15.fejezet - Hirtelen semmi

195 14 4
                                    

Alex minden erejét összegyűjtve az ablakhoz szaladt. A bal tenyerét az üveghez nyomta, míg a jobb kezében továbbra is a fegyverét szorongatta. Remegtek a lábai. Gyengének érezte magát, a térdei majdnem összerogytak, de az ablakon túli látvány megérte az erőlködést. Peggy képe erősödni látszott, mintha közeledett volna, és mellette két férfi alak is feltűnt, Howard, és Jarvis. Alex elejtette a fegyvert és az ajtóhoz szaladt. Rángatta a kilincset, de semmi. Az ajtó zárva volt. A lány mintha összetört volna belül, ki akart menni, nem érdekelte a tiltás. Befeszítette az izmait, mély levegőt vett, és vállal neki futott az ajtónak. A zár eltört, az ajtó kicsapódott, Alex pedig a földön landolt. Az ütés még jobban legyengítette. Köhögni kezdett, majd az alkarjára támaszkodva megpróbált felállni.

- Alex? – A hang ismét felzengett, visszhangzott belé az egész erdő.

A lány felkapta a fejét, és meglátta a három fakó alakot. Azonnal elfelejtette minden fájdalmát, talpra állt és anyja karjaiba rohant volna, de Peggy távolodott. Alex megbotlott egy kicsit, de továbbra is követte anyja távolodó képét. Nem is gondolt bele, hogy egyre eltávolodik az ideiglenes otthonaként szolgáló házikótól, csak követte a szürke képet. Szlalomozott a fák között, és próbált nem elesni. Úgy szaladt, mint még soha. Minél távolabb került a háztól, Howard és Jarvis halványodni kezdtek. A két férfi egyhamar eltűnt, de Peggy reményteli, könnyes szeme még előtte állt, és bár egyre messzebb volt, csak követte a képet. Hirtelen Peggy eltűnt Alex elől, és csak akkor vette észre a helyén álló természetes kőfalat, amikor már túl késő volt. A lány nekiment a falnak és a földön landolt.

- Alex!

A lány ismét felnézett. A kép a háta mögött guggolt. Alex azonnal a nyakába akart ugrani, fel sem kelt, nem is bírt volna, csak a karját nyújtotta anyja vállának irányába, de a lány átesett a szellemen, és nagyot puffant a fűben. Peggy eltűnt, majd a kőszirt előtt tűnt fel újra.

- Nem tudsz megérinteni, kislányom. – Alex a szellem felé fordult, épp csak megbírta magát támasztani a háta mögött, a lábai gyengén nyúltak el a fűben.

- Anya? Tényleg te vagy az? Mit keresel itt.

- Különös hely ez az erdő. Megmutat dolgokat.

- Tehát csak képzelődök?

- Szó sincs róla.

- Akkor mi folyik itt?

- Néha jobb, ha nem tudunk a dolgokról. De miért is boncolgatnánk egy olyan kérdést, amire nem tudunk válaszolni. Inkább mondd el, kislányom, mi ez a tekintet?

- Milyen tekintet?

- Ez. Nem az néz vissza rám, aki egykor. Valami nincs rendben bened.

- Miért ne lenne rendben? Minden a legnagyobb... Rendben... - Még Alex sem hitte el magának, amit mondott. Miért is tette volna, hisz tudta, hogy hazugság. Akárcsak Peggy. – Nem tudom mi történt velem. Gyenge vagyok... Rettegek...

- Csak egyedül vagy.

- Nem... Ez valami más. Valami megváltozott. Nem tudom, hogy mi, de mintha már nem lennék önmagam. Már nem vagyok Alex Rogers.

- Mert kicsoda Alex Rogers?

- Ő... Erős, és nem fél semmitől. Bármit megtenne, hogy legyőzze az ellenségeit.

- Hát akkor rosszul tanítottam. Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolnunk. De csak az nyerhet, aki tudja, miért harcol, és szilárdan hisz benne.

New Spider in the Web 2 - Újra együtt - The Universe Of Dreams Part3Where stories live. Discover now