Master of shadows (Az árnyak mestere)

Kételyek köde

Az ajtót nyitva találták, belépésükkor egy plafonról függő csengettyűt szólaltattak meg. Egy rövidke, bíbor tapétás folyosón találták magukat, melynek falán különféle portrék függtek, mint például Viktória királynő félalakos festménye.
- Ez egy hotel lenne? - húzta magasba a szemöldökét Jacob. - Inkább a nagyanyám házára emlékeztet.
- Nem lehet minden mai meg új. - ellenkezett Mara, bár neki is inkább egy vén öregasszony lakására emlékeztetett a hely- és a szag, akinek legalább harminc macskája volt.
Elindultak előre, jobb oldalt egy keskeny lépcső vezetett felfele, a lépcső mellett a falba egy kopott sárga ajtó virított, balról pedig egy ajtó nélküli átkárót találtak, amely egy szobába torkollott.
Ez lehetett a recepció és a hall, elnézve a fal bal oldalából kiemelkedő félkör asztalt, mögötte egy főkötős hölggyel. Három méter széles fapadlózat futott előttük egészen a szemben lévő falig, oldalt,- a tér szélesebbik fele- pedig egy lépcsőfoknyival lejjebb helyezkedett el. Vastag tarka szőnyeg fedte ott a padlót, molyrágta fotelekkel és puffokkal, az egész közepén egy dohányzóasztallal. A "nappali" falán kétoldalt vadásztrófeák meredeztek, mindenféle vad üveges tekintete bámulta őket, hatalmas agancsok és agyarak meredeztek szanaszét.
- Jó estét! - üdvözölte őket a nő kedvesen. Mara figyelme visszairányult rá.
Egy középkorú asszony ült a félkör asztal mögött, orrán csiptetős szemüveggel, kezében tollal. Mara odasétált hozzá és rátenyerelt az asztalra. A nő előtt különféle magazinok, bulvárlapok, ruhásfüzetek terültek el, a falon mögötte megannyi kulcs lógott.
- Üdvözlöm hölgyem. - köszönt Marissa nagyot sóhajtva, mikor Frye újra mellé lépett és a lányt arrébb tolva le könyökölt ő is a fára.
- Asszonyom. - biccentett a nőnek és fél karját még mindig a fán tartva megfordult, hogy hátát megtámassza. - Mondod te, vagy mondjam én? - kérdezte a válla felett Marissát.
A lány elhúzta a száját, majd újra visszaváltva kedves mosolyra a nőre nézett.
- A nagybátyám, Montgomery Haskrill körülbelül egy hete jelentkezett be a huszonhármas szobába. Ma volt vele találkánk a Hyde Parkban, de sajnos itt felejtette az anyámnak szánt ajándékát, és minket, az unokahúgát- és öccsét küldte el gyorsan értük. - hadarta szenvtelenül és zsebéből előkapta a nagybátyjától kapott szobakulcsot. - Megengedné, hogy gyorsan felszaladjunk és elvigyük neki a csomagot?
A nő bizonytalanul hol rájuk, hol a lány markában lévő kulcsra pillantott.
- Ha valóban a rokona... Biztosan megtud adni egy személyes adatot Mr. Haskrill-ről.
- Ezernyolcszázhuszonnégyben született május kilencedikén. - Mar hangja ingerültségtől csengett, ám arcán nem engedett semmilyen változást beállni. Nem szabadott, hogy gorombának tűnjön, mert akkor soha nem engedik fel. - Ugyanolyan az álcsontja mint nekem, bár ez a szakálla miatt nem látszódik, de az íriszünk színe is ugyanolyan, mivel vérrokonok vagyunk.
A nő homloka kétkedéstől ráncolódott miközben Mara háta mögé nézett Jacobra.
- Őt örökbe fogadtuk. - suttogta Mara a nőnek, mintha félne, hogy kitudódik a nagy titok.
- Ahh....- a nő feszengve összeharapta az ajkait, bólintott majd pár pillanatig ember feletti sebességgel dobogott ujjaival a falapon. Végül a hall felőli lépcsősorra pillantott, majd vissza Marissára, aztán kulcsra kettejük között, majd újra a lányra.
- Rendben van. - egyezett bele végül és odatolta elé a kulcsot. - De előírás, hogy ha a vendég nem tartózkodik a szobában semmi olyanhoz nem nyúlnak, amire nem adott engedélyt, mivel az ingóság-kártevésnek számít.
- Megértettük. -bólintott a lány és hátra nyúlt, hogy megragadja Frye karját, aki eközben a süllyesztett nappali dekorációit bámulta. - Köszönjük! - fordult hátra még a lépcsősor alján, hogy bíztatón a nőre mosolyogjon.

Monty-é volt a huszonhatos számú szoba, amely két szinttel feljebb helyezkedett el. Nehezen engedett a zár, kétszer is próbálkoznia kellett elforgatni a vasat a zárban, de végül némi erőlködés után kattant a zárbetét és az ajtó kinyílt. Aztán egy szőnyegnek ütközött, így kézzel rákellett segíteniük betolni azt.