1.fejezet - A sors bekaphatja

552 35 6
                                    

„Kedves Alex, remélem, hogy akkor is így hívnak majd, amikor megkapod ezt a levelet! Gondolom hidegzuhanyként ért, és most azon töröd a fejed, vajon kitől kaphattad. Hát had mutatkozzak be neked. Én, az igazi édesanyád írom ezt a levelet. A nevem Margaret Peggy Carter. Amikor ez eljut hozzád, én már valószínűleg nem élek. Válaszokat akarsz, ebben biztos vagyok. Te és az ikerbátyád, azután születtetek, hogy Steve Rogers, azaz Amerika Kapitány meghalt. Howard (Stark) megpróbálta újra alkotni a szuperkatona programot, abban reménykedett, hogyha Steve DNS-ét keveri egy egészséges petesejttel, akkor újjászületik a szuperkatona. Beleegyeztem, hogy én legyek az új kapitány édesanyja. Te és az ikertestvéred 1946. június 7-én születtetek New Yorkban. A te teljes neved Alexandra Peggy Rogers, a bátyádé pedig (mert 5 perccel fiatalabb vagy) Lucas Buckanan Rogers. Magas, szőke fiú volt. Mindig is egyformák voltatok. Külsőre és belsőre is. Egyforma volt a szemetek, a hajatok színe, és a tenyereteken futó vonalak. Egyszerre jártatok és beszéltetek, ugyanolyan volt az étvágyatok, a stílusotok, egyformán jó lövészek voltatok és a harcmezőn tökéletes szinkronban voltatok. Nem láttam még nálatok jobb testvérpárt. Ha nem lettetek volna ellenkező neműek, talán össze is kevertünk volna titeket. Akrobatika, elképesztő erő, gyorsaság... Ahogy Howard remélte sikerült új szuperkatonákat teremteni. Egy New York alatti titkos erődben éltünk. Nem jártatok iskolába, Howard tanított, a többi gyerekkel együtt, akikkel együtt volt a kiképzésetek. Az Árnyék Osztag élén te, mint Árnyék kapitány, Lucas pedig mint Árnyék Parancsnok harcoltatok, az Osztag tagjai Rebecca Phillips akit Becának hívtatok, David Jones, becenevén Dave, és Beatrice Dugan, nektek csak Tris. 12 évesek voltatok, amikor elfogott a Hydra. Újoncok érkeztek, beépültek az osztagba, az egyik bevetésen ellenetek fordultak és átadtak a Hydrának. Elfogtak. Mindkettőtöket Oroszországba vittek volna, ha nem lépünk közbe. Lehibernáltak, egy olyan eszközzel, amit Howard nem tud kezelni. Hogy miért nem emlékszel ezekre? Kitörölték a memóriádat. És Lucasét is. Végignézették velem, ahogy kiszívják belőled az emlékeidet, egy eszközre másolják és lefagyasztanak. És ugyanezt végig néztem Lucassal. Nem tudtunk se elvinni, se kiolvasztani, de itt se maradhatunk, mert egy vegyi fegyver felrobbant a szokóviai bázison ahol őriznek. Te a kapszulában biztonságban vagy, ám meg kell várnunk, hogy leülepedjen a mérgező gáz. Csak ezt a levelet tudom itt hagyni neked... És a csomagot. Ez apád combtokja volt. Elsőre biztos nagy lesz, de állítható a szíja. És remélem, megtalálod majd a röpdeszkát, amit Howard neked csinált. Alex, a dolgod az, hogy megtaláld a testvéredet. Veled egyszerre kellett kiolvadnia. Keresd meg a New Yorki főhadiszállást. Ott mindent megtudsz. Keresd az Árnyék program aktáját, ott részletes leírást találsz magadról és a testvéredről... És apádról."

Alex soha életében nem volt egy fázós ember. A legnagyobb hidegben is képes volt rövidnadrágban járni, de azért a londoni ősz őt is kabát viselésére kéztette. Bár apró útbaigazításra szorult, magabiztosan mozgott a városban. Elvégre egykor ez volt az otthona. Miután belső vívódással elment az árvaház mellett, visszaemlékezve miket élt át, már látta az utca végén a célját. A hatalmas, fekete vaskapun átlépve kisebb-nagyobb sírok sorakoztak. A temető óriási volt, Alex több mint egy fél óráig taposta a füvet, míg meg nem találta, amit keresett. Egy fehér sírkő előtt állt meg. A fekete betűk megcsillantak a fényben: „Margaret „Peggy" Carter". Alex térdre rogyott a kő előtt, és kinyitva hátizsákját, elővette a csomagot és a levelet.

- Igazad volt... Amikor azt írtad, hogy mire eljut hozzám a levél, te már nem élsz. Mondjuk most még nem emlékszem semmire belőled. Abban sem vagyok biztos a levél nekem szólt. Rád kerestem a neten. Azt írja a wikipédia hogy egy igazi hős voltál. Törin is tanultunk rólad. Nagyon szép voltál. Pár napja a tükör elé álltam és magam mellé tettem a képed. Nagyon hasonlítunk! Leszámítva a hajam és a szemem színét. - Alexből ekkor előtörtek az érzelmek. Mosolyogva kezdett sírni. – Még azelőtt ébredtem fel hogy te meghaltál. A sors mégsem engedte, hogy találkozzunk. Tudod mit? A sors bekaphatja!

New Spider in the Web 2 - Újra együtt - The Universe Of Dreams Part3Where stories live. Discover now