asztali tolltartó volt, öt tollal. Ebből persze, mint minden helyen ahol szükség lenne jó íróeszközökre, legalább négy nem fogott, az ötödikből pedig csak imával lehetett kikönyörögni a tintát. Aki betévedt a Vén Fűzbe, inkább saját tollat hoz, vagy a ceruza opcióját választja. A hölgy épp egy fikusszal egészítette ki az irattartószekrényein lévő dzsungelt, amik már majdnem eltakarták a fölötte lévő hatalmas falikárpitot, amire a bentlakók hímezték rá az intézmény nevét. Amikor meglátta, hogy a fiatalok beléptek, azonnal megpördült a tengelye körül, és már le is huppant a rugózós székébe hogy regisztrálja a duót.